Egy eldugott, kicsi sziget

A SZENT ILONA-SZIGETET leggyakrabban ezekkel a jelzőkkel illetik: „eldugott” és „kicsi”. Ez találó, ugyanis a sziget 17 kilométer hosszú, 10 kilométer széles, és a legközelebbi szárazföldtől, Afrika délnyugati partjától 1950 kilométerre van. Ide küldték 1815-ben Bonaparte Napóleont, hogy száműzöttként itt élje le utolsó éveit.

Az óceánról a sziget félelmetes erődhöz hasonlít. Valójában egy már kialudt vulkán emelkedik ki magasan az Atlanti-óceánból. Meredek sziklái 500—700 méter magasságba nyúlnak. A középen elhelyezkedő 818 méter magas Aktaión-hegy uralja az egész szigetet. Az Atlanti-óceán déli részén jellemző hűvös passzátszélnek és a tengeráramlásnak köszönhetően a szigetnek általában enyhe és kellemes az éghajlata. De az alacsonyan fekvő tengerparttól a hegyes belterületig sokféle időjárás és növényzet van.

A Szent Ilona-sziget brit gyarmat a XVII. század vége óta. Kevesen laknak itt, mintegy 5000-en, s ez a lakosság vegyesen európai, ázsiai és afrikai származású. Az angol nyelvet beszélik az egész szigeten, de jellegzetes akcentussal. Nincs repülőterük; az egyedüli kapocs a külvilággal a hajó, mely rendszeresen átjár a Dél-afrikai Köztársaságba és Angliába. A televíziós adás lényegében csak az 1990-es évek közepén vált lehetővé a műholdas hálózatnak köszönhetően.

Isten Királyságának a jó híre az 1930-as évek elején érte el először ezeket a partokat (Máté 24:14). Az évek során sok szigetlakó fogadta el ezt a kincset, mely jelentéktelenné teszi az anyagi gazdagságot (Máté 6:19, 20). A Szent Ilona-szigeten egyedi jellegzetességként ma a Tanúk és a lakosság aránya 1 a 31-hez, a legjobb az egész világon!

[Térképek a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Szent Ilona-sziget

JAMESTOWN

Levelwood

AFRIKA

ATLANTI-ÓCEÁN

Szent Ilona-sziget