Isten szavának tanítói buzdítást kapnak, hogy teljesítsék a megbízatásukat

AZ ELMÚLT hónapokban több százezer tanító gyűlt össze képzésre. Tavaly májustól kezdődően Jehova Tanúinak több ezer, „Isten szavának tanítói” jeligéjű kerületkongresszusán jöttek össze világszerte. A küldötteket arra buzdították, képezzék magukat, legyenek még felkészültebbek, és lássák el tanítói megbízatásukat.

Részt vettél a kongresszusok valamelyikén? Ha igen, akkor minden bizonnyal értékelted azt a nagyszerű szellemi eledelt, amelyet ekkor kaptunk, amikor összejöttünk az igaz Isten, Jehova imádatára. Csatlakozz most hozzánk, és nézzük át együtt a kongresszus oktató jellegű programját.

Első nap: Az ihletett Írás hasznos a tanításra

A kongresszuselnök szívből üdvözölte a küldötteket a „Tanuljatok, Isten szavának tanítói!” című előadásban. Maga Jézus Krisztus is úgy vált nagy Tanítóvá, hogy Jehovától, a „nagy Oktatótól” tanult (Ézsaiás 30:20, NW; Máté 19:16). Ha szeretnénk fejlődni Isten szavának tanítóiként, akkor nekünk is tanulnunk kell Jehovától.

A következő előadás címe ez volt: „A Királyság tanítása jó gyümölcsöket terem”. Az Isten szavának gyakorlott tanítóival készített interjúk által kiemelték, milyen örömökkel és áldásokkal jár a tanítványképzés.

Ezután egy buzdító előadás következett „Ösztönözzenek tettekre »Isten nagyszerű dolgai«!” címmel. Az első században az Isten Királyságával kapcsolatos ’nagyszerű dolgok’ tettekre késztették az embereket (Cselekedetek 2:11). Mi is tettekre sarkallhatjuk az embereket, ha olyan ’nagyszerű dolgokról’ beszélünk, mint amilyen például a Biblia tanítása a váltságról, a feltámadásról és az új szövetségről.

A következő előadás így buzdított mindenkit: „Találj örömet Jehova igazságosságában!” (Zsoltárok 35:27). Segítségünkre van az igazságosság gyakorlásában, ha megtanuljuk szeretni azt, ami igazságos, és gyűlölni, ami rossz, ha tanulmányozzuk a Bibliát, ha tevékenyen ellenállunk a szellemileg káros hatásoknak, és ha alázatosak vagyunk. Ezek a lépések segítenek megvédenünk magunkat a veszedelmes társaságoktól, a világ anyagias szemléletmódjától és az erkölcstelen és erőszakos szórakozástól.

A kulcselőadás „Hiánytalanul fel vagyunk szerelve Isten szavának tanítóiként” címmel emlékeztetett minket, hogy Jehova a Szava, szent szelleme és földi szervezete által tesz bennünket képesített szolgáivá. Az előadó így buzdított minket Isten Szavának a használatával kapcsolatban: „Az a célunk, hogy megelevenítsük a Biblia írott szavait, és hallgatóink szívébe véssük azokat.”

A kongresszus első szimpóziumának a címe ez volt: „Tanítsuk magunkat, mialatt másokat tanítunk”. A szimpózium nyitó előadása kiemelte, hogy összhangban kell élnünk a keresztény erkölcs magas irányadó mértékeivel, amelyekre másokat is tanítunk. A következő rész arra buzdított minket, hogy ’használjuk helyesen az igazság szavát’ (2Timóteus 2:15). Önmagunk képzésében rendkívül fontos, hogy rendszeresen és szorgalmasan tanulmányozzuk mi magunk is a Bibliát, függetlenül attól, mióta szolgáljuk már Istent. A szimpózium utolsó része rámutatott, hogy az Ördög figyel minket, keresi bennünk az olyan tulajdonságokat, mint például a büszkeség, független szellem, önteltség, féltékenység, irigység, keserűség, neheztelés és gáncsoskodó hajlam. De ha megfeszített erővel ellenállunk az Ördögnek, az el fog menekülni tőlünk. Ha szeretnénk ellenállni neki, közelednünk kell Istenhez (Jakab 4:7, 8).

