Babilon bukását Japánban is hirdetik
„LEOMLOTT a Nagy-Babilon, aki paráznasága haragjának borából itatott meg minden nemzetet!” Ezt a felvillanyozó angyali bejelentést először János apostol hallotta annak idején, időszámításunk első századában. A mi időnkben pedig, „az Úr napján”, Jehova keresztény Tanúi visszhangozták azt az egész emberiség füle hallatára (Jelenések 1:10; 14:8).
Nagy-Babilon a hamis vallás világrendszere, amelynek a kereszténység a legkifogásolhatóbb része. Jehova Tanúi az egész világon bátran hirdették „a végidő” egész ideje alatt Jehova Nagy-Babilon elleni ítéletét (Dániel 12:4). Például, az Őrtorony múlt év áprilisi és májusi számai kemény hangú cikkekben leplezték le a hamis vallás bűnösségét és közelgő pusztulását. Ezekből a számokból több mint 50 millió példányt terjesztettek el világszerte — micsoda alapos bejelentése ez Nagy-Babilon ítéletének!
Japán felgyorsít
Jehova Tanúi e különleges folyóiratszámok iránti lelkesedésének szép példáját láthattuk Japánban, Nagy-Babilon sintó-buddhista szektorának fellegvárában. Japánban A mi Királyság-szolgálatunk 1988. decemberi száma egy különleges kampányról értesítette a gyülekezeteket, amely kampányt 1989 április és május hónapjára terveztek a szántóföldi szolgálatban. Ez a különleges folyóirat-tevékenységre szóló felhívás A mi Királyság-szolgálatunk egymást követő számaiban, valamint a gyülekezeteknek és a vének testületeinek szóló levelek által került nyilvánosságra.
A reagálás rendkívül nagy volt. Jehova segítségével a múlt év említett két hónapja alatt Japán addig soha nem látott tanúskodásban részesült.
Kisegítő úttörő szolgálat
Az 1988. decemberi bejelentés ezeket a szavakat is magában foglalta: „Arra buzdítunk benneteket: tűzzétek ki célul április és május hónapokra, de főleg áprilisra a kisegítő úttörő szolgálatot.” Ezt a gondolatot A mi Királyság-szolgálatunk 1989. februári száma is megismételte, és arra buzdította a testvéreket, hogy ’úgy igazítsák napi munkatervüket, hogy a lehető legtöbb felszentelődött szolga jelentkezhessen kisegítő úttörőnek áprilisban’.
A Tanúk megszívlelték ezt a buzdítást. És az eredmény? Minden idők legmagasabb csúcsszáma kisegítő úttörőkben! A kisegítő úttörők száma már 1989 márciusában is új csúcsot mutatott 24 115 fővel. De ez a szám áprilisban csaknem a kétszeresére nőtt: 41 055 volt. Valóban figyelemreméltó erőfeszítés!
Számos gyülekezetben minden hírnök vagy a hírnökök túlnyomó többsége részt vett valamilyen formában a teljes idejű szolgálatban a különleges tevékenység két hónapja folyamán. Ez gyakran egész sor szervezést igényelt. Egy háziasszony kételkedett abban, hogy képes lesz részt venni a kampányban, mivel csaknem 900 méter magasan lakik a hegyekben, ahol nincs semmilyen közlekedési eszköz. Pedig valóban szeretett volna kisegítő úttörő lenni. Ezért a vének elintézték, hogy segítsenek neki az utazásban, így a gyülekezet más hírnökeivel együtt ő is részt vehetett egy hónapon át az úttörő munkában.
A vének nagyszerű vezetésének szép példáját lehetett tapasztalni az osakai prefektúra Takatsuki városának Otsuka gyülekezetében, ahol 77 hírnök van és az összes vén és kisegítő szolga is a 73 hírnök között volt, aki valamilyen formában részt vett az úttörő szolgálatban. Az úttörők közt volt az összes fiatal alámerített hírnök is, aki még iskolába járt. E fiatal Tanúk által kinyilvánított úttörő szellem számos gyülekezetre jellemző. Például a tokiói prefektúra heiwadai gyülekezetének 23 alámerített tizenéves hírnöke közül 11-en általános úttörők, 12-en pedig kisegítő úttörők voltak áprilisban. Ebben a gyülekezetben összesen 93 hírnök végzett úttörő munkát ugyanabban a hónapban.
A tevékenység különleges napja
A mi Királyság-szolgálatunk januári japán száma ezekkel a szavakkal buzdította a testvéreket: „A folyóiratmunkát nemcsak a hónap második és negyedik szombatján támogatjuk, hanem a hónap minden szombatján. A testvérek buzgósága valóban dicséretes. Áprilisban is minden szombatra tervezzük a folyóiratmunkát, de kérjük, tegyetek különleges erőfeszítéseket, hogy április 8-át a folyóirat-terjesztésre fordíthassuk, és mindenki részt vehessen a folyóiratmunkában azon a napon. Ahhoz, hogy a figyelmeztetés minden olyan emberhez eljuthasson, aki hajlandó azt meghallgatni, szükséges, hogy ezeket az időszerű számokat széles körben elterjesszük” (Ésaiás 61:2; Jelenések 18:4, 5).
