Jehova akaratát cselekedték

Pál bátran tanúskodik magas rangú személyek előtt

NEM is lehetett volna szembetűnőbb az ellentét a két férfi között. Az egyik koronát viselt, míg a másik láncot. Az egyik király volt, a másik pedig fogoly. Pál apostol, miután két évet börtönben töltött, ott állt a zsidók uralkodója, Heródes Agrippa előtt. A király és hitvese, Bernicé előjött „nagy pompával, és bemenvén a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt” (Cselekedetek 25:23). Egy referenciamű a következőt mondja erről: „Valószínűleg több száz ember volt jelen.”

Az újonnan kinevezett kormányzó, Festus előkészületeket tett a gyűlésre. Félix, aki előtte volt kormányzó, elégedett volt, amiért Pál börtönben sínylődött. Festus azonban megkérdőjelezte a Pál ellen emelt vádak jogosságát. Nos, Pál annyira kitartott ártatlansága mellett, hogy azt kérte, hogy ügyét a császár elé tárhassa! Pál esete felkeltette Agrippa király érdeklődését. Ezt mondta: „Szeretném magam is azt az embert hallani.” Festus gyorsan intézkedett; valószínűleg kíváncsi volt, vajon mit gondol a király erről a különleges fogolyról (Cselekedetek 24:27—25:22).

Másnap Pál ott állt a magas rangú személyek nagy tömege előtt. Ezt mondta Agrippának: „Boldognak tartom magamat, hogy . . . te előtted fogok védekezni e mai napon; mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!” (Cselekedetek 26:2, 3).

Pál bátor védőbeszéde

Pál először a múltjáról beszélt Agrippának, amikor még a keresztények üldözője volt. „Káromlásra kényszerítettem” őket — mondta Pál. „Kergettem mind az idegen városokig is.” Pál ezután elmondta, hogyan kapott egy megdöbbentő látomást, amelyben a feltámasztott Jézus ezt kérdezte tőle: „mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznoda” (Cselekedetek 26:4–14).

Jézus ezután azzal bízta meg Saulust, hogy tanúskodjon minden népből való embereknek: „úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni.” Pál elmondta, hogy buzgón törekszik arra, hogy eleget tegyen ennek a megbízatásnak. Mégis „ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban” — mondta Pál Agrippának. Kihasználva Agrippa judaizmus iránti érdeklődését, Pál kihangsúlyozta, hogy a tanúskodása során igazán ’semmit sem mond azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni’ a Messiás halálát és feltámadását illetően (Cselekedetek 26:15–23).

Festus közbeszólt. Így kiáltott fel: „A sok tudomány téged őrültségbe visz.” Pál így felelt: „Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.” Pál ezután ezt mondta Agrippáról: „tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez” (Cselekedetek 26:24–26).

Azután Pál közvetlenül Agrippához szólt. „Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak?” Ez a kérdés kétségtelenül kényelmetlen helyzetbe hozta Agrippát. Végül is már volt egy kialakult véleménye, amelyhez tartania kellett magát, és ha egyetért Pállal, akkor éppen amellé áll, amit Festus „őrültségnek” nevezett. Pál talán érezte Agrippa bizonytalanságát, ezért maga válaszolt a kérdésre. „Tudom, hogy hiszel” — mondta. Most Agrippa szólt, de szavai diplomatikusak voltak. Ezt mondta Pálnak: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek” (Cselekedetek 26:27, 28).

Pál ügyesen felhasználta Agrippa kitérő válaszát, hogy egy határozott megjegyzést tegyen. Ezt mondta: „Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva” (Cselekedetek 26:29).

Agrippa és Festus semmit sem talált Pálban, ami halálra vagy börtönre méltó lenne. Azt viszont már nem lehetett visszavonni, hogy az ügyét a császár elé vigyék. Ezért mondta Agrippa Festusnak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna” (Cselekedetek 26:30–32).

Tanulság számunkra

Az, ahogyan Pál a magas rangú személyek előtt tanúskodott, kiemelkedő példát nyújt számunkra. Agrippa királyhoz intézett beszédében Pál tapintatos volt. Kétségtelenül tudott az Agrippa és Bernicé körüli botrányról. Vérfertőző viszonyban éltek, mivel Bernicé valójában Agrippa testvére volt. De ez alkalommal Pál nem tartott kiselőadást az erkölcsről. Inkább azt a pontot hangsúlyozta ki, amelyben ő és Agrippa egy oldalon állnak. Ezenkívül, bár a művelt farizeusnak, Gamálielnek a tanítványa volt, Pál elismerte, hogy Agrippa jártas a zsidó szokásokban (Cselekedetek 22:3). Agrippa személyes erkölcsétől függetlenül Pál tisztelettel beszélt vele Agrippa hatalmi pozíciója miatt (Róma 13:7).

Amikor bátran tanúskodunk hitünkről, nem az a célunk, hogy leleplezzük vagy elítéljük hallgatóink tisztátalan szokásait. Inkább azért, hogy megkönnyítsük nekik az igazság elfogadását, a jó hír kedvező oldalait kell kiemelnünk, a közös reménységünket hangsúlyozva. Amikor olyanokkal beszélünk, akik idősebbek, vagy valamilyen hatalmi szerepet töltenek be, el kell ismernünk a helyzetüket (3Mózes 19:32). Ezáltal utánozhatjuk Pált, aki ezt mondta: „Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket” (1Korinthus 9:22).

[Lábjegyzet]