Az időszerű, „Iszonyodjunk a pornográfiától!” című előadás rámutatott, hogyan tudunk megbirkózni ezzel a szellemiségünket fenyegető, lealacsonyító veszéllyel. Habakuk próféta ezt mondta Jehováról: „Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted” (Habakuk 1:13). ’Irtóznunk kell a gonosztól’ (Róma 12:9). A szülőket arra buzdították, hogy figyeljék, mit néznek gyermekeik az interneten vagy a televízióban. Akik pedig vonzódnak a pornográfiához, ahogy az előadó mondta, azok kérjenek segítséget egy szellemileg érett baráttól. Segítség lehet az is, ha felidézünk olyan bibliaverseket, mint amilyen például a Zsoltárok 97:10, a Máté 5:28, az 1Korintus 9:27, az Efézus 5:3, 12, a Kolosszé 3:5 és az 1Tesszalonika 4:4, 5, és elmélkedünk rajtuk.

A következő, „Engedd, hogy megóvjon az Isten békéje!” című előadás azzal az ígérettel vigasztalt minket, hogy amikor nyomaszt az aggodalom, akkor Jehovára vethetjük terheinket (Zsoltárok 55:23). Ha kiöntjük neki szívünket imában, Jehova megadja nekünk „az Isten békéjét”, azt a nyugalmat és belső harmóniát, amely a vele való értékes kapcsolatunk eredménye (Filippi 4:6, 7).

Az első nap az igazán örömteli hangvételű, „Jehova világossággal dicsőíti meg a népét” című előadással zárult, amely az Ézsaiás könyve 60. fejezetének teljesedését magyarázta. A világ jelenlegi sötétségében az „idegenek” — a juhszerű egyénekből álló, előtűnő nagy sokaság — a felkent keresztényekkel együtt élvezik Jehova világosságát. A 19. és 20. versre utalva az előadó kifejtette: „Jehova sosem fog ’alámenni’, mint a nap, vagy ’elfogyni’, mint a hold. Továbbra is megdicsőíti népét azzal, hogy kiárasztja rájuk világosságát. Milyen csodálatosan megerősít ez minket, amint e sötét világ utolsó napjaiban élünk!” Az előadás végén az előadó bejelentette az Ézsaiás próféciája világosság az egész emberiségnek című könyv 2. kötetének a megjelenését. Te már kiolvastad ezt az új kiadványt?

Második nap: Kellően képesítettek mások tanítására

A második napon a napiszöveg megbeszélése után nagy érdeklődéssel hallgattuk a kongresszus második szimpóziumát, melynek a címe ez volt: „Szolgák, akik által mások hívőkké válnak”. Ennek a háromrészes szimpóziumnak az előadói kiemelték mindhárom területet, amely fontos, amikor segítünk az embereknek hívőkké válni: a Királyság-üzenet terjesztését, az érdeklődés ápolását és az érdeklődők tanítását arra, hogy tartsák meg, amit Krisztus parancsolt. Az interjúk segítségével és a tapasztalatok eljátszásával jól láttuk, hogyan taníthatunk másokat, hogy tanítványokká váljanak.

A következő előadás címe ez volt: „Adjatok kitartásotokhoz Isten iránti odaadást!” Az előadó rámutatott, hogy az számít igazán, hogy ’kitartsunk mindvégig’ (Máté 24:13). Mindent használjunk ki, amiről Isten gondoskodik — az imát, a személyes tanulmányozást, az összejöveteleket és a szolgálatot —, hogy Isten iránti odaadást építsünk ki. Meg kell óvnunk magunkat attól, hogy a világi vágyak és tevékenységek kárt tegyenek Isten iránti odaadásunkban, vagy tönkretegyék azt.

