Isten szavának cselekvői boldogságra lelnek
„Úgy tekintünk e kongresszusra, mint Jehova gondoskodásának egy újabb megnyilvánulására, ami felkészít bennünket a további Királyság-tevékenységre” — mondta az egyik előadó a Jehova Tanúi által megtartott „Isten szavának cselekvői” kerületkongresszus kezdetén. Így folytatta: „Felkészültünk arra, hogy oktatásban részesülünk majd a boldog családi élettel kapcsolatban; hogy buzdítva leszünk, hogy maradjunk közel Jehova szervezetéhez; hogy ösztönzést kapunk, hogy megőrizzük buzgalmunkat a Királyság-szolgálatban; és emlékeztetve leszünk, hogy szükséges éberen őrködnünk.”
AZÉRT, hogy létfontosságú bibliai oktatásban részesüljenek, 2000. május vége óta több millióan gyűltek össze — Isten szavának cselekvői és barátaik — több ezer helyszínen szerte a világon. Mit tanultak a háromnapos kongresszus alatt?
Első nap — Ne feledkezzünk meg Jehova tetteiről
A bevezető előadásban az elnök meghívta a hallgatóságot, hogy tapasztalja az áldásokat, melyek abból származnak, hogy egységben imádhatjuk Jehovát a kongresszusokon. A hallgatóság minden tagja biztosítva volt arról, hogy növekedni fog a hite, és megerősödik majd a Jehovával ápolt személyes kapcsolata.
„A boldog Isten” tudja, hogy mi szükséges a személyes boldogságunkhoz (1Timóteus 1:11). Így az „Isten akaratának cselekvése boldogságot eredményez” című előadás nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Jehova Szava, a Biblia megmutatja a legjobb életutat (János 13:17). Számos interjút készítettek Jehovát már hosszú ideje szolgáló Tanúkkal, és ezek az interjúk megmutatták, hogy hogyan ad értelmet az életünknek Isten akaratának a cselekvése különböző körülmények között. A következő előadás — „Sugározzon rólunk az öröm Jehova jósága miatt” — azt emelte ki, hogy mint „Isten utánzói”, a keresztények szeretnének „mindenfajta jóságban” gyümölcsözőek lenni az életükben (Efézus 5:1, 9). Ennek egyik kiemelkedő módja a jó hír prédikálása és a tanítványképzés (Zsoltárok 145:7).
A „Maradjunk állhatatosak, mintha látnánk a Láthatatlant” című előadás megmutatta, hogy miként segít az erős hit „látnunk” a láthatatlan Istent. Az előadó elmondta, hogy a szellemi emberek tisztában vannak Isten tulajdonságaival, beleértve azt a képességét, hogy még a gondolatainkat is ismeri (Példabeszédek 5:21). Azok, akikkel interjút készítettek, elmondták, milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy erősebb hitet fejlesszenek ki, és hogy a szellemi érdekek kerüljenek első helyre az életükben.
A délelőtti ülésszak a kulcselőadással ért véget, melynek címe „Dicsérd Jehovát, a csodálatos dolgok Megvalósítóját!” volt, és segített a hallgatóságnak megérteni, hogy minél többet tanulunk Jehováról, annál több okot találunk arra, hogy dicsérjük őt mint a csodálatos dolgok Megvalósítóját. Az előadó kifejtette: „Amint elgondolkodunk Isten bámulatos teremtésművein mindazzal a csodálatos dologgal együtt, amit most tesz értünk, szívből jövő értékelés indít bennünket a dicséretére. Dicsérni szeretnénk őt, elmélkedve azokon a csodálatos dolgokon, amiket népe érdekében vitt véghez a múltban. S miközben gondolkodunk a Jehova által megígért csodálatos dolgokon, amiket még ezután fog megvalósítani, az értékelés kifejezésének módjait is keressük.”
A délutáni ülésszak a „Ne hagyjunk fel a jó cselekvésével” című előadással kezdődött, amely a hallgatóság minden tagját emlékeztette arra, hogy a világtól jövő nyomás alátámasztja, hogy közel van a vég (2Timóteus 3:1). Ha nem adjuk fel, azzal azt bizonyítjuk, hogy olyanok vagyunk, „akiknek van hitük a lélek életben tartására” (Héberek 10:39).
