„Vizsgálati ítélet” — Vajon Biblián alapuló tantétel?

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK keleti partvidékén élő mintegy 50 000 ember számára 1844. október 22. a nagy várakozások napja volt. Szellemi vezetőjük, William Miller azt állította, hogy Jézus Krisztus pontosan aznap fog visszatérni. A milleristák — ahogy nevezték őket — az összejöveteli helyeiken vártak, míg be nem sötétedett. Majd elérkezett a következő nap hajnala, ám az Úr mégsem jött el. Kiábrándultan tértek haza, s attól kezdve úgy emlékeztek vissza arra a napra, mint a „nagy csalódás” napjára.

A csalódás ennek ellenére hamarosan a reménykedésnek adta át helyét. Egy fiatal nő, Ellen Harmon arról győzte meg a milleristák egy kicsiny csoportját, hogy Isten kinyilatkoztatta látomásokban: az időmeghatározásuk helyes volt. Az asszony hitt abban, hogy nagy jelentőségű esemény történt azon a bizonyos napon — Krisztus akkor lépett be „az égi szentély legszentebb helyére”.

Több mint tíz évvel később James White, az adventista prédikátor (aki Ellen Harmont vette feleségül) új kifejezést alkotott, hogy megjelölje, milyen jellegű munkát is végez Krisztus 1844 októbere óta. Az 1857. január 29-i Review and Heraldban White azt közölte, hogy Jézus „vizsgálati ítélet”-be kezdett. Ez pedig alaptantétel is maradt annál a mintegy hétmillió személynél, akik hetednapot ünneplő adventistáknak nevezik magukat.

A Hetednapot Ünneplő Adventista (H. N. A.) Egyházhoz tartozó néhány elismert tudós mégis azon tűnődik, hogy vajon a „vizsgálati ítélet” Biblián alapuló tantétel-e. Miért támadnak kétségeik efelől? Ha hetednapot ünneplő adventista volnál, ez a kérdés téged is foglalkoztatna. De először is, mi az a „vizsgálati ítélet”?

Mi az?

A Dániel 8:14 az a támpontul szolgáló írásszöveg, melyet avégett idéznek, hogy alátámasszák ezt a tantételt. Ez a vers így hangzik: „Ezt mondta nekem: Kétezer-háromszáz napig; akkor megtisztul a szentély” (King James Version). Az „akkor megtisztul a szentély” kifejezés miatt sok adventista Mózes harmadik könyvének 16. fejezetével hozza kapcsolatba ezt a verset. Ez a fejezet azt ecseteli, amikor a zsidó főpap megtisztította a szentélyt az engesztelés napján. Dániel szavait ezenkívül a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetével is összefüggésbe hozzák, mely Jézust a nagyobb égi Főpapként jelöli meg. A H. N. A.-hoz tartozó egyik tudós azt mondja, hogy ez az érvelés a „bizonyító írásszöveg” módszerén alapul. Valaki rátalál „egy bizonyos szóra, mint például a szentély szóra a Dán 8:14-ben, aztán ugyanezt a szót találja a 3Móz 16-ban meg a Zsid 7, 8, 9-ben is”, és úgy véli, „hogy mindegyikben ugyanarról a dologról van szó”.

Az adventisták így érvelnek: Az ókori Izráel papjai naponkénti szolgálatot végeztek a templom „szentélynek” nevezett részében, és ez a bűnök bocsánatát eredményezte. A főpap évente egyszer — az engesztelés napján — végzett szolgálatot a szentek szentjében (a templom legbelsőbb helyiségében), mely a bűnök eltörlését eredményezte. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy Krisztusnak az égben végzett papi szolgálata is két szakaszból áll. Az első a mennybemenetelével kezdődött az első században, 1844-ben ért véget, és a bűnök bocsánatát eredményezte. A második, vagyis az „ítélkező szakasz” 1844. október 22-én vette kezdetét, mindmáig folytatódik, és a bűnök eltörlését fogja eredményezni. Hogy hogyan valósul ez meg?

Azt állítják, hogy Jézus 1844 óta mindazoknak az életéről készült feljegyzést megvizsgálja, akik hívőknek vallják magukat (először a halottakéról, majd az élőkéről készült feljegyzést), hogy eldöntse, megérdemlik-e az örök életet. Ez a vizsgálódás a „vizsgálati ítélet”. Miután az embereket ily módon megítélte, azok bűnei, akik kiállják ezt a próbát, ki lesznek törölve a feljegyzések könyveiből. Ellen White magyarázata szerint azonban azok, akik ezt nem állják ki, az élet könyvéből töröltetik ki a nevüket. Így „mindenkinek eldől a sorsa — életre vagy halálra”. Akkor az égi szentély megtisztul, a Dániel 8:14 pedig beteljesedik. Ezt tanítják a hetednapot ünneplő adventisták. Az Adventist Review című H. N. A.-kiadvány ennek ellenére elismeri: „A vizsgálati ítélet kifejezés nem található meg a Bibliában.”

