Házasság — Amiért sokan kikívánkoznak belőle

HONGKONGBAN, ahol keleti és nyugati kultúra jól megférnek egymás mellett, a válásról az Asia Magazine ezt jegyezte meg: „Rendszerint mind a kínai, mind a nyugati házaspároknál a házassági konfliktusok középpontjában a házastársak közötti gondolatcsere hiánya, a házastársi hűtlenség, a szexuális élet zavarai és összhang hiánya áll.” Tulajdonképpen mindenütt ez a helyzet a világon.

Mindazok a férfiak és nők, akik a karriert tartják életükben a legfontosabb célnak, hamar készek feláldozni családjukat a munkájuk kedvéért. A családi gondolatcsere előtt lehúzzák a rolót. A férj a napi munkából fáradtan hazaérkezve beleveti magát az újságolvasásba. Junichi feleségével három éttermet üzemeltetett és reggel nyolctól este tízig dolgoztak más-más helyen. „A férj és feleség közötti gondolatcsere gyakorlatilag megszűnt közöttünk” — ismeri el Junichi. E gondolatcsere hiánya komoly gondokhoz vezetett a házasságukban.

A házassági kötelék felbomlásában egy másik fontos tényező, az embereknek a házasságon kívüli szexről vallott nézete. A házasságon kívüli szex manapság annyira elharapódzott, hogy egy felmérésben a megkérdezett japán férfiak 20 százaléka és a japán nők 8 százaléka elismerte, hogy a monogám kapcsolatukon kívül az elmúlt évben más személlyel is folytattak nemi viszonyt. Nem szokatlan Japánban az a karrierista nő, aki férjén kívül több férfival is folytat nemi viszonyt. Vagyis pillangó módjára egyik férfitól a másikig röpdös, s magában közben így gondolkozik: „Ha rájön a férjem, legfeljebb elválok tőle.” A mai társadalom szemet huny az ilyen dolgok felett.

A társadalom egyben elősegíti az „előbb én, majd csak azután te” mentalitás kialakulását, úgyhogy mind a férj, mind a feleség önzővé válik, ami másfelől összeférhetetlenséghez vezet. „Kezdettől fogva annyira törékeny volt a házasságunk, hogy mi bármikor elkülönülhettünk volna — mondja Kiyoko. — Mihelyt egybekeltünk, férjem rám parancsolt, hogy robot módjára csak azt tegyem, amit ő parancsol nekem. Amikor jól mentek a dolgai, nem is volt baj, de amikor rosszabbra fordultak a dolgok, képtelen volt belátni hibáit és mindenért másokat okolt. Engem is hibáztatott, hogy fellázadtam önkénye ellen. Nagyon nehéz volt engedelmeskednem neki, amikor igazságtalanul bánt velem.”

A válás egyéb okai ezeken kívül: a brutalitás és a részegeskedés, az anyagi gondok, a házastárs szüleivel való nehézségek és a lelki bántalmazás.

Mi húzódik meg a válás mögött?

Akármi is a válás oka, van valami más is e mögött a világszerte egyre emelkedő válási irányzat mögött. Bár a Kelet a nyugati társadalom befolyását okolja a bajokért, a válás elfogadása Nyugaton sem olyan régi jelenség. Az elmúlt négy évtizedben az Egyesült Államokban a válások megháromszorozódtak, Nagy-Britanniában pedig megnégyszereződtek. Andrew J. Cherlin, az Urbán Intézet egyik tagja [ez egy társadalmi és gazdasági gondok kutatásával foglalkozó szervezet az Egyesült Államokban], bár elismeri, hogy a válások emelkedő számának okai még nem tisztázódtak, de „a nők egyre nagyobb gazdasági függetlenségét” és „az egész társadalom szemléletében végbement változást” sorolja fel ezen tendencia egyes tényezőjeként.

Az Egyesült Államokban és más ipari országokban nem szokatlan, hogy a nők bár házasságban élnek, mégis eljárnak dolgozni. A férjek viszont még mindig nehezen akarnak besegíteni a ház körüli munkákba. Nem csoda, ha egyes nők ezt hangoztatják: „Minden olyan nőnek, aki állásban van, leginkább olyan valakire van szüksége, aki ellátja a feleség szerepét!”

Bár a nők agyondolgozzák magukat: mosnak, főznek, takarítanak és gyermeket nevelnek, az Egyesült Államokban „számos férfi szereti ellógni az időt” — mondja a The Changing American Family and Public Policy című könyv. És ez így megy az egész világon — mondják az szociológusok. Japánban megszokott dolog, hogy a férfiak munka után összejönnek. Azt állítják, ez feltétlenül szükséges a munkahelyi jó emberi kapcsolatok megőrzéséhez, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják az otthoni jó emberi kapcsolatokat. Mivel a sajátos férfi logika szerint ők a kenyérkeresők, a nők és gyermekek nem panaszkodhatnak emiatt. De ahogy egyre több nő vállal munkát, ez a gondolkodásmód egyre tarthatatlanabb.

