A „tanúbizonyság halma” „Isten hegyének” földjén

HA A kontinens térképén Nyugat-Afrika partvonalát követed, és keleti irányban mész a Guineai-öböl mentén, akkor azon a ponton, ahol a part dél felé kanyarodik, meg fogod találni Kamerunt. Ha tovább követed déli irányban lefelé a partot, akkor el fogsz érkezni egy hatalmas, hosszú, fekete homokos tengerpartra. A fekete homok a Kamerun-hegy vulkanikus tevékenységének az eredménye.

Ez a 4070 méter magasságú, kúp alakú hegycsúcs teljes mértékben uralja a területet. Amikor a nap lenyugszik, a Kamerun-hegy lejtői fényben fürdenek, látványos, élénk színekben úsznak, mályva, narancs, arany és bíborvörös színben. A tenger és a közeli mocsarak tükörként tükrözik vissza ezeknek az összes árnyalatát, miáltal majdnem lehetetlen elválasztani az eget a földtől. Ezért könnyű megérteni azt, hogy miért nevezték el a terület animista törzsei a hegyet Mongo Ma Lobának, amely lefordítva az „istenek szekere”, vagy még általánosabban az „Isten hegye”.

A távolabbi délen fehér homokos tengerpartok kilométerei vannak, melyeket kókuszdiófák szegélyeznek. Eltekintve az idillikus tengerparttól, az ország nagy részét sűrű egyenlítői őserdő borítja egészen Kongó és a Közép-afrikai Köztársaság, északon pedig Nigéria és a Szaharától délre fekvő Csád határáig. Az ország nyugati része hegyvidék, és Európa bizonyos részeire emlékezteti az utazót. A forró éghajlat azonban nem engedi elfelejtetni veled, hogy csak egy kőhajításnyira vagy az Egyenlítőtől. A környék változatossága miatt sok útikönyv olyannak írja le Kamerunt, mint Afrika miniatűr mását. Ezt a benyomást megerősítik a különböző etnikai csoportok, és a több mint 220, nyilvántartásba vett nyelv és nyelvjárás.

Ha ellátogatnál Kamerunba, a nagy szállodák közül talán az egyikben tartózkodnál, amelyik Douala tengeri kikötőjében van, vagy a fővárosban, Yaoundéban. De így kihagynád annak a lehetőségét, hogy megismerd valamennyire az emberek életét, különösen a több mint 24 000 Jehova Tanúja életét, akik elfoglaltak abban, hogy felépítsék „Isten hegyének” a földjén mindenütt a „tanúbizonyság halmát”a. Miért ne tennénk egy utazást az országon keresztül, hogy találkozzunk a Tanúk közül néhánnyal! Biztosan gazdag jutalommal fog járni az, hogy felfedezed ezt a nyugat-afrikai országot.

Bödönhajóval, távolsági taxival vagy kerékpárral?

Ahol a Sanaga — Kamerun leghosszabb folyója — eléri az óceánt, nagy torkolatvidéket formál. Hogy ennek az óriási területnek az összes lakosát elérjék, Jehova Tanúinak gyakran kell bödönhajóval utazniuk. Így utazik a Mbiakóban lévő kicsiny csoport kilenc Királyság-hírnöke. Közülük ketten 25 kilométerrel távolabb élnek, Yoyo faluban. Erőteljesen kell evezniük, hogy elérjék Mbiakót, mégis mindig jelen vannak a keresztény összejöveteleken. Ennek a csoportnak a látogatása alatt az utazófelvigyázó javasolta a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli című video megtekintését. Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni. Egy ilyen távol eső faluban hol fog ő videokészüléket és televíziót találni, valamint áramforrást, hogy működtetni tudja őket?

A látogatás hetében néhány hírnök meglátogatta a helyi templom lelkipásztorát. Meglepetésükre a lelkipásztor melegen üdvözölte őket, és ők élénk bibliai beszélgetést folytattak vele. Észrevéve, hogy a lelkipásztornak nemcsak videokészüléke, hanem elektromos generátora is van, a testvérek összeszedték a bátorságukat, és megkérdezték, hogy kölcsönkérhetnék-e a berendezését. Mivel élvezte a korábbi bibliai beszélgetést, a lelkipásztor beleegyezett, hogy segít. Szombat este 102 személy jött el a filmbemutatóra, beleértve a lelkipásztort és egyházközségének legtöbb tagját. A Yoyóban élő két Tanú számos érdeklődő személyt hozott el két hajóval. Nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy a dagály okozta árral szemben kell evezniük. A video megtekintése után mélyen meg voltak hatva, és bíztatást kaptak; büszkék voltak arra, hogy egy ilyen nagy szervezethez tartoznak, amelynek az a célja, hogy tisztelje Jehovát.