Milyen bibliai tanácsot kaptunk a családi élettel kapcsolatban? A kongresszus első szimpóziuma — „Engedelmeskedjünk Isten Szavának” — elsőként „A házastárs megválasztásában” című részt fejtette ki. Az emberek életében az egyik legkomolyabb döntés a házastárs megválasztása. Ezért a keresztények várnak a házassággal, amíg éretté válnak, és „csak az Úrban” kötnek házasságot (1Korintus 7:39). A szimpózium következő része azt tárgyalta, hogy Jehova szeretné, ha minden keresztény családnak sikerülne erős szellemi egységgé válnia, és gyakorlatias módokat javasolt, melyek segíthetnek ennek a megvalósításában. Az utolsó részben arra emlékeztették a szülőket, hogy azzal kell kezdeniük gyermekeik tanítását arra, hogy szeressék Istent, hogy maguk a szülők szeretik őt.
Az „Óvakodjunk a szóbeszédtől és a pletykától” című előadásban felsorakoztatott pontok mindnyájunknak segítettek megérteni, hogy történnek ugyan meglepő dolgok, mégis bölcsen, ne pedig hiszékenyen fogadjuk azt, amikor szenzációs beszámolókat hallunk. A keresztények jobban járnak, ha arról beszélnek, amiről tudják, hogy igaz: a Királyság jó híréről. A következő előadás — „Küzdjünk meg a ’testünkben levő tövissel’” — sokak számára volt vigasztaló és felüdítő. Segített meglátnunk, hogy a folyamatos próbák ellenére, melyekkel szembenézhetünk, Jehova megerősíthet bennünket a szent szelleme, Szava és keresztény testvériségünk által. Pál apostol személyes tapasztalata nagyon buzdítólag hatott (2Korintus 12:7–10; Filippi 4:11, 13).
Az első nap a „Tartsunk lépést Jehova szervezetével!” című előadással zárult. Három területet vizsgáltunk meg, ahol Isten szervezete kimondottan előrehaladt: 1. a Jehovától jövő szellemi világosság egyre jobb megértése, 2. a szolgálat, amellyel Isten bízott meg minket, és 3. a szervezeti eljárásokban alkalmazott időszerű helyreigazítások. Majd az előadó ezt a határozott kijelentést tette: „Izgatottak vagyunk az előttünk álló kilátások miatt.” Megkérdezte: „Lehet-e kétség afelől, hogy megvan minden okunk, hogy az első bizodalmunkat mindvégig erősen megtartsuk?” (Héberek 3:14). A válasz egyértelmű volt. Majd az Isten barátja lehetsz! című új füzet közreadására került sor. Hatékony tanítási eszközként fog szolgálni, hogy segítsünk megismerni Jehovát azoknak, akiknek alacsonyabb az iskolai végzettségük, vagy nem tudnak olyan jól olvasni.
Második nap — Mindig hirdessük Isten csodálatos dolgait
A napiszöveg megbeszélését követően a kongresszus második napja egy szimpóziummal folytatódott: „Isten Szavának szolgái”. Ennek első része a világméretű prédikálómunka jelenlegi sikerére irányította a figyelmet. Az azonban, hogy az emberek többsége elutasítja a Királyság-üzenetet, megnehezíti, hogy kitartsunk ebben a munkában. Néhány régóta szolgáló hírnök elmondta, hogy miként őrizte meg örömét a szolgálatban azáltal, hogy megerősítette elméjét és szívét, hogy meg tudjon birkózni a közönnyel és az ellenállással. A második részben arra emlékeztették a kongresszuson jelen lévőket, hogy Jehova Tanúi igyekeznek mindenhol elérni az embereket, kötött és kötetlen formában egyaránt. Majd az utolsó rész kifejtette, hogy milyen sokféle módon terjesztheti ki minden keresztény a személyes szolgálatát. Az előadó kiemelte, hogy ennek érdekében Isten Királyságát kell a legelső helyre tennünk, még ha ez nehézségekkel és önmegtagadással jár is (Máté 6:19–21).
Mivel egy istentelen világban élünk, melyben mohó vágyat nyilvánítanak ki az anyagiak iránt, az „Ápoljunk Isten iránti odaadást megelégedettséggel” című előadás igen időszerűnek bizonyult. Az előadó többek között az 1Timóteus 6:6–10, 18, 19 alapján megmutatta, hogy az Isten iránti odaadás hogyan segít a keresztényeknek elkerülniük a pénz szeretetét, mely tévútra vezetheti őket, és sok fájdalmat okoz. Hangsúlyozta, hogy bármilyen legyen is az anyagi helyzetünk, a boldogságunk a Jehovával ápolt kapcsolatunkon és a szellemi egészségünkön múlik. Többeket is mélyen meghatottak a „Ne adjunk okot Istennek a szégyenkezésre” című előadásban kifejtett gondolatok, melyek azt emelték ki, hogy Jehova soha nem feledkezik meg a hűséges Tanúiról. Jézus Krisztus — aki „tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” — páratlan példája sokaknak fog segíteni, hogy kitartással fussanak az életért folytatott versenyen (Héberek 13:8).
