Isten munkáját Isten módján végezve Nigériában
LENYŰGÖZŐ látvány volt. Az 500 tonna súlyt meghaladó acél kötőgerendák óriási rakatokban feküdtek a texasi Houston rakpartjának egyik végétől a másikig. A rakodási vállalkozó feladata volt, hogy figyelemmel kísérje a behajózásra váró óriási mennyiségű rakományt. Munkája végzése közben elképedve látta, hogy minden kötőgerenda „Watchtower” jelzéssel volt ellátva. Végül fogta magát és odament a szállítás felügyelőhöz és megkérdezte: „Egyébként milyen magas ez az őrtony?”
A rakodási vállalkozó akkor megtudta, hogy az acélból nem készítenek betű szerinti őrtornyot. Ehelyett Igiedumába szállítják hajóval, ahol arra fogják felhasználni, hogy egy új fiókhivatali épületegyüttest építsenek az Őr Torony Társulat számára — egy betű szerinti kisvárost az afrikai dzsungel kellős közepén.
Hat évvel korábban az igiedumai építkezés színhelyét eredetileg sűrű bozót és gumifák borították. Most azonban a vidék rendezett és gyönyörűséges; virágok, kertek, sőt még parkká kialakított szarvasok lakta rész is ékesíti! A telken mégis egy terjedelmesebb nyomdaépület áll, mint a teljes telek, amely a korábbi fiókhivatalnak adott otthont Lagosban. A gyárban három nyomdagép működik, melyek közül az egyik óránként 17 000 folyóirat nyomtatására képes. A lakóépületek több mint 400 ember elhelyezésére alkalmasak. A szolgáltatási épületben találjuk a nagy terjedelmű ebédlőt és a konyhát, valamint a betegszobát és a fogorvosi rendelőt. A komplexum saját vízellátással és csatornahálózattal rendelkezik. Komputer vezérlésű energiaellátó központ szolgáltatja a villamos energiát. Van Királyság-terem, egy irodaépület, és egy tűzoltórészleg. Utakat is találhatunk ott utcai megvilágítással. Nem csoda, ha az emberek az igiedumai Béthel-komplexumot városként tartják számon. Építésében csakis fizetetlen, önkéntes munkások vettek részt, és az egész kivitelezést önkéntes hozzájárulásból fizették.
Gyors terjeszkedés
Bár ez a Béthel Nigériában az eddig használt épületek között a legterjedelmesebb, nem az első. Az elsőt William R. Brown testvér alapította, aki feleségével és lányával 1930-ban költözött Lagosba. A számos bérelt szoba, ahol éltek, a Társulat nyugat-afrikai fiókhivatalának központjául szolgált, amely akkor a Nigériában, Ghanában és Sierra Leonéban folyó Királyság-munkára felügyelt. Abban az időben csupán hét aktív hirdetője volt a jó hírnek Nigériában.
Bibliás Brown — ahogy széles körben ismerték — a jó hír dinamikus és bátor hirdetője volt. Soha sem lévén megelégedett hosszabb időn át a hivatali székben, bejárta az országot autóval és vonattal nyilvános előadásokat tartva és hatalmas mennyiségű irodalmat elterjesztve.
Ahogyan az erőteljes Királyság-üzenet meggyökerezett a fogékony elmékben és szívekben, egyre többen és többen lettek buzgó Királyság-hirdetők. A következő tíz év hasonlított az első századi időszakhoz Jeruzsálemben, amikor „Isten szava tovább növekedett és a tanítványok száma megsokszorozódott” (Cselekedetek 6:7). Jehova aktív dicsőítőinek száma 1940-re Nigériában ugrásszerűen 7-ről 1051-re emelkedett!
A ’kevés ezerré lett’, ez azonban csak a kezdet volt (Ésaiás 60:22). 1947-ben a Társulat három Gileád iskolát végzett misszionáriust küldött Lagosba. Egyikük, Anthony Attwood még mindig aktívan tesz eleget megbízatásának. Íme visszaemlékezései az akkori Béthelről: „Lakás volt az, egy cipőbolt fölött. Három hálószobából, egy nappaliból, egyben irodából és egy ebédlőből állt. Brown testvér, Brown testvérnő és a családjuk két hálószobát foglalt el és mi hárman, misszionáriusok a harmadik hálószobában szorongtunk. Csupán három egyszemélyes ágyra és egy beépített szekrényre volt hely.”
