„Isteni tanítás” kongresszus Etiópiában — A különleges öröm ideje

NEM ez volt Etiópia első szabad kerületkongresszusa, de azért kétségtelenül különleges volt. 1991. november 11-e óta, amióta megszerezték a törvényes elismerést, Jehova Tanúi már harmadszorra jöttek össze az ország legnagyobb stadionjában, a városi stadionban, amely Addisz-Abeba kellős közepén fekszik. Mivel ezt a helyszínt már kezdettől fogva nem használhatták vasárnap és nem találtak más olyan létesítményt, amely elég nagy lett volna, ezért a programot háromnaposra sűrítették össze, amely 1994. január 13—15-ig, csütörtöktől szombatig tartott.

Ezt a három napot nem csupán a kék égboltozatú, kellemes hőmérsékletű, gyönyörű idő jellemezte, hanem a szellemi világosság is az „Isteni tanítás” teljes erejével. A színpad körüli, szemet gyönyörködtető virágdíszítésben az amhara nyelven írt kongresszusi cím vonzotta a tekintetet.

Mi tette a kongresszust különlegessé? A gazdag program mellett minden résztvevő gondolata és érzése szerető nemzetközi testvériségünkre irányult, és arra, mennyire nyilvánvalóan látszik a Királyság-növekedésből, hogy Isten megáldja népét. Mintegy 270 küldött jött 16 országból, még Dzsibutiból és Jemenből is. A résztvevőknek több mint a fele jött Európából és Észak-Amerikából, ahol éppen tél volt. Jehova Tanúi Vezető Testületének képviseletében ketten is a látogatók között voltak, Lloyd Barry és Daniel Sydlik.

A hagyományos etiópiai vendégszeretet az odalátogató testvérek iránt érzett szívből jövő szeretettel párosulva túláradó érzéseket váltott ki, ami legyőzte a nyelvi korlátokat. Nem csupán kézfogással üdvözölték egymást, hanem ölelésekkel, csókokkal, akár még hatszor is! Sok látogató már olvasott az Etiópiában folyó Királyság-munkáról, és tudta, hogy etiópiai testvéreik kipróbáltak a feddhetetlenség megőrzésében, és állhatatosak maradtak a börtönökben és az üldözés egyéb formái közepette.a Ám az odalátogató küldöttek csodálkozva látták a sok fiatal boldogságtól sugárzó arcát és az udvariasságukat, amely vonás napjainkban a legtöbb országban kihalóban van. Sok etiópiai testvérnő viselte a fehér, művészien hímzett hagyományos ruhát, amely még inkább hozzájárult az ünnepélyes hangulathoz.

Szívmelengető volt a pénteki megkeresztelkedés. Az 530 tíz és nyolcvan év közötti, újonnan önátadott személy hosszú sora a stadion küzdőterének feléig ért. Sokkal többen voltak, mint bárki is gondolta volna — több mint egy újonnan megkeresztelt jutott az országban élő minden 7. Tanúra. Micsoda bizonyítékát láthattuk annak, hogy Jehova mennyire megáldja itt népét! E látvány miatt sokan hullattak örömkönnyeket, amit még inkább fokozott a 40-nél is több olasz küldött gyönyörű éneke. Sokaknak az Ésaiás 60:5 prófétai szavai jutottak eszébe: „Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.”

Különleges okok az örömre

Még inkább kihangsúlyozódtak a Jehovától jövő áldások pénteken, amikor az Etiópiában folyó Királyság-munka kicsiny kezdetét elevenítették fel interjúkban. Ezeket az interjúkat az első misszionáriusok egy csoportjával készítették, akik az 1950-es és az 1970-es években szolgáltak itt. Jóval több mint 8000-en hallották, amint Ray Casson, John Kamphuis és Haywood Ward leírták milyen is volt bibliaoktató munkájuk, amelyet 1950. szeptember 14-én kezdtek el, megérkezvén Addisz-Abebába. Azokban a napokban a császári kormányzat megkívánta, hogy az általános iskolai oktatásban is tevékenyeknek kell lenniük. Így hát létrehoztak egy iskolát a városközpontban a felnőtteknek, ahol különböző tantárgyakat tanítottak. Ám a szabad idejükben ezek a misszionáriusok arra törekedtek, hogy az isteni tanításra összpontosítva jussanak előbbre az oktatásban. Erőfeszítést követelt a bonyolult amhara nyelv megtanulása, amelynek az ábécéje 250 betűből áll. Fél évnek kellett eltelnie, mire sikeresen le tudták vezetni az első házi bibliatanulmányozást. Körülbelül 43 évvel később olyan emberekkel találkoztak össze az utcán, akik emlékeztek ezekre a volt általános iskolai tanítókra. Mindemellett boldogok voltak, hogy a kongresszuson újra együtt lehettek számtalan volt bibliatanulmányozójukkal, akik megerősödtek a hitben, és bemutatták őket saját szellemi gyermekeiknek és unokáiknak (1Thessalonika 2:19, 20).

