Fiúisten, vagy „az Isten Fia”?
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (MÁTÉ 16:16).
1. a) Milyen nézetet vallanak sokan az egyháztagok közül Jézussal kapcsolatban? b) Milyen érdekes megjegyzést fűzött ehhez maga Jézus?
VAJON Jézus Isten volt? A kereszténység sok egyháztagja azt válaszolná: igen! De tudtad, hogy kit nevezett Jézus Isten”-nek? Nos, lapozd fel a Bibliádat a János 20:17-nél, és olvasd el a vers vége felé Jézus saját szavait: „Elmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Ha netán ez meglepne téged, talán még sok egyéb dolgon is csodálkozni fogsz, amit a Biblia Jézusról és Istenről közöl.
2. Milyen további érdekes magyarázatot közöl a Biblia a Jézus és az Isten közötti viszonyról?
2 Gondolj egy pillanatra az angyalra, aki bejelentette Máriának Jézus születését. Nem azt mondta neki, hogy a gyermeke Isten lesz, hanem azt, hogy az „Isten Fia” (Lukács 1:35). Ahelyett, hogy azt mondaná amit sokan mondanak —, hogy „maga Isten” jött a földre, hogy a váltságdíjról gondoskodjon, a Szentírás azt mondja: Isten elküldte Fiát”, hogy ezt elvégezze (Galata 4:4, 5; 1János 4:9, 10).
3, 4. Miben különbözik Péter és Alámerítő János kijelentése a kereszténység tanításától a háromsággal kapcsolatban?
3 Jézus megkérdezte tanítványait, hogy kinek tartják őt. Vajon Simon Péter azt felelte: „Te vagy az Isten”? Nem. Péter azt mondta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” Vajon Jézus helyreigazította Pétert? Nem. Jézus ezt mondta: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyben van” (Máté 16:15–17).
4 Vallásos írók, akik az Istent „háromság”-nak tartják, „Fiúisten”-ről beszélnek. Pedig Alámerítő János nem nevezte Jézust „Fiúisten”-nek, hanem az „Isten Fiá”-nak. Jézus tanítványai sem azt mondták: „Te vagy a Fiúisten”, hanem ezt: „Valóban, az Isten Fia vagy!” E kijelentések között igen nagy a különbség (János 1:34; Máté 14:33).
Nagyobb-e az Atya?
5. Mit mondhatunk el Jézus mennyei állásáról?
5 A Biblia úgy beszél Jézusról, mint aki már emberré válása előtt is létezett. Létezett Ábrahám előtt, amikor mennyei Atyjánál volt, létezett a „világ megteremtése” előtt, mivel ő volt az „elsőszülőtt minden teremtmény közül” és „őbenne teremtetett minden” (János 17:5; 8:58; Kolossé 1:15–17, Károli). Jézus „megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, igen, a kínoszlopon való halálig. Ezért Isten felmagasztalta őt mindenkinél magasabb állásba, és kegyesen olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött áll”. A Biblia azt is elmondja, hogy „a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene . . . feltámasztotta őt a halottak közül, jobbjára ültette a mennyei helyeken, jóval feljebb minden kormányzatnál és fennhatóságnál, hatalomnál és uraságnál és minden névnél, amelyet nemcsak a dolgok jelen rendszerében, hanem az eljövendőben adnak” (Filippi 2:8, 9; Efezus 1:17, 20, 21).
6–8. Mit jelentett ki többek között Jézus a mennyei Atyjához viszonyított állásáról?
6 Jézus mégis nem egyszer megmutatta, hogy nem egyenlő az Atyával, hanem alá van rendelve neki. Elmondta, hogy az Atya küldte el, az Atya utasította, az Atya parancsolta meg, hogy mit mondjon (János 3:17; 5:36; 6:38; 12:49, 50). Jézus azt mondta, hogy ’elvégezte az Atyától reá bízott munkát’, a tanítványainak pedig meg kell tudniuk, hogy „te [az Atya] küldtél el engem” (János 17:4, 6, 18, 25).
7 Még az ellenségei sem vádolhatták Jézust azzal, hogy Istennek mondta magát. Sőt, azt mondták róla: azzal teszi magát „Istennel egyenlővé”, hogy Atyjának nevezi az Istent. Azért akarták megölni Jézust, mert — amint egy katolikus fordítás mondja: „Az Istent Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” Jézus ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is” (János 5:18, 19, Katolikus fordítás).
