Filep, a buzgó evangéliumhirdető
AZ ÍRÁSOKBAN sok beszámolót találunk olyan férfiakról és nőkről, akiknek utánzásra méltó hitük volt. Gondoljunk például Filepre, egy első századi keresztény misszionáriusra. Nem volt ugyan apostol, mégis nagymértékben közreműködött a Királyság-üzenet terjesztésében. Sőt, Filepet úgy ismerték, mint „az evangéliumhirdetőt” (Cselekedetek 21:8, NW). Miért kapta Filep ezt az elnevezést? És mit tanulhatunk tőle?
A bibliai beszámolóban Filep nem sokkal i. sz. 33 pünkösdje után jelenik meg. Ebben az időben a görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélő zsidók ellen, azt állítva, hogy özvegyeiket elhanyagolják a naponkénti élelemkiosztásnál. A gond orvoslására az apostolok kineveztek „hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van”. Filep a kiválasztottak között volt (Cselekedetek 6:1–6).
E hét férfinak ’jó bizonysága’ volt. A Katolikus fordítás szerint ’jó hírben álltak’. Igen, kinevezésük idején már úgy ismerték őket, mint akik gyakorlatias gondolkodású, szellemi emberek. Hasonló a helyzet azokkal is, akik napjainkban szolgálnak keresztény felvigyázóként. Ezeket a férfiakat nem nevezik ki elhamarkodottan (1Timótheus 5:22). Elengedhetetlen, hogy ’jó bizonyságuk legyen a kívülvalóktól’, és keresztény hittársaik úgy kell hogy ismerjék őket, mint akik ésszerűek és józan gondolkodásúak (1Timótheus 3:2, 3, 7; Filippi 4:5).
Filep kétségkívül jól látta el feladatát Jeruzsálemben. Hamarosan viszont ádáz üldözési hullám kezdődött, és Krisztus követői szétszóródtak. Miként mások, Filep is elhagyta a várost, de a szolgálata ezzel nem ért véget. Nem sokkal később már szorgalmasan prédikált egy új területen — Szamáriában (Cselekedetek 8:1–5).
Új területek tárulnak fel
Jézus megjövendölte, hogy tanítványai prédikálni fognak „úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8). Azáltal, hogy Szamáriában prédikált, Filep is részt vett e szavak beteljesítésében. A zsidók általában lenézték a szamaritánusokat. Filep azonban nem érzett előítéletet ezek iránt az emberek iránt, és pártatlanságáért áldásban részesült. Valóban, sok szamaritánus megkeresztelkedett, köztük egy korábbi mágus is, kit Simonnak hívtak (Cselekedetek 8:6–13).
Idővel Jehova angyala arra utasította Filepet, hogy menjen a Jeruzsálemből Gázába vezető pusztai útra. Filep itt meglátott egy szekéren utazó etiópiai hivatalnokot, aki fennhangon olvasta Ésaiás próféciáját. Filep odafutott a szekérhez, és beszélgetésbe elegyedett a férfival. Noha az etiópiai prozelita volt, s így volt némi ismerete Istenről és az Írásokról, alázatosan bevallotta, hogy segítségre van szüksége az olvasottak megértéséhez. Így hát hívta Filepet, hogy szálljon fel mellé a szekérre. Miután Filep tanúskodott neki, odaértek egy nagy vízhez. „Mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?” — kérdezte az etiópiai. Filep azonnal megkeresztelte, és az etiópiai örvendezve folytatta útját. Ez az új tanítvány alighanem, amint visszatért, a hazájában terjesztette a jó hírt (Cselekedetek 8:26–39).
Mit tanulhatunk Filep szolgálatából, s azon belül is abból, amit a szamaritánusoknál és az etiópiai hivatalnokkal kapcsolatban végzett? Sosem szabad azt feltételeznünk, hogy bizonyos nemzetiségű, fajú vagy társadalmi rangú embereket nem érdekel a jó hír. Ehelyett inkább „mindenfajta embernek” hirdetnünk kell a Királyság-üzenetet (1Korinthus 9:19–23, NW). Ha felajánljuk magunkat azáltal, hogy mindenkinek prédikálunk, Jehova fel tud bennünket használni abban a munkában, hogy ’tanítványokká tegyünk minden népet’ mielőtt elérkezik e gonosz rendszer vége (Máté 28:19, 20).
Filep újabb kiváltságai
Miután prédikált az etiópiai hivatalnoknak, Filep tanúskodott Asdódban is, „és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Czézáreába juta” (Cselekedetek 8:40). Az első században ebben a két városban számottevő nem zsidó lakosság élt. Útközben az északra fekvő Czézárea felé Filep valószínűleg prédikált olyan kiemelkedő zsidó központokban is, mint Lidda és Joppé. Talán ez az oka, amiért később tanítványokat találtak ezeken a területeken (Cselekedetek 9:32–43).
Mintegy húsz évvel későbbre vonatkozik a Fileppel kapcsolatos utolsó utalás. Harmadik misszionáriusi útjának végén Pál Ptolemaisznál szállt partra. „Másnap — írja Pál útitársa, Lukács — elindultunk, és megérkeztünk Cezáreába, és beléptünk Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek a házába.” Ekkorra Filepnek már volt „négy leánya, szüzek, akik prófétáltak” (Cselekedetek 21:8, 9, NW).
Úgy látszik, Filep letelepedett Czézáreában. De nem veszítette el misszionáriusi szellemét, mivel Lukács „az evangéliumhirdetőnek” nevezi. Ez a kifejezés sokszor olyan személyre utal, aki elhagyja otthonát, hogy bemunkálatlan területeken prédikálja a jó hírt. Az, hogy Filep négy lánya prófétált, azt sejteti, hogy ők is buzgó édesapjuk nyomdokaiba léptek.
A ma élő keresztény szülőknek sem szabad elfelejteniük, hogy gyermekeik a legfontosabb tanítványaik. Még ha szülőkként le is kell mondaniuk bizonyos teokratikus kiváltságokról a családi felelősségeik miatt, Filephez hasonlóan ők is Isten teljes szívű szolgái és példamutató szülők maradhatnak (Efézus 6:4).
Pálnak és társainak a látogatása jó alkalmat adott Filep családjának a vendégszeretet kimutatására. Gondolj bele, mennyire buzdíthatták egymást! Talán ez volt az az alkalom, amikor Lukács összegyűjtötte a részleteket Filep cselekedeteiről, melyeket később a Cselekedetek könyve 6. és 8. fejezetébe foglalt bele.
Jehova Isten nagymértékben felhasználta Filepet, hogy elősegítse a Királyság-érdekeket. Filepet buzgalma képessé tette arra, hogy új területeken is terjessze a jó hírt, és előmozdítsa az egészséges szellemi légkört az otthonában. Te is szeretnél hasonló kiváltságoknak és áldásoknak örvendeni? Akkor jól tennéd, ha utánoznád Filepnek, az evangéliumhirdetőnek a tulajdonságait.