Hogyan találhatnak ma felüdülést a megfáradt és megterhelt emberek? A „Találjunk felüdülést Krisztus igája alatt” című előadás választ adott erre. Jézus kedvesen arra kérte követőit, hogy vegyék magukra igáját, és tanuljanak tőle (Máté 11:28–30). Úgy vehetjük magunkra Jézus igáját, hogy szorosan követjük példáját, és egyszerű, kiegyensúlyozott életet élünk. Ennek az előadásnak a főbb pontjait olyanokkal készített interjúk emelték ki, akik egyszerűsítettek az életükön.

Jehova Tanúi nagy összejöveteleinek egyik fénypontja azoknak a megkeresztelkedése, akik újonnan adták át magukat Istennek. „A megkeresztelkedés nagyobb tanítói kiváltságokhoz vezet” című előadást tartó testvér szeretettel üdvözölte a keresztelkedésre jelentkezőket, és felhívta őket, hogy vállaljanak nagyobb szolgálati kiváltságokat. Isten Szavának újonnan megkeresztelt tanítói, akik megfelelnek a bibliai feltételeknek, különféle gyülekezeti kiváltságokra törekedhetnek.

A délutáni első előadás címe „Utánozzuk a nagy Tanítót!” volt. Jézus az égben korszakokon át jól megfigyelte és utánozta Atyját, így lett a nagy Tanító. Míg a földön volt, hatékony tanítási módszereket használt: mélyreható kérdéseket és egyszerű, de élénk szemléltetéseket. Jézus a tanítását Isten szavára alapozta, és lelkesen, melegen, tekintéllyel adta elő. Bizonyára mi is arra éreztünk indíttatást, hogy utánozzuk a nagy Tanítót.

Egy másik izgalmas előadás, melynek a címe „Kész vagy másokat szolgálni?” volt, arra buzdított minket, hogy utánozzuk Jézus példáját, és szolgáljunk másokat (János 13:12–15). Az előadó nyíltan arra biztatta az arra képesített férfiakat, hogy legyenek Timóteushoz hasonlók, és ragadják meg az alkalmakat, amikor másoknak segíthetnek (Filippi 2:20, 21). A szülők arra kaptak buzdítást, hogy utánozzák Elkána és Anna példáját, és segítsenek gyermekeiknek, hogy törekedjenek a teljes idejű szolgálatra. A fiatalokat pedig arra bátorították, hogy utánozzák Jézus Krisztus és a fiatal Timóteus példáját, és adjanak önmagukból készségesen (1Péter 2:21). Azoknak a szavai is ösztönzőleg hatottak ránk, akik kihasználták az adódó lehetőségeket, hogy másokat szolgáljanak.

A harmadik szimpózium témája ez volt: „Merítsünk még nagyobb hasznot a teokratikus oktatásból”. Az első előadó kiemelte, hogy fontos növelni figyelőképességünk időtartamát. E cél eléréséhez kipróbálhatjuk, hogy először egyszerre csak kevés időt töltünk személyes tanulmányozással, aztán egyre többet. Arra is buzdította a hallgatóságot, hogy keresse ki az írásszövegeket, és készítsen jegyzeteket az összejöveteleken. A második előadó éberségre intett minket, hogy ragaszkodjunk szilárdan „az egészséges szavak mintájához” (2Timóteus 1:13, 14). Hogy megvédjük magunkat a tömegkommunikációs eszközök erkölcstelen kínálatától, az emberi filozófiáktól, a történetkritikától és a hitehagyott tanításoktól, meg kell vásárolnunk az időt, hogy személyes tanulmányozást folytassunk, és eljárjunk az összejövetelekre (Efézus 5:15, 16). A szimpózium utolsó előadója hangsúlyozta, hogy ha szeretnénk teljes mértékben hasznát venni a teokratikus oktatásnak, akkor gyakorolnunk kell a tanultakat (Filippi 4:9).