8 Igen felmagasztalt állása ellenére, Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Atya nagyobb nálam” (János 14:28). Némelyek azt mondják, hogy ez csak abban az értelemben volt igaz, mivel Jézus még a földön tartózkodott, de már nem áll fenn, amióta Jézus a mennybe ment. A Biblia azonban nem ezt mondja.
Jézus mennybemenetele után
9. Hogyan mutatott rá Pál apostol a feltámasztott Jézus és az Isten között fennálló különbségre?
9 Miután Jézus a mennybe ment, követői továbbra is azt tanították, hogy az Atya nagyobb a Fiúnál. Több mint 20 évvel később Pál ’a mi Urunk Jézus Krisztus Istenéről és Atyjáról’ írt (Róma 15:6). Jól figyeljük meg ezeket a szavakat. Pál Jézus Istenéről beszél. Ezt a megkülönböztetést Pál nemcsak az Atya és Jézus között teszi hanem Isten és Jézus között. Istenről és Krisztusról ír. Pál a leveleiben ezt a szokásos üdvözlést használta: „Ki nem érdemelt kedvesség és béke Istentől az Atyától és az Úr Jézus Krisztustól!” (Róma 1:7; 1Korinthus 1:3; 2Korinthus 1:2; Galata 1:3; Efezus 1:2; Filippi 1:2). Azonkívül Pál nem azt írta, hogy Krisztus az Isten, hanem azt, hogy ő „az Isten képmása’; vagyis hogy tökéletesen képviseli Istent (2Korinthus 4:4). A The Living Bible fordítója azonban, abban a hiszemben, hogy Isten egy háromság, ezt a részt megváltoztatta, így: „Krisztus, aki az Isten.” De mivel a Biblia szövege valójában nem ezt mondja, a lábjegyzetben hozzáfűzi: „Betű szerint: ’aki az Isten képmása’.”
10. Hogyan mutatja meg a Jelenések könyve a Jézus és az Isten közötti különbséget?
10 A bibliai Jelenések könyve szintén különbséget tesz nemcsak Jézus és az Atya, hanem Jézus és Isten között is. Így kezdődik: „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki” (Jelenések 1:1). Több mint 60 évvel Jézus mennybemenetele után, a Jelenések könyve idézi a mennyei dicsőségre emelt Jézust, s a következő szavakat tulajdonítja neki: „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában . . . ráírom az én Istenem nevét és az én Istenem városának nevét, az Új Jeruzsálemét, amely a mennyből, az én Istenemtől ereszkedik alá; és azt az új nevemet” (Jelenések 3:12).
11. Hogyan tűnik ki a Jézus és az Isten közötti különbség a Biblia legutolsó fejezetéből?
11 Ez a megkülönböztetés Isten és a Bárány Jézus Krisztus között egészen a Biblia legutolsó fejezetéig végigvonul, ahol is a nagyszerű Új Jeruzsálem nem úgy szerepel a leírásban mint egy képzeletbeli háromság trónja, hanem mint „az Isten és a Bárány trónja” (Jelenések 22:1, 3). Ezeket a kifejezéseket nem nehéz megérteni, hacsak valakit nem arra tanítottak, hogy olyasmit magyarázzon beléjük, amit nem mondanak.
„A hatalom jobbján”
12. a) Hogyan magyarázta meg Jézus a feltámadása utáni helyzetét? b) Hogyan mutat rá a Zsoltárok 110:1. verse arra, hogy Jézus nem Jehova?
12 Amikor okot kerestek, hogy halálra adják őt, Jézus ellenségei nem azt kérdezték tőle, hogy Istennek állítja-e magát, hanem azt, hogy vajon ő „a Krisztus, az Isten Fia”. Jézus azt válaszolta: „Te magad mondtad! Én pedig azt mondom nektek: mostantól kezdve meglátjátok az Emberfiát, amint a hatalom jobbján ül és eljön az ég felhőiben” (Máté 26:63, 64). Korábban Jézus idézte és önmagára alkalmazta Dávid szavait: „Jehova kijelentése az én uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem.’” Jézus nem mondta, hogy ő Jehova, vagy valamilyen bibliaellenes háromság része, hanem azt mondta, hogy Jehova jobbja felől fog ülni, és ott várja meg, hogy eljöjjön Isten ideje és megvalósuljon feltett szándéka (Zsoltárok 110:1; Máté 22:42–44).
