Megjósolhatják az álmok a jövőt?
AZ EMBERISÉG az ókori időktől kezdve élénk érdeklődést mutatott az álmok iránt. Az egyiptomiak alaposan kidolgozott könyveket készítettek az álmok értelmezéséhez, és a babiloniaknak is megvoltak a maguk álomfejtői. A görögök körében az volt a szokás, hogy a betegeknek Asclepius szentélyeiben kellett aludniuk, hogy álmukban megkapják az egészségükre vonatkozó utasításokat. Az időszámításunk szerinti második században Artemidorus egy olyan könyvet készített, amelyben értelmezte az álombeli szimbólumokat. Sok hasonló könyv, amely azóta készült, ezen a könyvön alapul. Egészen napjainkig erőfeszítéseket tesznek azért, hogy értelmezzék az álmokat, de vajon azok valóban betekintést nyújtanak a jövőbe?
Ahhoz, hogy jövőbeli jelentésük legyen, az álmokat egy felsőbbrendű erőnek kellene befolyásolnia. A Bibliában sok olyan példát találunk, amelyben Isten gondoskodott erről az erőről. Prófétai álmokat küldött a szolgáinak, csakúgy, mint néhány olyan személynek, aki nem őt imádta. Sőt a Jób 33:14–16 ezt mondja: „Hiszen szól az Isten . . . Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; akkor nyitja meg az emberek fülét.”
Isten ezt tette az egyiptomi fáraó esetében is, József napjaiban, aki több mint 1700 évvel időszámításunk előtt élt. A fáraó álma a 1Mózes 41:1–7-ben található, a 25–32. versben pedig József úgy értelmezi az álmot, mint amely hét olyan évet jövendölt meg, amikor „nagy bőség lesz egész Égyiptomban”, amit viszont hét évig tartó éhség fog követni. József elmagyarázta a fáraónak: „a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak” (1Mózes 41:28). Az álom annak a megjövendölése volt, ami tényleg megtörtént.
A babiloniak egyik kiemelkedő királyának is volt hasonló tapasztalata. Nabukodonozor olyat álmodott, ami nagyon felzaklatta, de nem tudott rá visszaemlékezni. Ezért előhívatta a varázslóit, hogy tudassák vele az álmot és annak az értelmezését is. Ez egy olyan kívánalom volt, amit számukra lehetetlenség volt teljesíteni (Dániel 2:1–11).
Mivel Isten küldte az álmot a királynak, Ő képessé is tudta tenni Dániel prófétát arra, hogy feltárja az álmot és annak az értelmét is. A Dániel 2:19 ezt mondja: „Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban.” Dániel Istennek tulajdonította az álmot: „A titkot, a melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; de van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban” (Dániel 2:27, 28).
Isten időnként utasításokkal látta el népét az álmok által, más alkalmakkor az isteni pártfogásnak adta biztosítékát, vagy segített nekik megérteni, hogyan támogatja őket. Jákób esetében Isten a helyeslését mutatta ki egy álom révén (1Mózes 48:3, 4).
Amikor József, Jézus nevelőapja rájött, hogy Mária terhes, elhatározta, hogy elbocsátja őt. Ekkor álmában utasításokat kapott arra vonatkozóan, hogy ne tegye ezt. A Máté 1:20 ezt mondja: „József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.” Később egy figyelmeztetést kapott álmában: „Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba” (Máté 2:13).
Álmok, amelyek nem Istentől származnak
Az a tény, hogy az álomfejtés általános volt azok között, akik nem tartoztak Isten népéhez, jelzi, hogy általánosságban az álmokat nem lehet úgy tekinteni, mint a jövőre vonatkozó, megbízható kinyilatkoztatásokat. Jeremiás próféta napjaiban a hamis próféták azt mondogatták: „Álmot láttam, álmot láttam” (Jeremiás 23:25). Az ő szándékuk az volt, hogy félrevezessék a népet olyannyira, hogy azt higgyék: Isten beszél általuk. Az ilyen álomlátókra vonatkozóan Jeremiás ennek kijelentésére kapott ihletést: „a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók; se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, mert hazugságot jövendölnek nektek, az én nevemben . . . — mondja az Úr” (Jeremiás 29:8, 9, Katolikus fordítás).
Mivel ezek a hamis próféták „jövendőmondók” voltak, álmaikat gonosz szellemi erők befolyásolhatták, abból a célból, hogy félrevezessék az embereket. Ugyanezt jelzi az is, amit a Zakariás 10:2 jelent ki: „a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek.”