Ahová lehetetlen eljutni bödönhajóval, oda távolsági taxit lehet használni. A parkolóhelyek, ahol ezek a taxik az utasokra várakoznak, mindig pezsegnek az élettől. A hideg vizet árulók, a banánárusok és a taxis fiúk között az ember könnyen elveszíti tájékozódási képességét. A taxis fiúk munkája az, hogy az utasokat a várakozó távolsági taxikba juttassák, amelyek mindegyike szerintük „indulásra kész”. Azonban a „kész” szót a lehető legtágabb értelemben kell venni. Az utasoknak órákat, néha még napokat is kell várakozniuk. Ha már az összes utas összezsúfolódott belül, és a vezető felrakta a csomagokat, a terményekkel teli szatyrokat, sőt néha még élő csirkéket és kecskéket is a tetőcsomagtartóra, a távolsági taxi a hepehupás, poros ösvényekre indul.

Egy utazószolga belefáradt a közlekedésnek ebbe a formájába, és a függetlenség mellett döntött. Most minden útjára kerékpárral jár. Az utazószolga ezt mondja: „Amióta csak elhatároztam, hogy kerékpáron teszem meg az utat a gyülekezetek között, mindig időben érkezek a látogatás helyszínére. Igaz, az utazás néhány órát igénybe vehet, de legalább nem kell egy vagy két napot várnom a távolsági taxikra. Az esős évszak alatt néhány út majdnem teljesen eltűnik az áradások miatt. Le kell venned a cipőidet, hogy átmenj ezeken a sáros és vizes útszakaszokon. Egy nap az egyik cipőmet beleejtettem egy vízfolyásba, és csak néhány héttel később szereztem vissza, amikor az egyik Tanú lány egészen véletlenül kifogta, miközben halászott! Nagyon boldog vagyok, hogy újra hordani tudom ezt a pár cipőt, miután az egyik egy kevés időt a halak társaságában töltött. Időnként olyan területeken megyek keresztül, ahol Jehova Tanúi még sohasem prédikáltak. A falubeliek mindig megkérdezik tőlem, hogy mit hoztam magammal. Mindig tartok kéznél folyóiratokat és füzeteket. Minden egyes alkalommal, amikor megállok, felkínálom ezeket a Biblián alapuló kiadványokat egy rövid tanúskodás keretében. Hiszem, hogy Jehova gondoskodik arról, hogy az igazság e magvai kinőjenek.”

Mélyen az ország belsejében

Jehova Tanúi arra törekszenek, hogy megosszák a Királyság jó hírét másokkal, még a Kamerun szívében lévő területeken is, eldugott falvakban az erdő mélyén. Ez nagyon sok erőfeszítést követel meg, de az eredmény szívmelengető.

Marie teljes idejű szolgaként bibliatanulmányozásba kezdett egy fiatal, Arlette nevezetű lánnyal. Az első tanulmányozás végén Marie megkérdezte Arlette-et, hogy elkísérné-e őt az ajtóig, amint ez Afrikának ezen a részén szokás. Azonban a fiatal lány megmagyarázta azt, hogy nemigen tud járni a fájós lába miatt. Arlette lába fertőzött volt egy bizonyosfajta bolha miatt, amelynek nősténye belefúródik a húsba, és ez okozza a tályogokat. Marie bátor módon egyenként eltávolította a bolhákat. Később Marie értesült arról is, hogy ezt a fiatal lányt éjszaka gyötörték a démonok. Marie türelmesen elmagyarázta, hogyan vethetjük bizalmunkat Jehovába, különösképpen azáltal, hogy hangosan nevén szólítjuk imában (Példabeszédek 18:10).

Arlette gyors előrehaladást tett. A családja először semmi rosszat nem látott a tanulmányozásban, mivel jelentősen előrehaladt fizikailag és intellektuálisan egyaránt. De amikor tudatára ébredtek annak, hogy Arlette Jehova Tanúja akar lenni, megtiltották neki a tanulmányozás folytatását. Három héttel később Arlette édesanyja ráébredt arra, hogy mennyire lesújtott a lánya, így kapcsolatba lépett Marie-val, és megkérte őt, hogy újítsák fel a tanulmányozást.

