A Gileád 128. diplomaosztója
Az új misszionáriusok megbízást kapnak, hogy képezzenek tanítványokat
„NÉHÁNY kereszténynek késznek kellett lennie arra, hogy elhagyja a családját és az otthonát, és egy idegen országban prédikáljon, hogy így minden nemzet halljon a jó hírről.” Ezekkel a szavakkal keltett várakozást a hallgatóságban az előttük álló izgalmas és építő program iránt David Splane, Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja.
2010. március 13-án közel 8000-en gyűltek össze az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 128. osztályának diplomaosztójára. A végzősök családtagjai, barátai és a többi vendég 27 országból érkezett.
A tanítványok nem tehették meg, hogy csak várnak
Splane testvér elnökölt, és Jézus következő parancsának megvizsgálásával kezdte a programot: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19, 20). Azt emelte ki, hogy Jézus elküldte a tanítványait az emberekhez. Bár i. sz. 33 pünkösdjére Mezopotámiából, Afrika északi területeiről és a Római Birodalom sok más részéről érkeztek személyek Jeruzsálembe, és ott hallottak a jó hírről, de „a tanítványok nem tehették meg, hogy egyszerűen csak arra várnak, hogy az emberek mindenféle nemzetből majd elmennek hozzájuk – mondta. – A tanítványoknak kellett elmenniük a föld legtávolabbi részéig, hogy felkeressék az embereket” (Cselekedetek 1:8).
Majd Splane testvér így folytatta: „Jézus nem csupán megmondta a tanítványainak, hogy mit kell tenniük, hanem azt is megtanította nekik, hogyan tegyék azt. Nemcsak mondta nekik, hogy imádkozzanak, hanem meg is tanította őket imádkozni. Nemcsak mondta nekik, hogy prédikáljanak, hanem képezte is őket. Nemcsak mondta nekik, hogy legyenek jó tanítók, hanem meg is mutatta, hogyan kell ügyesen és hatékonyan tanítani.”
A végzősök szüleihez szólva Splane testvér idézte Jézus megnyugtató szavait, melyeket a tanítványainak mondott: „íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Ezzel megerősítette, hogy Jézus gondoskodni fog a tanulókról a külföldi megbízatásuk során is.
’Jehovával dicsekedjetek’
Anthony Morris, aki szintén a Vezető Testület tagja, arra buzdította az osztály tanulóit, hogy Jehovával dicsekedjenek. Rávilágított, hogy van jó és rossz értelemben vett dicsekvés is. A dicsekvés akkor nem helyénvaló, ha a saját dicsőségünket keressük. A jó értelemben vett dicsekvésről pedig az 1Korintusz 1:31-ben olvashatunk, ahol ez áll: „Aki dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.” Morris testvér ezt mondta: „Ha valakinek éleslátása van, és ismeri Jehova Istent, az joggal dicsekedhet. Valóban, a legnagyobb kiváltság, melyben nektek is, és nekem is részünk lehet, hogy viselhetjük ezt a szent nevet, hogy Jehova Tanúi lehetünk” (Jeremiás 9:24).
Morris testvér ezután elmesélte egy Afrikában szolgáló misszionárius tapasztalatát, hogy érzékeltesse, milyen fontos ismertté tenni Jehova nevét. A misszionárius a feleségével éppen úton volt, hogy egy bibliai témájú előadást tartson. Az egyik ellenőrző ponton egy fiatal katona fegyvert szegezett a testvérnek, és felszólította, hogy azonosítsa magát. A misszionárius feleségének eszébe jutott valami, amit a Gileádon tanultak, ezért odahajolt hozzá, és ezt súgta neki: „Mondd meg, hogy Jehova Tanúja vagy, és hogy egy bibliai témájú előadást mész tartani.” A férj megfogadta a tanácsot, és átengedték őket az ellenőrző ponton. Másnap a rádióból megtudták, hogy a katonák az elnök utasítására orgyilkosokat keresnek, akik misszionáriusoknak adják ki magukat. A házaspár nagy bajba kerülhetett volna, ha misszionáriusként, nem pedig Jehova Tanújaként azonosítja magát. Morris testvér így zárta az előadását: „A megbízatási helyeteken tehát Jehovával dicsekedjetek. Miközben felhasznál titeket az ő örök dicsőségére, büszkén beszéljetek mindarról, amit véghez fog vinni a jövőben.”
„Eleget tudtok tenni a megbízatásotoknak?”
Geoffrey Jackson, aki a Vezető Testület egy másik tagja, és aki korábban maga is misszionáriusként szolgált, a fenti témáról beszélt a tanulóknak. „Mit is jelent az, hogy valaki misszionárius?” – kérdezte. Elmagyarázta, hogy a „misszionárius” szó egy latin kifejezésből származik, mely egy különleges feladattal megbízott személyre vagy csoportra utal. Jehova Tanúiként az a megbízatásunk, hogy prédikáljuk a jó hírt, és segítsünk másoknak megismerni Jehovát, és közel maradni hozzá. Azért végezzük ezt a munkát, mert Jézus Krisztus példáját követjük, aki földi élete során sosem tévesztette szem elől a megbízatását. Ezt mondta a római kormányzónak, Poncius Pilátusnak: „azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (János 18:37).