Egy másik fő tényező, ami hozzájárul a házasság kudarcához, „az egész társadalom szemléletében végbement változás”, vagy ahogy a Journal of Marriage and the Family megfogalmazza: „hanyatlik a tartós házasságról vallott eszménykép.” Az 1990-es években a menyasszonyok és vőlegények számára az a hagyományos házassági fogadalom, hogy „holtomiglan-holtodiglan”, többé már nem ugyanazt jelenti. Továbbra is kutatnak jobb házastárs után. Nos, ha az újdonsült házaspárok így tekintik kapcsolatukat, mennyire lesz tartós az ilyen kapcsolat?

Ezek a társadalmi változások egyáltalán nem lepik meg a Biblia kutatóit. Ez az ihletett könyv feltárja, hogy 1914 óta a ’nehezen elviselhető utolsó napokban’ élünk. Az emberek lesznek „magukat szeretők . . . hálátlanok, nem lojálisak, természetes vonzalom nélküliek, megegyezésre nem készek” (2Timótheus 3:1–3, New World Translation). Tehát azok számára, akik önmagukat jobban szeretik, mint házastársukat, akik hűtlenek házastársukhoz és képtelenek megegyezni házassági kérdésekben, a válás jelenti az egyedüli kivezető utat boldogtalan házaséletükből.

Út a boldogabb élethez?

A válás a legtöbb esetben nem bizonyul a boldogabb élethez vezető útnak.a „A válás megtévesztő” — mondja Judith Wallerstein, a lelki egészség kutatója egy 15 éves felmérés után, melyet 60 házaspárral végzett. „Jogilag ugyan egyszerű esemény a válás, de lélektanilag az események: költözködések, s idővel gyökeresen megváltozó kapcsolatok — olykor soha véget nem érő — láncolata.” Tanulmányai kimutatják, hogy a nők egynegyedének és a férfiak egyötödének az élete nem tudott visszatérni a normális kerékvágásba még 10 évvel a válás után sem.

Különösen sebezhetők a válási árvák. Wallerstein ugyanebben a kutatómunkában megállapította, hogy a válás gyakorlatilag minden érintett gyermekre „igen erős és egészen váratlan hatásokat” gyakorolt. Azoknak a gyermekeknek az esetében, akik azt állították, hogy rájuk semmilyen rossz hatással nincs szüleik válása, életük későbbi szakaszában jöttek elő hirtelen a rossz hatások, amikor házastársat kerestek maguknak.

Ez nem jelenti azt, hogy a válás áldozatai soha nem találnak boldogságra, ugyanis néhányan boldogok. Ezeknek rendszerint a régi életük romjaiból kell felépíteniük új egyéniségüket. Például, ha egy vétlen házastárs egy válás sokkhatásából és a vele járó lelki fájdalomból, valamint a megtépázott önbecsülésből felépül, nagy a valószínűsége, hogy erősebb, viharedzettebb és teljesebb ember lesz belőle.

Egy feleség, akit férje elhagyott egy másik nő kedvéért, azt mondja, hogy mihelyt a sérelem és a harag kezd alábbhagyni, ’úgy érzed, belülről egészen más lettél. Érzéseid teljesen megváltoztak. Többé nem tudsz ugyanaz lenni, mint aki azelőtt voltál.’ Ezt tanácsolja: „Ne sajnáld az időt arra, hogy újra megismerd magadat. A házasságban a házastársak rendszerint lemondanak kívánságaikról és vágyaikról a másik kedvéért, de válás után kell egy kis idő, amíg tisztázódik, minek szenteljen valaki nagyobb teret életében és minek ne. Ha eltemeted is az érzéseidet, azok azért még tovább élnek. Ugyanis eljön a nap, amikor az érzések felszínre törnek és akkor szembe kell nézned velük. Ezért legjobb rögtön szembesülni érzéseinkkel és túltenni magunkat azokon.”

Tekintettel arra, hogy a válás okozta problémák egyre nyilvánvalóbbak, a válás mint választási lehetőség kezdi elveszíteni vonzerejét. A Time folyóirat tudósítása szerint egyre több házassági tanácsadó erre buzdítja a családi bajokkal küszködő házaspárokat: „Maradjatok együtt!” David Elkind (Tufts Egyetem) ezt írta: „A válás egy kicsit hasonlít egy sítúrán elszenvedett lábtöréshez. Mindegy, hányan törik el a sítúrán a lábukat, lábtörésed ettől nem fog kevésbé fájni.”

A válás tehát nem a legjobb megoldás a házassági gondokra. Mi akkor a jobb megoldás, ha nézeteltérés támad a házastársak között?

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Napjainkban a házaspárok gyakran nem képesek egymással beszélgetni