Amikor elérkezett az idő, hogy részt vegyen egy körzetkongresszuson, Marie megfizetett egy taxivezetőt, hogy vigye el Arlette-et mindkét nap. A vezető azonban elutasította, hogy felmenjen Arlette otthonához, mert úgy vélte, hogy az úthoz vezető ösvény áthatolhatatlan. Így Marie úgy intézte, hogy az úthoz vigyék a lányt. Jehova bizonyára megáldotta ezeket az erőfeszítéseket. Ma már Arlette eljár minden gyülekezeti összejövetelre. Hogy segítségére legyen ebben, Marie fáradhatatlanul eljön érte, és elviszi őt. Közösen 1 óra 15 percet gyalogolnak minden egyes út alkalmával. Mivel a vasárnapi összejövetel 8.30-kor kezdődik, Marie-nak már 6.30-kor el kell indulnia otthonról, mégis sikerül nekik időben érkezni. Arlette reménykedik, hogy rövidesen vízben való megkeresztelkedéssel szimbolizálhatja önátadását. Marie kijelenti: „Bárki, aki nem látta őt, amikor elkezdett tanulmányozni, nem tudja elképzelni, milyen sokat változott. Nagyon hálás vagyok Jehovának azért, ahogyan megáldotta őt.” Marie bizonyosan az önfeláldozó szeretet kiváló példája.

A távoli északon

Kamerun északi része ellentétekkel és meglepetésekkel teli. Az esős évszak alatt egy hatalmas, buja kertté változik át. De amikor a tűző napsütés átveszi a hatalmat, a fű elszárad. Délben, amikor a nap a zeniten van, és nehéz árnyékot találni, a juhok a vörös, döngölt falú házak mellé húzódnak. A homok és a száraz fű között az egyetlen zöld, ami még megtalálható, a majomkenyérfákon lévő néhány levél. Még ha ezek a fák nem is olyan nagyok, mint rokonaik az egyenlítői őserdőben, azért ugyanolyan szívósak. Adottságuk, hogy elviselik a kíméletlen környezetet, jól illusztrálja annak a néhány Tanúnak a buzgalmát és bátorságát, akik erre a területre mentek azért, hogy engedjék az igazság fényét világítani.

A gyülekezetek némelyikét ezen a területen 500-800 kilométer választja el egymástól, és az elszigeteltség érzése nagyon valós. Azonban nagy az érdeklődés. Tanúk költöztek ide más területekről, hogy segítsenek. Hogy hatékonyak legyenek a szolgálatban, meg kell tanulniuk a fulbe nyelvet, egy helyi nyelvjárást.

Egy Tanú Garouáról elhatározta, hogy eltölt néhány napot prédikálással a szülőfalujában, körülbelül 160 kilométerrel távolabb. Némi érdeklődést tapasztalt, de a magas utazási költség megakadályozta őt abban, hogy rendszeresen visszatérjen. Néhány héttel később a Tanú az egyik érdeklődő személytől kapott egy levelet, melyben az érdeklődő kérte őt, hogy menjen el, és látogassa meg ismét. Még mindig nem volt pénze a viteldíjra, ezért nem tudott elmenni. Elképzelhető, hogy mennyire meglepődött a Tanú, amikor a személy megjelent a garouai otthonában, hogy tájékoztassa őt arról, hogy tíz ember várta a faluban a látogatását!

Egy másik faluban, közel Csád határához, egy 50 főből álló érdeklődő csoport megszervezte a saját bibliatanulmányozását. Intézkedtek, hogy hárman közülük eljárjanak az összejövetelekre a legközelebbi gyülekezetbe, Csádba. Visszatérve, ezek a személyek bibliatanulmányozást vezettek az egész csoporttal. Valóban jól alkalmazhatóak itt Jézus szavai: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Máté 9:37, 38).

Tanúskodás a városokban

Sok éven át tartó irodalomhiány után, körülbelül két évvel ezelőtt az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok szabadon hozzáférhetővé váltak Kamerunban. Nagy a lelkesedés és az érdeklődés a folyóiratok iránt, mivel sok ember első alkalommal olvassa azokat. Egy fiatal különleges úttörő házaspárt jelöltek ki az egyik városba, ahol 86 folyóiratot helyeztek el az első reggelen, amikor prédikáltak az új területükön. Néhány hírnök 250 folyóiratot terjeszt el egyetlen hónap alatt! Mi a sikerük titka? Mindenkinek felkínálják a folyóiratokat!