Az Ördög a fő csaló, aki évezredek óta vallási vezetőket használ fel, hogy hamisan azt állítsák: Isten beszélt hozzájuk látomásokon és álmokon keresztül, éppúgy, ahogy a Jeremiás és Zakariás napjaiban élő hamis próféták is tették. Az ilyenekre vonatkozóan az ihletett bibliaíró, Júdás azt írta az első századi keresztényeknek: „belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.” Azt mondja ezekről a férfiakról, hogy úgymond „álomba merültek” (Júdás 4, 8).
Vizsgáljátok meg a kijelentéseket
Egy személy talán azt állítja, hogy Isten szólt hozzá álmában, vagy hogy a jövő eseményeiről szóló álmai igaznak bizonyultak, ez azonban mégsem elegendő ok arra, hogy higgyenek neki, és vakon kövessék. Figyeljük meg azt az utasítást, amelyet az izraeliták számára írtak le, ahogy az az 5Mózes 13:1–3, 5-ben található: „Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra . . . Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg.” Isten megengedte az ilyeneknek, hogy hamisan szóljanak, így mintegy próbára téve népe lojalitását.
Ahelyett, hogy vakon hinnénk a karizmatikus álomlátóknak, bölcs eljárás lenne a részünkről, ha megvizsgálnánk a kijelentéseiket, hogy elkerüljük, hogy félrevezessen bennünket az a láthatatlan, fő csaló, aki „mind az egész föld kerekségét elhiteti” (Jelenések 12:9). De hogyan lehet őket hitelt érdemlően megvizsgálni?
Isten írott Szava az istenadta útmutatás az igazság tekintetében. Erre vonatkozóan Jézus Krisztus azt mondta: „A te ígéd igazság” (János 17:17). Ezért az 1János 4:1 erre figyelmeztet minket: „Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket [vizsgáljátok meg az ihletett kijelentéseket, NW], ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” Ha kijelentéseiket, filozófiáikat és tetteiket gondosan összehasonlítjuk a Bibliával, ütközni fognak vele. Ami az igazságot illeti, Isten Szava a tekintély.
Azok az álomlátók, akik azt állítják, hogy különleges ismeret birtokában vannak, valójában nem jóslást vagy más spiritiszta gyakorlatokat alkalmaznak? Ha igen, Isten Szava elítéli őket. „Ne találtassék te közötted, a ki . . . jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli” (5Mózes 18:10–12).
Ha az álomlátók azt állítják, hogy olyan lélek lakik bennük, amely nem hal meg, ellentmondanak Isten Szavának, amely egyszerűen kijelenti: „a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4). Talán felmagasztalják magukat, és egyéni követőket vonnak maguk után? A Máté 23:12 így int bennünket: „a ki magát felmagasztalja, megaláztatik.” A Cselekedetek 20:30 pedig figyelmezteti a keresztényeket: „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.”
Erőszakos cselekményeket is támogatnak az álomlátók? A Jakab 3:17, 18 helyteleníti ezt: „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.” Politikai hatalomra vagy befolyásra törekednek a világban? Isten Szava erőteljesen elítéli őket, mivel kijelenti: „A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz”. A Biblia tehát leleplezi, ami hamis (Jakab 4:4).
Ha egy személy egyik családtagja vagy barátja haláláról álmodik, az talán azért van, mert aggódott azért a személyért. Az, hogy a személy talán pontosan az álom éjszakáján halt meg, önmagában még nem bizonyítja, hogy az álom jóslatszerű volt. Az összes olyan típusú álomhoz képest, amely úgy tűnik, hogy valóra vált, több száz van azokból, amelyek viszont nem váltak valóra.
Bár Isten felhasznált álmokat a múltban, hogy prófétai eseményeket tárjon fel, és utasításokat adjon, míg írott Szavának az elkészítése folyamatban volt, ma viszont nincs szükség arra, hogy így tegyen. Ez az írott Szó tartalmazza az összes, Istentől jövő útmutatást, amelyre az emberiségnek szüksége van ebben az időszakban, és a próféciái olyan eseményekre vonatkoznak, amelyek több mint ezer évre belenyúlanak a jövőbe (2Timótheus 3:16, 17). Biztosak lehetünk tehát abban, hogy álmaink nem Istentől származó jelek a jövőbeli eseményekre vonatkozóan, hanem az agy alapvető funkciói annak érdekében, hogy fenntartsa szellemi jólétünket.
[Kép a 7. oldalon]
Ahogy a fáraó álmai megmutatták, minek kell bekövetkeznie, Isten Szava is fényt derít a jövőnkre