Tudtok őszintén beszélgetni?
„EGY hatvanéves ember szerelmes levele”. Ez volt a jeligéje annak a versenynek, melyet Japánban rendezett egy bank néhány évvel ezelőtt. Arra ösztönözte az 50-es, 60-as éveikben járó japánokat, hogy fejezzék ki „őszinte érzéseiket” a társuk iránt. Az egyik versenyző ezt írta a feleségének: „Talán nevetni fogsz, de sosem bocsátanám meg magamnak, ha nem mondanám ezt el, tehát eléd állok és kimondom: Köszönöm, hogy hozzám jöttél!”
Számos kultúrában, többek között néhány keleti országban, nem szokás kimutatni az érzéseket. Ennek ellenére több mint 15 000-en neveztek be erre a szerelmeslevél-író versenyre. Annyira népszerű volt, hogy rendeztek még egy versenyt, és a leveleket több kötetben meg is jelentették. Ez azt jelzi, hogy mélyen legbelül sokan vágynak rá, hogy kifejezzék érzéseiket a számukra oly kedves házastársuk iránt. Mások viszont vonakodnak ettől. Miért? Ez valószínűleg azért van, mert bizonyos erőfeszítést és ügyességet igényel, hogy valaki megértesse az érzéseit másokkal, például a házastársával.
Kato Hitosi, aki írt egy könyvet a nyugdíjba vonulásról, elmondja, hogy az idősebb japán házaspárok válását sokszor a feleség kezdeményezi, mert az évek során rengeteg mélyen gyökerező neheztelés gyülemlett fel benne. „De ez annak is köszönhető — mondja —, hogy a házaspárok nem beszélik meg a nehézségeket.”
Néha a feleség egyből el akar válni, amikor a férje nyugdíjba vonul, a férj pedig egyszerűen nem tudja mire vélni a dolgot. A házastársak talán éveken át nem beszéltek arról, hogyan éreznek a másik iránt. Talán megpróbálták kifejezni az érzéseiket, de képtelenek voltak megőrizni a beszélgetés kellemes hangvételét. Ahelyett, hogy még közelebb kerültek volna egymáshoz, újra és újra csak vitatkoztak.
De hogyan rendezhetik békésen a házastársak a felmerülő nézeteltéréseket, és hogyan tudják kedvesen feltárni az érzéseiket egymásnak? Láthatod majd, hogy a leggyakorlatiasabb javaslatok nem egy házassági tanácsadó frissen kiadott könyvében találhatók, hanem egy nagyon régi könyvben, melyet évszázadokon át nagy becsben tartottak. Ez nem más, mint a Biblia.