Milyen izgatottan vártuk az „Új gondoskodás a szellemi előmenetelünkhöz” című előadást! Örömmel fogadtuk a hírt, hogy hamarosan megjelenik egy új könyv, melynek a címe: Fordítsuk javunkra a teokratikus szolgálati iskolát! Ahogyan az előadó vázolta a tartalmát, még inkább felkeltette az érdeklődésünket a könyv iránt. Arról a részéről, amely számos beszédfejlesztési szempontot tartalmaz, ezt mondta: „Ez az új tankönyv nem a világi tankönyvek módszereit alkalmazza, hanem a szentírási alapelvek szemszögéből mutatja be a jó olvasásra, beszédre és tanításra vonatkozó 53 szempontot.” A könyv majd bemutatja, miben nyilvánultak meg a prófétáknak, Jézusnak és tanítványainak a jó tanítási módszerei. Igen, ez a tankönyv és a teokratikus szolgálati iskolán bevezetett új módszerek biztosan segíteni fognak nekünk abban, hogy Isten szavának jobb tanítóivá váljunk.

Harmadik nap: Az időt tekintve legyetek tanítók

Az utolsó nap napiszövegének a megbeszélése után mindenki feszülten figyelt a kongresszus utolsó szimpóziumára: „Malakiás próféciája felkészít bennünket Jehova napjára”. Malakiás mintegy 100 évvel azután prófétált, hogy a zsidók visszatértek Babilonból. Újra hitehagyásba és gonoszságba sodródtak, és nem tisztelték Jehova nevét, mert figyelmen kívül hagyták igazságos törvényeit, vak, sánta és beteg állatokat hozva áldozatul. Ezenkívül elváltak ifjúságuk feleségétől, valószínűleg azért, hogy idegen nőket vehessenek el.

Malakiás próféciájának első fejezete biztosít minket arról, hogy Jehova szereti népét. Hangsúlyozza, hogy tiszteletteljes félelmet kell éreznünk Isten iránt, és értékelnünk kell a szent dolgokat. Jehova elvárja tőlünk, hogy a tőlünk telhető legjobbat adjuk neki, önzetlen szeretetből imádva őt. Szent szolgálatunk ne legyen merő formalitás, hisz számadással tartozunk Istennek.

A szimpózium második előadója napjainkra vonatkoztatva a Malakiás könyvének 2. fejezetét, megkérdezte: „Vigyázunk-e személyesen arra, hogy ’ne találtasson álnokság az ajkainkon’?” (Malakiás 2:6). Akik élen járnak a tanításban, azoknak ügyelniük kell arra, hogy amit mondanak, az határozottan Isten Szaván alapuljon. Gyűlölnünk kell a hűtlenséget, így például a jogtalan válást is (Malakiás 2:14–16).

A szimpózium utolsó előadója a „Ki éli túl Jehova napját?” témáról beszélve segített felkészülnünk Jehova napjára. „Milyen vigasztaló Jehova szolgáinak az a tudat, hogy a Malakiás könyve 3. fejezetének a 17. verse elsősorban rajtuk teljesedik be! — mondta lelkesen az előadó. — A szövegrész így szól: »azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.«”