A délelőtti ülésszak a keresztelkedési beszéddel végződött, amely mindig fénypontja Jehova Tanúi nagy összejöveteleinek. Micsoda öröm látni ezeket az újonnan önátadottakat, amint Jézus nyomdokait követve vízben megkeresztelkednek! (Máté 3:13–17). Mindazok, akik megteszik ezt a lépést, már sok mindent tettek Isten szavának cselekvőiként. Ezenfelül amikor megkeresztelkednek, a jó hír felszentelt szolgái lesznek, és sok örömet meríthetnek abból a tudatból, hogy részt vesznek Jehova nevének a megszentelésében (Példabeszédek 27:11).
Határozott tanáccsal szolgált az „Érettség szükséges »a helyes és a helytelen közötti különbségtételhez«” című előadás. A helyest és helytelent illetően a világi norma szánalmasan silány. Ezért nekünk Jehova irányadó mértékeire kell támaszkodnunk (Róma 12:2). Mindenkit arra buzdítottak, hogy keményen dolgozzon azon, hogy pontosan megértse Isten útjait, és éretté váljon. Majd ha használjuk az érzékelőképességünket, edzett lesz „a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:11–14).
Ezt egy szimpózium követte: „Keményen dolgozzunk szellemiségünk fejlesztésén”. Az igaz keresztények felismerik, hogy milyen fontos a szellemiségük kifejlesztése és megőrzése. Ez kemény munkával jár — olvasással, tanulmányozással és elmélkedéssel (Máté 7:13, 14; Lukács 13:24). A szellemi emberek „az ima és könyörgés minden formájával” is élnek (Efézus 6:18). Tudjuk, hogy imáink feltárják, milyen mély a hitünk, mekkora az odaadásunk, milyen a szellemiségünk, és hogy miket sorolunk „a fontosabb dolgok” közé (Filippi 1:10). Az is hangsúlyt kapott, hogy fontos olyan meleg, szeretetteljes kapcsolatot ápolni Jehovával, mint amilyen egy engedelmes gyermek és szerető édesapja között van. Nem az a lényeg, hogy legyen egy vallásunk — még ha az igaz vallásról van is szó —, hanem olyan erős hitet kell kifejlesztenünk, ’mintha látnánk Istent’ (Héberek 11:6, 27).
A szellemi előrehaladásról még többet hallottunk a „Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteled!” című előadásban. Három területet vizsgáltunk meg, ahol előmenetelt érhetünk el: 1. ismeretünk, megértésünk és bölcsességünk gyarapításában, 2. a szellem gyümölcsének a megtermésében és 3. a családon belüli felelősségeink betöltésében.
A nap utolsó előadásának a végén, melynek címe „Járjunk Isten Szavának előrehaladó világosságában!” volt, a jelenlévők nagy örömére szolgált, hogy egy új könyvet vehettek át, az Ézsaiás próféciája világosság az egész emberiségnek című könyv első kötetét. Ez az első kötete annak a kétkötetes könyvnek, mely fejezetről fejezetre megvizsgálja a bibliai Ézsaiás könyvét. „Ézsaiás könyvének nekünk, a mi napjainkra is van mondanivalója” — jegyezte meg az előadó. Majd így folytatta: „Igaz, sok prófécia még Ézsaiás napjaiban beteljesedett . . . Ézsaiás próféciái közül sok viszont napjainkban teljesedik, néhány pedig Isten megígért új világában fog beteljesedni.”
Harmadik nap — Legyünk Jehova szavának cselekvői
A kongresszus utolsó napja a napiszöveg megbeszélésével kezdődött. Ezt a „Sofóniás próféciája sokat mond Isten akarata cselekvőinek” című szimpózium követte. A szimpózium három előadása rámutatott, hogy amiként az önfejű Júda napjaiban történt, Jehova ugyanúgy nyomorúságot hoz azokra, akik most nem hajlandók megfogadni a figyelmeztetését. Mivel vétkeznek Isten ellen, ugyanolyan tehetetlenül fognak járkálni, mint a vakok, és képtelenek lesznek megszabadulni helyzetükből. Az igaz keresztények viszont hűségesen keresik Jehovát, és rejtve maradnak majd Isten haragjának napján. Sőt, már most sok áldásnak örvendhetnek. Abban az áldásban részesülnek, hogy alkalmuk van a bibliai igazság ’tiszta nyelvét’ beszélni (Sofóniás 3:9, NW). Az előadó megjegyezte: „A tiszta nyelven beszélni nemcsak abból áll, hogy hisszük az igazságot, és megtanítjuk másoknak, hanem azt is magában foglalja, hogy viselkedésünket összhangba hozzuk Isten törvényeivel és alapelveivel.”