13. Mit látott István közvetlenül azelőtt, hogy az életét áldozta fel a hitéért?
13 István, aki elsőként halt meg a Krisztusba vetett hitéért, látomást kapott a mennyben levő feltámasztott Jézusról. Vajon Istennek látta Jézust, vagy valamiféle háromság tagjaként? Nem. Ahogyan. Jézus és Dávid előre kijelentette, ’Isten jobb keze felől’ látta Jézust. A The Living Bible azt mondja, hogy István látta „Jézust, a Messiást Isten mellett állni, az ő jobb keze felől”! (Cselekedetek 7:55, 56).
14. Mit mutat meg Dániel jövendölése arról, aki az ember fiához hasonló”?
14 Ennél bővebb látomást találhatunk Dánielnél, az Öregkorúval kapcsolatban. Dániel a következőket írja: „Láttam éjszakai látomásban: Íme, az egek felhőiben az ember fiához hasonló valaki jött és bebocsátást nyert az Öregkorúhoz, és elébe vitték, egész közel. És kapott uralkodást, méltóságot és királyságot, hogy a népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak. Uralma határtalan ideig tartó uralom, amely el nem múlik, s az ő királysága el nem pusztul” (Dániel 7:13, 14). Jézus nem volt azonos az Öregkorúval, Jehova Istennel, hanem ő volt az Emberfia. S figyeljük meg, hogy egész közel vitték őt mennyei Atyjához, hogy ’uralkodást, méltóságot és királyságot kapjon tőle, hogy népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak’. (Vö. Máté 25:31.)
15. A Jelenések könyve szerint mit ismer jól a nagy sokaság?
15 A bibliai Jelenések könyve világosan megmutatja, hogy a minden nemzetből és nyelvből való nagy sokaság, amely Krisztus uralma alá kerül, olyan emberekből áll, akik különbséget tudnak tenni Isten és a Bárány Jézus Krisztus között, mert dicsérő kiáltásuk így hangzik: „A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül és a Báránynak.” Azonkívül a mennyei Sion hegyén a Bárány Jézussal együtt látható 144 000 homlokára felírva „az ő nevét, és az ő Atyjának nevét” lehetett olvasni (Jelenések 7:9, 10; 14:1).
Kinek a Fia?
16. Mire gondoltak a zsidók, amikor Jézus azt mondta, hogy az ő Atyja az, akit ők Istenüknek hívnak?
16 A zsidók ismerték Jehova nevét. Tudták, kiről beszél Jézus, amikor azt mondta: „Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek” (János 8:54). Ki volt ez az Isten? Akár hajlandók voltak még kiejteni, akár nem, ezt a nevet jól láthatták a saját szentírási példányaikon, ott volt a zsinagógáikban őrzött tekercseken és héber betűkkel volt beírva a görög nyelvű Septuaginta bibliafordításuk szövegébe is, amelyet olvastak és használtak. (Lásd az 5. oldalon az „Isten neve a Keresztény Szent Iratokban” című cikket.) A Jehova név nem Jézus másik neve. Amikor Istent saját „Atyjának”, önmagát pedig az „Isten Fiá”-nak nevezte, zsidó hallgatói jól megértették, hogy Jézus mit akart mondani: azt, hogy ő annak a Fia, akinek a nevét a YHWH négy héber betűvel írták le. Nem azt mondta, hogy ő maga Jehova, hanem azt, hogy Jehova Fia (János 5:18; 11:4).
Újszövetség a keresztények számára
17, 18. a) Milyen kulcsfontosságú szempontokat fedezel fel Jeremiásnak az új szövetségről szóló próféciájában, és mennyire fontos ez a prófécia? b) Mit tett e szövetség közbenjárója?
17 Jeremiásnak az Újszövetséggel kapcsolatos nagy próféciája megmutatja, hogy nemcsak a zsidók, hanem a keresztények is Jehova nevének népévé lesznek. Ha a Bibliád fordítói helyesen alkalmazták Isten nevét ott, ahol az előfordul az eredeti héber szövegben, akkor ezt kell olvasnod:
„’Íme, jönnek napok’ — ez Jehova kijelentése —, ’amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával. . . . Mert ez az a szövetség, amelyet kötök Izrael házával ama napok után’ — ez Jehova kijelentése —, ’törvényemet bensőjükbe adom és szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népemmé lesznek. És nem tanítja többé mindegyik a társát és mindegyik a testvérét e szavakkal: Ismerjétek meg Jehovát! Mert mindannyian ismerni fognak engem a legkisebbtől egészen a legnagyobbig’ — ez Jehova kijelentése” (Jeremiás 31:31–34).