A kongresszus egy másik fénypontja volt a kosztümös dráma, melynek a címe ez volt: „Tiszteld Jehova hatalmát!” Ez a dráma Kórah fiairól szólt. Apjuknak a Mózessel és Áronnal szembeni lázadó magatartásával ellentétben ők lojálisak maradtak Jehovához és a képviselőihez. Kórah az őt követőkkel együtt elpusztult, a fiai azonban életben maradtak. Az ezt követő, „Lojálisan rendeljük alá magunkat Isten hatalmának!” című előadás személy szerint ránk vonatkoztatta a dráma tartalmát. Az előadó hat területre is felhívta a figyelmünket, amelyekben Kórah a követőivel együtt hiányosságot mutatott: nem támogatták lojálisan Jehova hatalmát; hagyták, hogy a büszkeség, a hatalomvágy és a féltékenység elhatalmasodjon rajtuk; a Jehova által kinevezett személyek tökéletlenségeire összpontosítottak; panaszkodó szellem fejlődött ki bennük; nem voltak megelégedve szolgálati kiváltságaikkal; és hagyták, hogy a baráti és családi kötelékek előrébbvalók legyenek a Jehova iránti lojalitásnál.

A nyilvános előadás címe ez volt: „Kik tanítanak meg minden nemzetet az igazságra?” Az előadás nem csupán általánosságban beszélt az igazságról, hanem a Jehova szándékára vonatkozó igazságról szólt, amelyről Jézus Krisztus is tanúskodott. Az előadó a hitnézetekkel, az imádati formával és a személyes viselkedéssel kapcsolatos igazság témáját fejtegette. Ahogy összevetette az első századi keresztényeket Jehova napjainkban élő Tanúival, nagyon megerősítette a meggyőződésünket, hogy ’valóban köztünk van az Isten’ (1Korintus 14:25).

Az arra a hétre szóló Őrtorony-tanulmányozási cikk összefoglalója után Isten szavának valamennyi jelen lévő tanítóját tettekre sarkallta a befejező előadás, melynek a címe így hangzott: „A sürgősség érzetével töltsük be tanítói megbízatásunkat”. A program rövid áttekintése kiemelte, hogy mennyire fontos használnunk a Szentírást, amikor tanítunk. Kiemelte azokat a módszereket is, amelyekkel jól képzett tanítókká válhatunk, és azt, hogy hinnünk kell az igazságban, amelyet másoknak tanítunk. Az előadó buzdított minket, hogy tegyük ’előmenetelünket nyilvánvalóvá’, és ’állandóan ügyeljünk magunkra és a tanításunkra’ (1Timóteus 4:15, 16).

Micsoda szellemi lakomának örvendhettünk az „Isten szavának tanítói” kerületkongresszuson! Utánozzuk nagy Oktatónkat, Jehovát, és nagy Tanítónkat, Jézus Krisztust, amikor Isten szavát tanítjuk másoknak.

[Kiemelt rész/képek a 28. oldalon]

Különleges szükségleteket kielégítő, új kiadványok

Az „Isten szavának tanítói” kerületkongresszus küldöttei örömmel fogadták azt a két kiadványt, amelyek nagy segítséget jelentenek majd a szentírási igazság tanításában a világ bizonyos részein. A Van-e halhatatlan szellemünk? címet viselő traktátus hasznos eszköz lesz abban, hogy olyan emberekkel kezdeményezzünk beszélgetéseket, akik azokban az országokban élnek, ahol a helyi nyelvekben nem tesznek különbséget a „lélek” és a „szellem” szó között. Az új traktátus egyértelműen rávilágít arra, hogy a szellemi erő különbözik a szellemteremtménytől, és hogy az emberek a haláluk után nem válnak szellemteremtményekké.

A Hogyan élhetünk kielégítő életet? című füzetet a második kongresszusi nap végén adták közre. Ez a füzet abból a célból készült, hogy bibliatanulmányozást kezdjünk olyanokkal, akik nem hisznek abban, hogy a Teremtőnek van személyisége, és hogy létezik egy isteni ihletésű könyv. Tudtad már használni ezeket az új kiadványokat a szolgálatod során?

[Képek a 26. oldalon]

Milánóban (Olaszországban) és más kongresszusokon világszerte több százan keresztelkedtek meg

[Kép a 29. oldalon]

A közönségre nagy hatással volt a „Tiszteld Jehova hatalmát!” című dráma