Az örvendező és igen figyelmes hallgatóság hosszan tapsolt, de nem csupán a korábbi misszionáriusokkal készült interjúk után, hanem az Egyesült Államokból, Hollandiából, Izraelből, Kanadából, Kenyából, Nagy-Britanniából, Németországból és az Olaszországból érkező beszámolók és üdvözletek után is, amelyeket külföldi képviselők mondtak el. Ezáltal megint csak Isten népének szeretetteljes világméretű testvériségét emelték ki. A főbb előadások, amelyeket felkent testvérek adtak elő a Vezető Testületből, és szívből jövő imáik ugyancsak mély hatást gyakoroltak a hallgatóságra. A stadionban lévő fiatalok magukra ismerhettek a Teremtőjükről megemlékező, fiatalokról szóló dráma alakjaiban, amely drámát igen természetes és nagyszerű módon adtak elő. Nagy lelkesedést váltott ki az új, angol nyelvű kiadványok mellett a három amhara nyelvű kiadvány megjelenése.b

A szünetekben és egyéb alkalmakkor ragyogó lehetőség nyílt arra, hogy sok értékes emberrel ismerkedjünk meg. Pont az első sorban például ott ült bottal a kezében Etiópia legidősebb hírnöke, Tulu Mekuria. A múlt évben érett, idős korában, 113 évesen keresztelkedett meg mint Jehova Tanúja. Boldogan nézte ezen a kongresszuson, amint 80 éves felesége is követte példáját, és szellemi testvérévé vált. Nagyon ösztönzőleg hatott a fiatalabbakra, hogy végig jelen volt a programon. Yohanes Gorems is egy ilyen fiatal volt, aki 16 évesen már négy éve szolgál általános úttörőként, pedig még mindig iskolába jár. Megtanulta más iskoláskorú fiatalokkal együtt, akik még nála is fiatalabbak, hogyan vegyék meg áron is az alkalmas időt, például úgy, hogy korán reggel tanúskodnak az iskolába vezető útjukon, kihasználják az óraközi szüneteket és a tanítás utáni órákat.

A feddhetetlenség mily nagyszerű példái!

A hallgatóság közül több százan szenvedtek el bebörtönzést és kínzást a korábbi kormányok idején. Mandefro Yifru öt ilyen börtönévre tekinthet vissza, ma azonban örömmel szolgál Addisz-Abebában az újonnan létrehozott hivatalban, ahol fordítással, nyomtatással és szállítással foglalkoznak. Vele szolgál egy másik fiatalember is, Zecarias Eshetu, aki nem engedett feddhetetlenségéből nyolc évvel ezelőtt, amikor megölték édesapját, mert nem adta fel keresztény semlegességét a hároméves börtönbüntetése idején. Az öt gyermek közül Zecarias tízéves volt, amikor édesapja börtönbe került. Meswat Girma a nővérével, Yoalannal együtt ma már a tízes éveinek második felét tapossa még mindig iskolába járnak. Csupán fényképről emlékeznek édesapjukra, hiszen nagyon kicsik voltak, amikor váratlanul kivégezték semlegessége miatt. Lojalitása ösztönzőleg hatott rájuk, mindketten általános úttörőként szolgálnak, miként édesapjuk tette egészen a haláláig.

Tamirat Yadette is olyan ember, aki feddhetetlen maradt. Ma különleges úttörőként szolgál egy csodálatos területen a Riff Valley-ben. Keresztény semlegessége miatt három évet töltött különböző börtönben, volt amikor láncra verve, és durván ütlegelték. Ám a börtönben tíznél is több embernek segített abban, hogy Isten Királysága mellett foglaljon állást.