Hiányzó nyelvi láncszem

Néhány adventistát összezavar ez a tanítás. Egy megfigyelő ezt a kijelentést teszi: „A történelmünk azt mutatja, hogy a sorainkban lévő hűséges vezetők lelki gyötrelmet szenvedtek el, amikor a vizsgálati ítélet alapján szemlélték hagyományos tanításunkat.” Azt is hozzátette, hogy az utóbbi években a gyötrelem kétellyé vált, ahogy a tudósok kezdték „vitatni a szentélyre vonatkozó szokványos előterjesztésünk sok támpillérét”. Vizsgáljunk most meg kettőt ezek közül a támpillérek közül.

Első támpillér: Dániel könyvének 8. fejezetét Mózes harmadik könyvének 16. fejezetével hozzák kapcsolatba. Ezt a feltételezést két fő probléma gyengíti meg: a nyelvezet és a szövegkörnyezet. Először is nézzük a nyelvezetet. Az adventisták hiszik, hogy a Dániel könyvének 8. fejezetében szereplő ’megtisztult szentély’ a Mózes harmadik könyvének 16. fejezetében szereplő ’megtisztult szentély’ ellenképi megfelelője. Ez a párhuzam mindaddig elfogadhatónak is tűnt, míg a fordítók meg nem tudták, hogy a King James Versionben szereplő „megtisztult” szó a Dániel 8:14-ben használt héber ige, a ca·dhakʹ (jelentése: ’igazságosnak lenni’) egyik alakjának félrefordítása. Anthony A. Hoekema teológiaprofesszor megjegyzi: „Sajnálatos, hogy ezt a szót így fordították: megtisztul, mivel az a héber ige, melyet általában a megtisztul [ta·herʹ] szóval adnak vissza, itt egyáltalán nem szerepel.”a A ta·herʹ szó Mózes harmadik könyvének 16. fejezetében szerepel, ahol a King James Version a ta·herʹ különféle alakjait a „megtisztít” vagy a „tisztának lenni” kifejezéssel adja vissza (3Mózes 16:19, 30). Dr. Hoekema ezért helyesen következtet: „Ha Dániel arra a fajta megtisztításra akart volna utalni, amelyet az engesztelés napján végeztek, a taheer [ta·herʹ] szót használta volna a cadak [ca·dhakʹ] helyett.” Csakhogy a ca·dhakʹ nem található meg Mózes harmadik könyvében, a ta·herʹ pedig Dániel könyvében nincs benne. A nyelvi láncszem hiányzik.

Mi derül ki a szövegkörnyezetből?

Most pedig vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet. Az adventisták úgy vélik, hogy a Dániel 8:14 „egy különálló részt alkot a szövegkörnyezetében”, melynek nincs semmi köze az előtte lévő versekhez. De vajon neked is ez az érzésed, amikor elolvasod a Dániel 8:9–14-et az idevonatkozó, „A Dániel 8:14 a szövegkörnyezetben” című bekeretezett részben? A 9. vers egy agresszort, egy kis szarvat azonosít. A 10–12. versből kiderül, hogy ez az agresszor meg fogja támadni a szentélyt. A 13. vers ilyen kérdést tesz fel: ’Meddig tart még ez az agresszió?’ A 14. vers pedig ezt a választ adja: „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága [a szentély visszanyeri igazi rendeltetését, Újfordítású revideált Biblia].” Nyilvánvaló, hogy a 13. versben egy kérdés vetődik fel, melyre a 14. vers adja meg a választ. Desmond Ford teológus ezt mondja: „A Dán 8:14-et elválasztani ettől a felkiáltástól [»Meddig . . . ?« — 13. vers] annyi, mintha a szövegmagyarázat szempontjából horgony nélkül tartózkodnánk a tengeren.”b