Mivel nagyobb helyre volt szükség, így egy háromemeletes épületbe költöztünk 1948-ban. Erre az időre a hírnökök száma elérte Nigériában a 6825-öt. Nyolc évvel később ez a szám megháromszorozódott, így a Béthel ismét átköltözött a Lagoshoz tartozó Shomoluba. Ott — először Nigériában — a Társulat saját Béthel-otthont épített egy nyolc hálószobás épületet 0,6 hektáros területen. A helyi kormány a sugárutat Watch Tower utcának nevezte el. A kertet sok fa díszítette: kókuszpálmák, valamint citrus-félék, kenyér-, avokádó- és mangófák. A következő 33 év alatt azonban további épületek nőttek ki a földből és a meglévőket bővítettük. Az 1970-es évek közepén már majdnem az egész telken épületek emelkedtek a magasba. Megint csak szükségesé vált a költözködés.
Építkezési emlékek
Először egy 31 hektáros földdarabot találtunk Ottában, Lagostól északra. Az előrehaladásnak azonban nehézségek álltak az útjában. Végül nyilvánvalóvá lett előttünk: Jehova nem akarta, hogy odaköltözzünk. Ezután kiterjesztettük a telephely-keresést az ország egész déli részére, és 1983-ban a Társulat egy 57 hektáros földdarabot szerzett meg Igiedumában, Bendel Államban.
A következő hat évben óriáskígyók és kobrák sokasága költözött el, amíg a testvérek és a súlyos épületelemek vették át helyüket. Nagyfokú kihívást jelentett a munkák során, hogy nehézségekbe ütközött, sőt, majdnem lehetetlen volt a legtöbb szerszám és építési anyag beszerzése a helyszínen. Kívülről kellett segítséget kérni. Ezért egy Tanúkból álló brigád alakult az Egyesült Államokban azzal a feladattal, hogy építési anyagokat kutassanak föl, vásároljanak meg és hajózzanak be. Terry Dean, e roppant nagy akció koordinátora ezt mondja: „Ami a feladatot monumentálissá tette, az, hogy körülbelül mindent be kellett hajózni. A nigériai testvérek jelzése szerint az építőanyagok közül csupán homokot, cementet és vizet tudtak előteremteni!”
Valóban jó volt, hogy az alapvető anyagok elérhetőek voltak, mivel az építési munkálatok során 7 500 tonna cementet, 55 000 tonna homokot és 35 000 tonna sódert használtak fel. Fa anyaggal is bőségesen el voltak látva. Mindazonáltal a következő öt évben 5000 tonna anyagot szállítottak ide az Egyesült Államokból, amely elég volt ahhoz, hogy 347 teher-konténert megtöltsön, amelyeket, ha egymás után felsorakoztatnánk 3,5 km hosszúságot érnének el.
Más fiókhivatalok szintén bőkezű szállítmányokkal járultak hozzá a munkálatokhoz. Anglia a teljes villamossági rendszerrel látott el bennünket, beleértve hat óriás generátort az energiaellátás végett. Svédország adománya egy toronydaru, traktorok, egy exkavátor, teherautó, szerszámok, konyhai felszerelés és egy telefonközpont. Amikor egy vas és fémárú kereskedést ajánlottak kiárusításra, a svéd testvérek megvásárolták azt, és teljes árukészletét hajóra rakták, hogy Nigériába küldjék. Az árucikkek közül, amelyek a kereskedés kínálata között szerepeltek, egyedül a hólapátokat nem küldték el, amelyek határozottan hasznosabbak Svédországban, mint Afrikában!
A helybeli Tanúk természetesen szintén hozzájárultak az építkezéshez, képességeik szerint. Több mint 125 000-ren részesítették támogatásban a létesítményt azáltal, hogy az építkezésben a helyszínen részt vettek. Sokan nyújtottak pénzbeli támogatást. Egy 20 centes (USA) hozzájárulás egy hét éves fiútól származott. És hogy hogyan jutott hozzá a pénzhez? Az édesapjától kapott egy darab jamgyökeret, hogy megfőzze és megegye; ehelyett a fiú megőrizte és elültette a megfelelő évszakban. Később betakarította jamgyökerét és eladta, a pénzzel pedig hozzájárult az igiedumai létesítményhez.
Jehova Tanúi közül mások a szaktudásukkal járultak hozzá, sőt megtanítottak másokat is, hogy építési szaktudást nyerjenek. Sokan, egyidejűleg 500-an kemény munkával járultak hozzá, perzselő napon és trópusi esők alatt fáradozva, hogy befejezzék a munkát. Példaképp megemlítjük, hogy a munka magában foglalta a telephelyet körülvevő fal építését is. A hét hónap alatt, amelyet ennek a közel 3 km hosszú falnak a felépítése igénybe vett, a testvérek elkészítettek és egyénileg habarccsal a helyére illesztettek 57 000 betontömböt! Az egyik testvér így tréfálkozott: „Ami a folyamatos munkára ösztönzött, a fejem fölött keringő keselyűk látványa volt, amelyek csak arra vártak, hogy a földre essem!” Igazából — miként a többi ezrek, akik Igieduma sikeréhez hozzájárultak —, őt is Jehova szent szelleme motiválta és tartotta fent.