Elérkezett a kongresszus résztvevői által várva várt dráma: „Intő példák napjainkra”. Ez a jelmezes dráma megmutatta, hogy hogyan veszítette el több ezer izraelita az életét, amikor már az Ígéret földjének a határán voltak, mivel megfeledkeztek Jehováról, és pogány nők paráznaságra és hamis imádatra csábították őket. Az egyik főszereplő, Jámin, kezdetben belső harcot vívott, hogy a moabita nők vonzerejének engedjen-e, vagy inkább a Jehova iránti odaadása győzzön. Az istentelen Zimri hamis érvelése és megtévesztő okoskodása, valamint Fineás hite és odaadása került előtérbe. A dráma élénk képet festett arról a veszélyről, amely azzal jár, ha valaki olyanok társaságába keveredik, akik nem szeretik Jehovát.
A dráma megadta a hangulatát az ezt követő előadásnak, melynek címe ez volt: „Ne váljunk feledékeny hallgatókká!” Az 1Korintus 10:1–10 verseket megvizsgálva láttuk, hogy Jehova próbára teszi az engedelmességünket, hogy megállapítsa, méltók vagyunk-e arra, hogy örökséget nyerjünk az új világban. Néhányan engedik, hogy a testi kívánságok kiszorítsák a szellemi célkitűzéseket éppen most, amikor közel van az ideje annak, hogy belépjünk az új világba. Mindenkit arra buzdítottak, hogy ne játssza el azt a lehetőségét, hogy ’bemehessen Jehova nyugalmába’ (Héberek 4:1).
A nyilvános előadás azzal foglalkozott, hogy „Miért figyeljünk Isten csodálatos műveire?” Jehova „csodálatos művei” bizonyítják az ő bölcsességét és a minket körülvevő fizikai teremtésmű fölötti hatalmát (Jób 37:14, NW [37:13]). Az a sok vizsgálódó kérdés, melyet Jehova Jóbhoz intézett, elég volt ahhoz, hogy Jóbot lenyűgözze a mindenható Teremtő hatalma. Jehova a jövőben is csodálatos tetteket fog végrehajtani a hűséges szolgái érdekében. Az előadó végül ezt mondta: „Bőséges okunk van arra, hogy figyelmet fordítsunk Jehova csodálatos műveire és tetteire — arra, hogy mit tett a múltban, mit tesz ma a környezetünkben, a teremtésműben, és mit ígér a közeljövőre.”
Az Őrtorony heti tanulmányozási cikkének összefoglalója után a kongresszus utolsó előadását hallgathattuk meg. Ez a buzdító előadás, melynek az volt a címe, hogy „Tartsd nagy becsben kiváltságodat, hogy Isten szavának cselekvője lehetsz!”, hangsúlyozta, hogy kitüntetés számunkra, hogy Isten szavának cselekvői lehetünk (Jakab 1:22). A hallgatóságot emlékeztették, hogy az a kiváltságunk, hogy Isten szavának cselekvői lehetünk, egyedülálló, és minél hosszabb ideig élünk a kiváltságunkkal, annál nagyobb becsben fogjuk tartani. Arra buzdították a kongresszus minden résztvevőjét, hogy az a hasznos ösztönzés, melyet ezen a kerületkongresszuson kaptak, mutatkozzon meg az abbeli vágyukban, hogy a legteljesebb mértékben Isten szavának cselekvői legyenek. Ez az egyetlen módja, hogy a lehető legnagyobb boldogságban legyen részünk.
[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]
Isten barátja lehetsz!
Péntek délután egy új füzet lett közreadva: Isten barátja lehetsz! A világ sok részén nagy szükség van egy egyszerűsített bibliai oktatásra. Ez a füzet ezt a szükségletet elégíti ki. Nagy áldás lesz azoknak, akiknek alacsonyabb az iskolai végzettségük, vagy nem tudnak olyan jól olvasni.
[Kiemelt rész/képek a 26. oldalon]
Ézsaiás próféciája világosság az egész emberiségnek
A kongresszus résztvevői izgatottan vették magukhoz a kétkötetes Ézsaiás próféciája világosság az egész emberiségnek című könyv első kötetét. Ez a könyv azt hangsúlyozza, hogy milyen gyakorlatias értéke van Ézsaiás próféciájának napjainkban.