18 Pál, a keresztény apostol a Zsidókhoz írt levél néven ismert könyvben négy fejezetet (7–10 fejezet) szentel annak, hogy megmagyarázza ezt az új szövetséget, amelyet Isten a szellemi Izraellel kötött. Pál nem azt sugallja, hogy ennek a szövetségnek Krisztus a szerzője (jóllehet az ő vére emelte azt érvényre vagy jogerőre), hanem azt mondja, hogy Krisztus annak „Közbenjárója”. A szövetség létrehozója Jehova Isten. A közbenjáróról pedig ezt mondja Pál: „Krisztus ugyanis . . . magába a mennybe [ment be], hogy most megjelenjen értünk Isten színe előtt” (Zsidók 8:6; 9:15, 24).
19. Ez a prófécia vajon kiről mondja, hogy a keresztény új szövetségben levőknek az Istene lesz?
19 Jeremiás szerint ki a keresztények Istene az új szövetségben? Jehova! Ugyanis Jehova mondja: „. . . kötök, . . . adom, . . . Istenük leszek”. És ez a prófécia azt mondja az új szövetségbe felvett keresztényekről: ’Mindannyian ismerni fognak engem a ,legkisebbtől egészen a legnagyobbig’ — ez Jehova kijelentése.” Tehát mindazok, akik valóban a keresztény új szövetséghez tartoznak — valamint a velük társult többi hithű keresztény is —, olyanok, akik ismerik és szolgálják Jehovát! Több mint 400 évvel ezelőtt, Kálvin János ezt írta: „Ezek a szavak: ’Ismerjétek meg Jehovát!’, a hit legelső elemeit emelik ki.” (Commentaries on the Book of the Prophet Jeremiah and the Lamentations [Jeremiás próféta könyvének és a Siralmaknak Szövegmagyarázata]. Írta Kálvin János, angolra fordította John Owen, 136. oldal.)
Megváltozott helyzet
20. Mit kellett belátniuk Jézus hallgatóinak?
20 Jézus napjaiban az ő hallgatói jól ismerték Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét. Őseik Jehovát imádták, s ott állt még előttük Jehova temploma. Csupán arra volt szükség, hogy belássák, mennyire fontos tisztelni és követni Jézust. Ezért Jézus kijelentette, hogy „mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tiszteli. Az, aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt elküldte” (János 5:23).
21, 22. a) Hogyan fordult a visszájára ma ez a helyzet? b) Mit nem szabad figyelmen kívűl hagynunk?
21 Ma visszájára fordult a helyzet. A kereszténység egyházainak tagjai sokat beszélnek a Fiúról, de figyelmen kívül hagyják az Atyát, aki őt elküldte”. Isten volt az, aki Jézust felmagasztalta „mindenkinél magasabb állásba és kegyesen olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött áll, úgyhogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon: a mennyeieké, a földieké és a föld alatt levőké, és minden nyelv nyíltan vallja, elismerje, hogy Jézus Krisztus Úr, az Istennek, az Atyának dicsőségére” (Filippi 2:9–11).
22 Mi nem hagyhatjuk figyelmen kívűl — mint oly sokan teszik — azt a tényt, hogy Jézus megvallása „Istennek, az Atyának dicsőségére” kell hogy szolgáljon. Sok mai vallási vezető, és velük együtt a híveik is, mindannyian megfeledkeznek az Atyáról. Pedig mennyei Atyjához intézett imájában Jézus ezt mondta: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent.” Ámde ez nem elég. Meg kell ismernünk és követnünk kell azt is, akit Isten küldött. Ezért Jézus így folytatta: „és akit küldtél Jézus Krisztust” (János 17:3, Katolikus fordítás).
Kérdések az ismétléshez:
◻ Mely bibliai kijelentések mutatják meg a különbséget Jézus és Isten között?
◻ Igazak maradtak-e Jézus szavai: „az Atya nagyobb nálam” azután is, hogy Jézus a mennybe ment?
◻ Mit mondott Dávid és Dániel, ami segít nekünk megérteni Jézus mennyei helyzetét?
◻ Mit mutat meg Jeremiásnak az új szövetséggel kapcsolatos próféciája arra vonatkozóan, hogy az igaz keresztények ismerik Istent?
[Kiemelt rész a 15. oldalon]
A „Fiúisten” egy későbbi fogalom
A New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia] 13. kötete a 426. oldalon ezt írja: „Azt kérdezni, hogy vajon az Újszövetség Fiúistenként mutatja be Jézust, annyi, mint olyan referencia keretet keresni vele kapcsolatban, amely csak később alakult ki.”
Jézus és az apostolai azt tanították, hogy ő „az Isten Fia” volt, de később a papok alakították ki a „Fiúisten” fogalmát.