Februárban A mi Királyság-szolgálatunk japán száma ismét hangsúlyozta ezt a létfontosságú munkát. Ezt mondta: „A második szombaton, április 8-án a Japánban élő Jehova Tanúi közül mindenki — most már több mint 130 000 Tanú — vegyen részt a folyóiratmunkában.” A véneket arra buzdították, hogy különféle folyóirat tevékenységet tervezzenek, amely az egész napot kitölti, hogy a lehető legtöbben vehessenek részt. Hála a vének pozitív reagálásának és a többi hírnök egész szívű támogatásának, az a nap ragyogó sikerrel járt. Elmondhattuk, hogy a legnagyobb hangerővel sikerült kihirdetni Japánban Jehova Nagy-Babilonra kimondott ítéletét.
Például az Ushoda gyülekezetben, Yokohama városában a vének úgy szervezték meg a szolgálatot, hogy az 13 órán át tartson, reggel 7 órától este 8 óráig. Ebben volt két utcai tanúskodási időszak, valamint olyan személyek meglátogatása, akiket előzőleg nem találtak otthon, de volt benne házról házra végzett tanúskodás is. A legtöbb hírnöknek sikerült részt vennie legalább kettőben a különböző szolgálati módok közül, és jó néhányan részt vettek a tervezett tevékenység csaknem összes ágában.
Folyamatos szolgálatot terveztek a Jonan gyülekezetben is, Fukuoka városában. Ott a reggel 8 órától este 9 óráig tartó időszakot használták fel egy rövid ebédszünettel. Itt is volt házról házra végzett tanúskodás, üzleti terület és bevásárló negyed bemunkálása, és olyan egyének meglátogatása, akiket korábban senki sem talált otthon. Egyes Tanúk ebben a gyülekezetben nyolc óra prédikáló tevékenységet is jelentettek arra a napra.
A testvérek teljes szívű reagálása Wakayama prefektúra területén is megmutatkozott, ahol a Kainan gyülekezet mind az 55 hírnöke részt vett a különleges napon kifejtett tevékenységben. Egy testvérnő, aki általános úttörő, április 7-én szült. Ez talán meggátolta őt abban, hogy április 8-án tanúskodjon? Egyáltalán nem! Ott, a kórházban kínálta fel a folyóiratokat! Hasonló szellemet tanúsított az a testvér is, aki az osakai prefektúra területén kénytelen volt a világi munkahelyén dolgozni. Hogyan vehetne részt a különleges tevékenységben? A munkahelye lett az ő területe, és öt előfizetést szerzett.
Egy testvérnő a Saitama prefektúra területén szeretett volna részt venni a különleges tevékenységben egész napon át, de több mint 640 kilométert kellett utaznia hitetlen férjével Asahikawa városig. Mégsem adta fel a reményt. Asahikawában két kis gyermekével elment a vasútállomásra, és ott, az állomáson kívül megtalálta azt, amiben reménykedett: a helyi gyülekezetből egy nagy tömeg hírnök készült kivonulni a szántóföldi szolgálatba. A testvérnő részt vehetett velük az egész napi tevékenységben.
Utcai tanúskodás
A mi Királyság-szolgálatunk japán száma különösen a véneket buzdította arra, hogy szervezzék meg az április 8-i utcai tanúskodást, és ez kiemelkedő színfoltja lett a különleges napnak. Az történt ugyanis, hogy hatalmas felhőszakadás zúdult az egész környékre, de ez egyáltalán nem mosta el a testvérek lelkesedését! A legtöbben azt a szellemet tanúsították, mint amit a Minamata gyülekezet három idősebb testvérnő tagja tanúsított a Kamamoto prefektúra területén. Idős koruk ellenére — 75, 80 és 85 évesek voltak — dacoltak a rossz időjárással és nagyszerű buzdításul szolgáltak a gyülekezet többi tagjának, ugyanakkor pedig magukra vonták a járókelők figyelmét.
Mialatt az utcai tanúskodást végezte egy testvérnő a Kashiwa város nyugati gyülekezetéből, megkérdezett egy férfit: „Hallott-e Ön valaha is Nagy-Babilonról?” Amikor a testvérnő felkínálta neki a folyóiratok áprilisi számait, a férfi ezt mondta: „Nem érdekel a dolog”, és tovább ment. Amikor azonban a vasúti sorompóhoz ért és megállt, azt mormolta hangosan: „Mi a csuda lehet az a Nagy-Babilon?” Egy testvér, aki a közelben végezte az utcai tanúskodást, meghallotta, és hozzászegődött az úton, megmagyarázva, mi is az a Nagy-Babilon. A férfi elfogadta a folyóiratokat.