Vajon miért ragadják ki szövegkörnyezetéből a 14. verset az adventisták? Azért, hogy elkerüljenek egy kínos következtetést. A szövegkörnyezet szerint a szentély beszennyezéséért — melyről a 14. vers tesz említést — a kis szarv ténykedése okolható. A „vizsgálati ítélet” tantétele azonban Krisztus ténykedésének tulajdonítja a szentély beszennyezését. Azt állítják róla, hogy a hívők bűneit az égi szentélybe helyezi át. Mi történik tehát, ha az adventisták ezt a tantételt is, és a szövegkörnyezetet is elfogadják? Dr. Raymond F. Cottrell, hetednapot ünneplő adventista és az SDA Bible Commentary (a H. N. A. bibliai szövegmagyarázata) korábbi társszerkesztője ezt írja: „Elhitetni magunkkal, hogy a H. N. A. a szövegkörnyezet szerint értelmezi a Dániel 8:14-et, annyi lenne, mint Krisztussal azonosítani a kis szarvat.” Dr. Cottrell becsületesen elismeri: „A szövegkörnyezetet nem egyeztethetjük össze az adventista értelmezéssel.” Az adventista egyháznak ezért választania kellett a „vizsgálati ítélet”-tel kapcsolatban: ezt a tantételt vagy a Dániel 8:14 szövegkörnyezetét fogadja-e el. Sajnálatos módon az egyház az előbbit választotta, ez utóbbit pedig elvetette. Dr. Cottrell szerint nem csoda, ha a jól tájékozott bibliatanulmányozók azzal vádolják az adventistákat, hogy olyasmit „magyaráznak bele a Szentírásba”, amit nem lehet „kicsikarni a Szentírásból”!

Dr. Cottrell 1967-ben egy Dániel könyvéről szóló tanulmányt készített a sabbath napi iskola számára, melyet elküldtek a H. N. A. világszerte működő egyházainak. Ez azt tanította, hogy a Dániel 8:14 igenis összefügg a szövegkörnyezetével, és hogy a ’megtisztítás’ nem a hívőkre vonatkozik. Fontos megemlíteni, hogy a tanulmány egy szót sem szól a „vizsgálati ítélet”-ről.

Néhány figyelemre méltó válasz

Vajon mennyire vannak tisztában az adventisták azzal, hogy ez a támpillér túl gyenge ahhoz, hogy alátámassza a „vizsgálati ítélet” tantételét? Dr. Cottrell 27 vezető adventista teológusnak tette fel a következő kérdést: „Milyen nyelvi vagy a szövegösszefüggésen alapuló indokokat tudnátok felhozni arra, hogy kapcsolat van Dániel könyvének 8. fejezete és Mózes harmadik könyvének 16. fejezete között?” Hogy mit válaszoltak?

„Mind a 27-en azt állították, hogy semmiféle nyelvi vagy a szövegösszefüggésen alapuló indok nincs arra, hogy a Dán 8:14 az ellenképi engesztelés napjára és a vizsgálati ítéletre vonatkozna.” Dr. Cottrell ezt kérdezte tőlük: „Mit gondoltok, indokolja valami más, hogy ilyen kapcsolatot teremtsünk közöttük?” Az adventista tudósok többsége azt válaszolta, hogy ezt semmi más nem indokolja; öten azt felelték, hogy ők azért teremtenek kapcsolatot közöttük, mert Ellen White is ezt tette; ketten pedig azt mondták, hogy ők a fordításban bekövetkezett „szerencsés baleset”-re alapozzák ezt a tantételt. Ford teológus ezt a megjegyzést tette: „Azok a következtetések, melyekre a tudósaink krémje jutott, végeredményben azt erősítik meg, hogy a Dán 8:14-re vonatkozó hagyományos tanításunk tarthatatlan.”

A Zsidókhoz írt levél segít?

Második támpillér: a Dániel 8:14-et a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetével hozzák kapcsolatba. „Minden korai művünkben sokat merítettünk a Zsid 9-ből, amikor a Dán 8:14-et magyaráztuk” — mondja Ford teológus. Ez a kapcsolat az 1844-es „nagy csalódás” után született. Vezetést keresve a millerista Hiram Edson úgy ejtette az asztalra Bibliáját, hogy valahol kinyíljon. Az eredmény? A Zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezete tárult a szeme elé. Ford ezt mondja: „Mi is lehetett volna találóbb és jelképesebb annál az adventista kijelentésnél, hogy ezek a fejezetek tartalmazzák a megfejtést az 1844-es év és a Dán 8:14 jelentéséhez!”

„Ez a kijelentés döntő fontosságú a hetednapot ünneplő adventisták számára” — fűzi még hozzá Dr. Ford a Daniel 8:​14, the Day of Atonement, and the Investigative Judgment című könyvében. „Kizárólag a Zsid 9-ben . . . találhatunk részletes magyarázatot a számunkra oly alapvető, szentélyről szóló tantétel . . . jelentőségére vonatkozóan.” Igen, az „Újszövetségben” a Zsidókhoz írt levél 9. fejezete az a fejezet, amely Mózes harmadik könyve 16. fejezetének prófétai jelentését magyarázza. Az adventisták azonban azt is állítják, hogy az „Ószövetségben” a Dániel 8:14 az a vers, amely erre szolgál. Ha mindkét állítás igaz, akkor a Zsidókhoz írt levél 9. fejezete és Dániel könyvének 8. fejezete között is kell hogy legyen kapcsolat.