Hivatalos elismerés
Kormánytisztviselők együttműködtek a munka támogatásában. Az Elnöki Hivatal engedélyezte, hogy az összes importált épület anyagokat felmentsék a vámkötelezettség alól. A helybeli hatóságok elálltak a fejlesztési és tervaláírási illetményektől. Csak egy jelképes épület-illetményt kívántak. Egyszer, amikor vita keletkezett a telekkel kapcsolatban, az Omo N’oba vagy király, aki alá az egész terület tartozott, közbelépett és megparancsolta: „A munkát nem szabad leállítani, mert ez Isten munkája.”
Mások, akik nem voltak Jehova Tanúi, szintén felismerték, hogy ezt a létesítményt isteni támogatás kíséri. Amikor egy amerikai társaság acélt szállított a garázs építéséhez, egy katolikus embert küldtek, hogy segítsen felállítani azokat. Kéthetes igiedumai tartózkodása alatt igen hamar otthon érezte magát, még munkatársait is tesvérnek és testvérnőnek hívta. Miután hazatért, ezt írta a mi nigériai hivatalunknak: „Még sohasem élveztem munkát olyannyira, mint amikor ott voltam Isten munkáját, Isten módján végezve.”
A felavatás napja
Ezt a gyönyörű Béthel-komplexumot 1990. január 20-án adták át Jehova Istennek, akinek a szelleme tette lehetővé a munka befejezését. Azután jöttek a látogatók Nigéria minden részéből, jóllehet a meghívásokat azokra kellett korlátoznunk, akik legalább 35 éve merítkeztek alá, vagy akik legkevesebb 20 évet töltöttek teljes idejű szolgálatban. A testvérnők kecsesen leomló, színes ruhákban, és hozzáillő fejkendőkkel jelentek meg, míg a testvérek sokan ragyogó afrikai öltözetet viseltek. Mident egybevéve 4209-en 29 ország képviseletében vettek részt az átadáson. Közöttük legkevesebb 80 misszionárius, legtöbbjük más nyugat-afrikai országokból. A program magábafoglalta öt vendég-fiókhivatal képviselőjének beszámolóit is, akik a cél és a testvéri érzés egységét hangsúlyozták ki, amely Jehova népe között fennáll. Írott üdvözletek és táviratok érkeztek testvérektől, 21 országból közöttük a lelkesítő üzenet „400 testvértől és testvérnőtől Moszkvából, a Szovjetunióból”.
Jehova Tanúi Vezető Testületének két tagja a New-York-i Brooklynból szintén jelen volt. Albert Schroeder előadásának témája: „Azt várják el a sáfároktól, hogy mindegyik hűséges legyen”, kihangsúlyozta: szüntelen hűségre van szükség Isten népe részéről (1Korinthus 4:2). Az átadási előadást Lyman Swingle tartotta, aki Salamon napjai dicsőséges templomának építését tárgyalta meg. Noha a templom Isten támogatását és helyeslését élvezte, Jehova rávilágított, hogy az épületnél jóval fontosabb önátadott népének lojalitása és engedelmessége. Swingle testvér ezáltal kimutatta, hogy a gyönyörű fiókhivatal-együttes Igiedumában önmagában nem cél, hanem eszköz az igaz imádat előmozdítására.
Másnap, különleges összejöveteleket tartottak az átadással kapcsolatosan három nigériai városban. Ezeken a programokon több mint 60 000-en vettek részt.
Az ősi időkben, amikor az edo nyelvet beszélő emberek Nigériában egy nagy főnök tiszteletére jöttek össze, nagy ünneplés és örvendezés volt. Igieduma (eredetileg ugie dunai) egy ilyen örömteli összejövetel sikeres befejésének leírására szolgált. Jehova népe számára, amely azért jött el erre az átadási napra, hogy tiszteletét fejezze ki a Világegyetem Uralkodója, Jehova Isten előtt, kevés szó lehetett volna ennél alkalmasabb. A Nigériában élő 139 150 Királyság-hírnök számára az „Igieduma” szó azt a helyet jelképezi, ahonnan a teokratikus irányítás és tanács áramlik, valamint a nyomtatott anyag, amely segít nekik, hogy továbbra is Isten munkáját végezzék Isten módján Nigériában.
[Képek a 24., 25. oldalon]
1. Lakóépületek
2. Királyság-terem
3. Szolgáltatóház
4. Hivatal
5. Gyár
6. Garázs
7. Generátor-ház
[Képek a 26. oldalon]
Brown testvér és testvérnő a fiókhivatal előtt az 1940-es években
A gyári felvételi helyiség az új fiókhivatalban
Béthel-szoba
[Képek a 27. oldalon]
Kétszínnyomásos ofszet-nyomdagép
Irodalom-szállítás
Királyság-terem
Szolgálati Osztály