Jackson testvér a Jerikó pusztulásáról szóló bibliai beszámolót is elemezte. Az izraelita harcosok hat napon át korán felkeltek, felvették a fegyverzetüket, és körbejárták Jerikót, majd pedig visszatértek a táborba. „Emberi szemszögből a megbízatásuk értelmetlennek és furcsának látszott” – jegyezte meg Jackson testvér. Néhány katonának talán az is megfordult a fejében, hogy csak az idejüket vesztegetik. Ám a hetedik napon az izraelitáknak hétszer kellett körbejárniuk a várost, utána pedig hangos csatakiáltást kellett hallatniuk. Mi lett ennek az eredménye? Jerikó falai leomlottak (Józsué 6:13–15, 20).
Jackson testvér négy tanulságot vont le ebből a beszámolóból. 1. Nélkülözhetetlen az engedelmesség. Azt tegyük, amit Jehova kér, és ne gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, mit kellene tennünk. 2. Elengedhetetlen a Jehovába vetett hit és bizalom. Az izraeliták nem faltörő kosoknak köszönhették a győzelmet, hanem „hit által omlottak le Jerikó falai” (Héberek 11:30). 3. Türelmesnek kell lenni. Idővel Jehova áldásai ’utolérik’ a szolgáit (5Mózes 28:2). 4. Nem szabad feladni. Arra buzdította a tanulókat, hogy soha ne felejtsék el, mi a megbízatásuk. Majd így összegezte az előadását: „Ha mindig emlékezetben tartjátok ezeket a gondolatokat, eleget tudtok tenni a megbízatásotoknak Jehova dicséretére és dicsőségére.”
Más kiemelkedő programrészek
„Szeressétek a Bibliát és annak Szerzőjét!” Ezt a témát fejtette ki Maxwell Lloyd, az egyesült államokbeli fiókbizottság tagja. Ezt mondta az osztálynak: „A Biblia ne csak egy könyv legyen a számotokra, hanem legyen hatással az életetekre.” Majd a következőkre buzdította őket: Soha ne engedjétek, hogy kihűljön a Jehova Isten iránt érzett szeretetetek. Ne számítsatok rá, hogy mindenki egyből meg fogja érteni, amit tanítotok. Tanuljátok meg, hogyan lehet egyszerűen elmagyarázni a bibliai igazságokat, hogy el tudjátok érni a tanulmányozóitok szívét. Legyetek alázatosak. Ne keltsétek másokban azt az érzést, hogy ti sokkal többet tudtok. Legyetek jó példák. Lássák rajtatok a tanulmányozóitok, hogy mennyire szeretitek a Bibliát.
’Figyeljétek meg jól a hollókat.’ Ezzel a címmel tartott előadást Michael Burnett, az osztály egyik oktatója, aki korábban misszionárius volt. Elismerte, hogy időnként aggodalmak gyötörhetnek minket. De Jézus tanácsára emlékeztetett: „Figyeljétek meg jól, hogy a hollók se nem vetnek, se nem aratnak . . . , de azért az Isten táplálja őket” (Lukács 12:24). A törvényszövetség alapján a hollók tisztátalan állatoknak számítottak, ezért nem volt szabad megenni őket, és undorodni kellett tőlük (3Mózes 11:13, 15). Ennek ellenére Isten táplálta őket. „Ezért ha a jövőben nyomasztó aggodalmak fognak el titeket, gondoljatok a hollókra – mondta Burnett testvér. – Ha Isten gondoskodott egy tisztátalannak és undorítónak számító madárról, mennyivel inkább fog gondoskodni rólatok, akik tiszták vagytok a szemében.”
„Nem vétek én ellened.” Mark Noumair, egy másik Gileád-oktató Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló szemléltetését vizsgálta meg részletesebben. Némelyik munkás egész nap keményen fáradozott, míg mások csak egy órát dolgoztak. Mégis mind ugyanannyi bért kaptak. Erre azok, akik többet dolgoztak, zúgolódni kezdtek. De a szőlő ura ezt felelte az egyiküknek: „nem vétek én ellened. Egy dénárban egyeztél meg velem, nem? Fogd, ami a tiéd, és menj” (Máté 20:13, 14). Mi ebből a tanulság? Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. „Hogyha másokhoz hasonlítgatjátok magatokat, az csak elveszi az örömötöket – mondta Noumair testvér. – De ami még ennél is rosszabb, odavezethet, hogy lemondotok a megbízatásotokról, feladva ezzel egy nagyon értékes szolgálati kiváltságot.” Majd arra emlékeztette az osztály tanulóit, hogy a napjainkban folyó szellemi aratást Jézus irányítja, és ő úgy használja fel a követőit, ahogy jónak látja. Ha Jehova és Jézus úgyszólván többet adnak valakinek, azzal nem vétenek a többiek ellen. Noumair testvér buzdította a tanulókat, hogy arra összpontosítsanak, amit ők kaptak, és soha ne engedjék, hogy mások „bére” miatt elterelődjön a figyelmük arról a munkáról, melyet Jehova rájuk bízott.