Tesfu Temelsót, aki ma körzetfelvigyázóként szolgál, 17 alkalommal börtönözték be, amikor különleges úttörő volt. Hegek maradtak a verések helyén, de örömmel tölti el, hogy vannak gyülekezetek korábbi megbízatási területein. Az akakii gyülekezetből számos testvér és testvérnő szenvedett el börtönbüntetést és kegyetlenkedést, amely gyülekezetben ennek ellenére a hírnökök száma a százat is meghaladta. Felépítették Jehova Tanúi első etiópiai Királyság-termét. A fővárostól 300 kilométerre északra egy festői szépségű környezetben fekvő városból, Deséből egy öt fős, testvérekből álló csoport jött el, olyanok, akik egykor közel jártak a halálhoz, és a szemük előtt halt bele egy helybeli testvérük a kínzásokba, amelyeknek alávetették őt. Közülük az egyik vén, Maseresha Kasa elmagyarázta, hogy nem azért tartott ki a hatéves börtönbüntetése alatt, mintha bármilyen különleges tulajdonsága is lenne, hanem csupán azért, mert megtanult bízni Jehovában (Róma 8:35–39; vö. Cselekedetek 8:1).

Nemrégiben mások is bebizonyították, hogy hűségesek maradnak a próbák idején. Egy nagy csoport jött el az egyik szomszédos országból, ahol semlegességük miatt a Tanúktól megtagadták a rendőri védelmet, az utazáshoz szükséges iratok, valamint a házassági okirat kiadását, a kórházi kezelést és a munka lehetőségét. Amikor háború tombolt Maszava közelében, amely város Eritrea egyik kikötője a Vörös-tengernél, a gyermekekkel együtt összesen 39-en — vagyis az egész gyülekezet — körülbelül négy hónapon át egy alacsony híd alatt éltek a sivatagban, menekülve otthonukból, amelyet a volt kormány bombázott. Ilyen körülmények között, hőségben, nélkülözések közepette sok erőt nyertek a napiszöveg megbeszéléséből és a többi összejövetelből, s közelebb kerültek Jehovához meg a testvéreikhez. Két különleges úttörő testvérnőnek, akik a Kék-Nílus forrásához közel szolgáltak, az ortodox egyház által felbujtott csőcselék fenyegetéseit és zaklatásait kellett kiállnia, de mindketten állhatatosak maradtak és látták, amint számos bibliatanulmányozó a kongresszuson megkeresztelkedéssel szemlélteti önátadását.

Az egyik testvér elbeszélte, hogy az elszigeteltség milyen próbáját állta ki mélyen bent a száraz ogadeni területen, nem messze Szomáliától. Úgy maradt életben szellemileg, hogy prédikált, majd összejöveteleket tartott az érdeklődőkkel, köztük orvosokkal is, akik élvezték az isteni tanításból származó előnyöket, most pedig másokat tanítanak. A feddhetetlenség megtartásában másik nagyszerű példa egy addisz-abebai különleges úttörő, akit a csőcselék 1992-ben az ortodox papok uszítására kegyetlenül megvert, majd otthagyott, mivel halottnak tartotta. Hála érte, meggyógyult, és folytatja szolgálatát ugyanezen a területen. Sugárzóan mosolygó arcán a keserűség legapróbb nyomát sem lehetett fellelni. Számára a többi kipróbálttal és újjal együtt ez az „Isteni tanítás” kongresszus az öröm ünnepét jelentette.

A kongresszusi szervezet olyan zökkenőmentesen működött, hogy a látogatók azt gondolhatták, az önkéntes munkások már sokéves tapasztalattal rendelkeznek. Valójában csupán gyorsan fejlődtek az elmúlt két év alatt. A háromnapos kongresszus túl hamar ért véget. A jelenlévők csúcslétszáma szombaton 9556 volt. Kedvező volt a visszhangja a nemzeti televízióban, rádióban és a sajtóban. Mindenki láthatta, hogy Jehova a népét szellemileg gazdaggá tette. A hallgatóság között több ezer érdeklődő is volt, akik kezdenek hasznot meríteni az „Isteni tanításból”. Nagy terület nyílt meg Jehova Tanúi előtt ebben az országban, ahol körülbelül 50 millió ember él, a kongresszus pedig megerősítette minden jelenlévőben az elhatározást, hogy a dolgok jelenlegi rendszerében a fennmaradó időt arra használja fel, hogy segítsen az őszinte embereknek, hogy ők is hasznot tudjanak meríteni az isteni tanításból.

[Lábjegyzetek]

[Képek a 23. oldalon]

Addisz-Abeba, 1994. január 13—15.

[Képek a 24. oldalon]

Addisz-Abebában úttörők csoportja (jobbra); mindannyian voltak börtönben, de feddhetetlenek maradtak (lent); 113 éves Tanú feleségével