Desmond Ford a következő észrevételt teszi: „Bizonyos dolgok azonnal feltűnnek, amikor az ember a Zsid 9-et olvassa. Nincs benne semmiféle nyilvánvaló utalás Dániel könyvére, a Dán 8:14-re pedig biztos, hogy nincs . . . Ez a fejezet egészében véve a 3Móz 16-ra vonatkozik.” Ford kijelenti: „A szentélyről szóló tanításunk nem található meg az Újszövetségnek abban az egyetlen könyvében sem, mely a szentélyben végzett szolgálatok jelentőségét fejtegeti. Ezt világszerte elismerik a jól ismert adventista írók.” Ezek szerint tehát a második támpillér is túl gyenge ahhoz, hogy alátámassza ezt a zavaros tantételt.

Ez a következtetés azonban nem új keletű. Dr. Cottrell szerint „az egyház bibliatudósai [már évek óta] nagyon is tudatában vannak a szövegmagyarázat terén fennálló problémáknak, amelyekkel a Dániel 8:14-re és a Zsidók 9-re vonatkozó szokványos értelmezésünk szembekerül”. Mintegy 80 évvel ezelőtt egy befolyásos, hetednapot ünneplő adventista, E. J. Waggoner ezt írta: „A szentélyről szóló adventista tanítás, a maga »vizsgálati ítélet«-ével együtt . . . az engesztelő áldozat valóságos tagadása” (Confession of Faith). Több mint 30 évvel ezelőtt a H. N. A. Egyházának vezetősége, a General Conference elé terjesztették az efféle problémákat.

Problémák és zsákutca

A General Conference kijelölt egy bizottságot, a „Dániel könyvének problémáival foglalkozó bizottságot”. A bizottságnak jelentést kellett készítenie arra vonatkozóan, hogyan oldhatók meg a Dániel 8:14 körüli nehézségek. A bizottság 14 tagja öt évig tanulmányozta a kérdést, de nem tudott egybehangzó megoldást javasolni. Cottrell, a bizottság egyik tagja azt mondta 1980-ban, hogy a bizottsági tagok többségének érzése szerint a Dániel 8:14-re vonatkozó adventista értelmezést „megfelelően megalapozhatja a feltevések” sora, és hogy a problémákat „el kellene felejteni”. Cottrell ezt fűzte hozzá: „Ne felejtsétek el, hogy a bizottság neve ez volt: Dániel könyvének problémáival foglalkozó bizottság, a többség mégis azt javasolta, hogy felejtsük el a problémákat, és ne mondjunk róluk semmit.” Ez annak a „beismerésével . . . [lenne egyenlő], hogy nem tudjuk a válaszokat”. A kisebbség ezért megtagadta, hogy támogassa a többség álláspontját, és semmiféle hivatalos jelentés nem született. A tantételbeli problémák megoldatlanok maradtak.

Dr. Cottrell ezt mondja ehhez a zsákutcához fűzött magyarázatában: „A Dániel 8:14 vitapontja még mindig itt van velünk, mivel mindeddig nem voltunk hajlandók szembenézni azzal, hogy nagyon is valóságos probléma áll fenn a szövegmagyarázat terén. Ez a vitapont mindaddig fennmarad, míg továbbra is azt a látszatot keltjük, hogy nincs semmi probléma, igen, mindaddig, míg ragaszkodunk ahhoz, hogy — egyénileg és együttesen is — az előre megalkotott véleményünk homokjában tartsuk a fejünket” (Spectrum — az Association of Adventist Forums által kiadott egyik lap).

Dr. Cottrell arra ösztönzi az adventistákat, hogy „gondosan vizsgálják felül azokat az alapfeltevéseket és a szövegmagyarázatnak azokat az alapelveit, melyekre a Dániel 8:14-re vonatkozó értelmezésünket alapozzuk, mely — az adventizmus számára — nélkülözhetetlen írásszöveg”. Mi is arra buzdítanánk az adventistákat, hogy vizsgálják meg a „vizsgálati ítélet” tantételét, hogy lássák, vajon a támpillérei szilárdan a Bibliára vagy a hagyomány ingatag homokjára alapozottak-e.c Pál apostol bölcs módon erre ösztönzött: „Győződjetek meg mindenről; ragaszkodjatok a jóhoz!” (1Thessalonika 5:21, NW).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

A Dániel 8:14 a szövegkörnyezetben

DÁNIEL 8:9: „És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10. És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. 11. És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének [szentélyének, Katolikus fordítás] helye. 12. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

13. És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14. És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága [a szentély visszanyeri igazi rendeltetését, Úf] (Károli fordítás; kiemelés tőlünk).