Egyes gyülekezetek azelőtt soha nem végeztek utcai tanúskodást. De április 8-tól kezdve rendszeresen végzik ezt a tevékenységet. És nem csoda! Az utcai tanúskodás nagyon sikeres módja annak, hogy olyan emberekkel találkozzunk, akik más módon megközelíthetetlenek. Egy testvérnő Naha városában, Okinawán, utcai tanúskodást végzett egy irodaház előtt, ahová Jehova Tanúinak tilos volt bemenniük prédikálás céljából. A testvérnő 12 folyóiratot helyezett el egyetlen óra alatt, megszólítva azokat, akik az épületbe bementek vagy onnan kijöttek.
Egy testvérnő Muroran városban, Hokkaido szigetén, a városközpontban, egy nagy áruház mellett végzett utcai tanúskodást. Azt mondta egy férfinak, aki elfogadta a folyóiratokat: „Ha többet szeretne tudni, meglátogathatjuk Önt az otthonában.” A férfi megadta a címét és a telefonszámát, továbbá a házához vezető útvonal rajzát és az időpontot, amikor otthon tartózkodik! A következő héten a testvérnő és egy testvér meglátogatta a férfit és azt látta, hogy olyan lakásban lakik, amely el volt zárva Jehova Tanúi rendszeres szolgálati látogatásai elől. A fiatal férfit a személyes bibliaolvasásai arról győzték meg, hogy a kereszténység nem élvezi Isten kegyét. Az igaz keresztényiséget kereste, és boldog volt, hogy rendszeres házi bibliatanulmányozást kezdhetett.
Egy hírnök Kawasaki városban utcai tanúskodást végzett április 8-án délután. Amikor véget ért az erre a célra tervezett idő, még egy utolsó személynek tanúskodott, egy fiatal nőnek, aki elmondta, hogy korábban már tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival. De a szülei részéről nagy ellenállásba ütközött, majd később az egyetemre került és ott diákszálláson lakott. Abbahagyta tehát a tanulást. Megköszönte azonban az utcai tanúskodást, boldogan kezdte el újra a bibliatanulmányozást, és azóta már az összejövetelekre is eljár.
Folyóirat terjesztés
A különleges tevékenységet támogató oly sok erőfeszítés eredményeként a folyóirat-elhelyezés — különösen a Nagy-Babilon elleni ítéletüzenetet tartalmazó számoké — óriási volt. Egy gyülekezeti hírnök az Osaka prefektúra területén 205 folyóiratot helyezett el áprilisban. Kagoshima városban, a keleti gyülekezetben 14 hírnök személyenként több mint száz folyóiratot helyezett el, míg Ogawa városban, Ibaraki prefektúra területén egy 12 hírnökből álló elszigetelt csoport összesen 1388 folyóiratot terjesztett el áprilisban.
A múlt év áprilisában egész Japánban összesen 3 293 266 folyóiratot terjesztettek el — 92 százalékkal többet, mint 1988 áprilisában! Mily erőteljesen hangzott el Jehova ítéletüzenete Nagy-Babilon ellen!
A szokásosnál nagyobb erő
Jehova Tanúi Japánban, miként a világ többi részén is, igen határozottak és buzgók voltak 1989 tavaszán. Tapasztalataik világos bizonyítékát adják annak, hogy Jehova megáldotta buzgalmukat és támogatta az irányú erőfeszítéseiket, hogy a hamis vallás elleni ítéletét hirdessék. Egyesek részére nem volt könnyű feladat részt venni ebben, mindazonáltal el voltak szánva erre, és Jehova megáldotta buzgóságukat. Sokan olyan területen élnek, amelyet gyakran bemunkálnak, de ők is a sürgősségnek és a lelkesedésnek ugyanazt a szellemét tanúsították, mint a más területeken élő testvéreik. Mindegyik esetben Ésaiás szavai bizonyultak igaznak: „Ő ad erőt a megfáradtnak; és akinek nincs tettereje, annak teljes erőt ad bőségben” (Ésaiás 40:29).
Nem kétséges, hogy tapasztalataik Pál apostol szavaira emlékeztették őket: „Ez a kincsünk azonban földből való edényekben van, hogy a szokásosnál nagyobb erőt Istennek, és ne magunknak tulajdonítsuk” (2Korinthus 4:7). Igen, amikor egy személy az első helyre teszi életében „ezt a kincset”, a keresztény szolgálatot, tapasztalni fogja az Isten által adott „szokásosnál nagyobb erőt”. Bárcsak ezután is felhasználná Jehova az ő szolgáit Japánban és minden más országban arra, hogy alapos tanúskodást végezzenek, mielőtt eljön a vég! (Máté 24:14)
Ez évben Az Őrtorony áprilisi és májusi számaiban egy cikksorozat fog megjelenni a következő címekkel: „Ki vezeti el az emberiséget a békéhez?”, „Világbéke — mit jelent majd valójában?”, „Milliók, akik most halottak, újra élni fognak”, és „Armageddon — vajon mikor?” Miért ne terveznéd, hogy megosztod ezt az információt a szomszédaiddal? Feltétlenül tégy meg mindent, hogy a lehető legtöbben értesüljenek arról a csodálatos jó hírről, amelyet Isten a mi napjainkra megőrzött a Bibliában!