Egy Tanú, aki egy közhivatalban dolgozik, mindig elöl hagyja a folyóiratokat a pulton. Egy asszony megnézte a folyóiratokat, de nem vett el belőlük egyet sem. A Tanú észrevette az érdeklődését, és felajánlott neki egy példányt, amelyet az asszony elfogadott. A Tanú meglepődött, amikor látta, hogy az asszony visszajön a következő napon. Nemcsak hozzá akart járulni a folyóirathoz, amit elvett, hanem még többet is kért. Miért? Nemi erőszak áldozata volt, és először ebben a témában választott folyóiratot. Az egész éjszakát úgy töltötte, hogy újra és újra elolvasta az adott tanácsot. Nagyon megkönnyebbült, és még többet akart tudni Jehova Tanúiról.

Még kisgyermekek is részt vehetnek a bibliai reménység üzenetének a terjesztésében. Amikor egy hatéves Tanú kislányt megkért a tanára, hogy énekeljen el egy katolikus éneket, a kislány elutasította ezt, és kijelentette, hogy ő Jehova Tanúja. A tanár ekkor megkérte őt, hogy a saját vallásának énekei közül énekeljen el egyet, azért, hogy az alapján osztályozni tudja őt. A kislány kiválasztotta az „Isten Paradicsomot ígért” című éneket, és fejből elénekelte azt. A tanár megkérdezte őt, ezt mondva: „Említesz egy paradicsomot az énekedben. Hol van ez a paradicsom?” A kislány elmagyarázta Isten szándékát, hogy a földön nemsokára létrehozza a Paradicsomot. A tanár meglepődött a kislány válaszán, ezért elkérte a kislány szüleitől azt a könyvet, amiből ő tanul. Kész volt arra, hogy inkább abból osztályozza le őt, semmint az alapján, amit a kislány a hittanórák alatt tanult. A szülők azt javasolták a tanárnak, hogy ha helyesen szeretné leosztályozni a kislányt, akkor először neki kellene tanulmányozni. Bibliatanulmányozás kezdődött vele.

Tervezel egy látogatást?

Ma a világnak sok részén az emberek közömbösek a Királyság jó híre iránt. Sem Isten, sem a Biblia nem érdekli őket. Mások dermedtek a rémülettől, és egyszerűen visszautasítják, hogy válaszoljanak akármilyen idegennek az ajtónál. Mindez valódi kihívást jelent Jehova Tanúinak a szolgálatukban. De mennyire más a helyzet Kamerunban!

Az ajtóról ajtóra végzett prédikálás itt öröm. A kopogtatás helyett szokásban van kiáltani: „kong-kong-kong!” Akkor belülről egy hang így felel: „Ki az?”, azután bemutatkozunk Jehova Tanúiként. Ilyenkor rendszerint a szülők megkérik gyermekeiket, hogy hozzanak padokat, és helyezzék el azokat egy fa árnyékában, talán egy mangófa alatt. Kellemesen eltöltjük az időt, megmagyarázva, hogy mi Isten Királysága, és mit fog tenni, hogy könnyítsen az emberiség nyomorúságos állapotán.

Egy ilyen beszélgetést követően egy hölgy, kiöntve a szívét ezt mondta: „Szomorúan látom, hogy az igazság, melyet keresek, nem található meg abban a vallásban, amelybe születtem, és amelyben megöregedtem. Köszönöm Istennek, hogy megmutatta nekem az igazságot. Segédlelkész voltam az egyházamnál. A Szűz Mária-szobor egy hétig marad mindegyik segédlelkész otthonában azért, hogy a segédlelkész Szűz Mária elé terjessze kéréseit. Ami engem illet, én mindig azt kértem Máriától, hogy segítsen nekem megismerni az igazságot. Most Isten megmutatta nekem, hogy az igazság nem Máriánál van. Köszönöm Jehovának.”

Tehát, ha egy szép napon úgy érzed, szükséged van arra, hogy nagyfokú örömet tapasztalj Isten Királysága jó hírének prédikálásában, miért ne látogatnál el Nyugat-Afrikának erre a részére? Azon kívül, hogy felfedezed „Afrikát miniatűrben” akár hajóval, távolsági taxival vagy kerékpárral, te is hozzá fogsz járulni a „tanúbizonyság halmához”, amely „Isten hegyének” a földjén épül fel.

[Lábjegyzet]

[Forrásjelzés a 22. oldalon]

Térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.