Tapasztalatok és interjúk
Amellett, hogy a tanulók órákra jártak és elkészítették a házi feladatukat, részt vettek a prédikálómunkában is Jehova Tanúi helyi gyülekezeteinek tagjaival. Sam Roberson, az egyik Gileád-oktató megkért néhány tanulót, hogy mesélje el, milyen tapasztalatai voltak. Alessandra Kirchler testvérnő például találkozott egy asszonnyal, akit nagyon aggasztott, hogy a fia dohányzik. Alessandra vitt az asszonynak egy másolatot az egyik Ébredjetek!-cikkből, mely ezzel a témával foglalkozik. Bár senkit nem talált otthon, otthagyta a cikket. Később azonban sikerült újra találkozniuk, és az asszony be is hívta őt az otthonába. Nagyon tetszett neki a cikk, és ezt mondta: „Sokat gondolkodtam azon, hogy mit akar Isten megtanítani nekem mindazzal, amit rám mér.” Alessandra megmutatta neki a Bibliából, hogy Isten nem okoz nekünk rosszat (Jakab 1:13). Jelenleg az asszony és a fia is örömmel tanulmányozza a Bibliát.
Melvin Jones, aki a szolgálati osztályon dolgozik, interjút készített három testvérrel, akik korábban már elvégezték a Gileád Iskolát: Jon Sommeruddal, aki Albániában, Mark Andersonnal, aki Kenyában, és James Hindererrel, aki a teokratikus iskolák osztályán szolgál. Mindhárman megerősítették, hogy a Gileád Iskola nemcsak a legfontosabb bibliai igazságokat tanítja meg a tanulóknak, hanem azt is, hogyan tudják alkalmazni ezeket függetlenül attól, hogy milyen a hátterük, vagy hogy hol szolgálnak.
Ezután az egyik tanuló felolvasta az osztály megindító levelét, melyben az értékelésüket fejezték ki. John Barr, aki 96 éves és a Vezető Testület legidősebb tagja, egy imával zárta a programot, és Jehova áldását kérte a Gileád 128. osztályának munkájára.
[Táblázat/térkép a 31. oldalon]
OSZTÁLYSTATISZTIKA
A képviselt országok száma: 8
A tanulók száma: 54
A házaspárok száma: 27
Átlagéletkor: 35,2
A keresztelkedésük óta eltelt évek átlaga: 19,1
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 13,8
[Térkép]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Az osztály tagjai az alábbi 25 országba és területre kapták a megbízatásukat:
A MISSZIONÁRIUSOK MEGBÍZATÁSI HELYEI
HONDURAS
GUATEMALA
NICARAGUA
DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG
ARUBA
GUYANA
ECUADOR
BOLÍVIA
PARAGUAY
LETTORSZÁG
ROMÁNIA
KOSZOVÓ
SZERBIA
ALBÁNIA
GUINEA
LIBÉRIA
ELEFÁNTCSONTPART
GHÁNA
NAMÍBIA
RUANDA
MADAGASZKÁR
MONGÓLIA
TAJVAN
KAMBODZSA
INDONÉZIA
(EGY, AZ AUSZTRÁL FIÓKHIVATAL FELVIGYÁZÁSA ALÁ TARTOZÓ TERÜLET)
[Kép a 30. oldalon]
Gileád-tanulók bemutatnak egy jelenetet, mely a prédikálómunka során történt velük
[Kép a 31. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 128. osztályának végzősei
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
1. Keller, E.; Ostopowich, I.; Jacobsen, S.; Arias, M.; Dieckmann, Y.; Tanaka, J.; Harada, K.
2. Camacho, L.; Kirchler, A.; Rodríguez, S.; Ward, B.; Trenalone, K.; Victoria, V.; Oxley, F.; Nguyen, K.
3. Oxley, O.; De Dios, A.; Lindström, C.; Allen, J.; Meads, T.; Waddington, J.; Victoria, E.
4. Harada, H.; Lindström, A.; Orsini, E.; Logue, D.; Missud, T.; Bergeron, S.; Camacho, G.; Ward, T.
5. Kirchler, W.; Nguyen, H.; Kremer, E.; Burgaud, C.; Titmas, N.; De Dios, C.; Rodríguez, A.; Waddington, M.
6. Dieckmann, J.; Allen, C.; Titmas, R.; Arias, J.; Bergeron, E.; Keller, J.; Ostopowich, F.; Burgaud, F.
7. Tanaka, K.; Kremer, J.; Jacobsen, R.; Trenalone, J.; Logue, J.; Meads, D.; Missud, D.; Orsini, A.