Jóság – Hogyan fejlődhetünk benne?

MINDANNYIAN azt szeretnénk, ha mások jó embernek tartanának minket. Ám a mai világban nem könnyű jónak lenni. Sokan nem szeretik a jóságot (2Tim 3:3). Talán van egy saját mércéjük arra, hogy mi helyes, és mi helytelen, és ezzel tulajdonképpen „rossznak mondják a jót, és jónak a rosszat” (Ézs 5:20). Továbbá mindegyikünk küzd gyengeségekkel a múltja vagy a tökéletlensége miatt. Ezért lehet, hogy hasonlóan érzünk, mint egy testvérnő, aki bár évtizedek óta szolgálja Jehovát, ezt mondja: „Nagyon nehéz elhinnem, hogy jó ember lennék.”

De a jó hír az, hogy mindannyiunknak elérhető cél a jóság. Ez a tulajdonság Isten szent szellemének a gyümölcse, és ez a szellem hatalmasabb, mint bármi, ami kívülről vagy belülről akadályozhat minket abban, hogy jók legyünk. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy mi a jóság, és hogy hogyan tudjuk még inkább elsajátítani.

MI A JÓSÁG?

A jóság azt jelenti, hogy valakiben nincs gonoszság vagy romlottság. Aki jó, az erkölcsös, és mindig azt teszi, ami helyes. A jóság abban nyilvánul meg, hogy valami jót és hasznosat teszünk másokért.

Valószínűleg te is azt tapasztalod, hogy sokan szívesen tesznek jót a családjukkal vagy a barátaikkal. De vajon ebben ki is merül a jóság? Természetesen nem tudunk tökéletesen jók lenni, mert a Biblia leszögezi, hogy „nincs a földön igazságos ember, aki mindig jót tesz, és soha nem vétkezik” (Préd 7:20). Pál apostol őszintén elismerte: „tudom, hogy bennem, azaz a testemben, semmi jó nincs” (Róma 7:18). Ezért hát észszerű, hogy ha szeretnénk fejlődni a jóságban, akkor ahhoz kell fordulnunk, akitől a jóság származik.

JEHOVA JÓ

Jehova Isten határozza meg, hogy mi számít jónak. Ezt olvashatjuk róla: „Jó vagy te, és jót teszel. Taníts meg rendelkezéseidre!” (Zsolt 119:68). Vizsgáljuk meg Jehova jóságának azt a két vonását, melyet a bibliavers említ.

Jehova jó. A jóság elválaszthatatlan része Jehova személyiségének. Figyeld meg, mi történt, amikor Jehova a következőket mondta Mózesnek: „Elmegyek előtted, és megláthatod, mennyire jóságos vagyok.” Miközben Jehova megmutatta Mózesnek a dicsőségét, beleértve a jóságát is, Mózes ezeket a szavakat hallotta: „Jehova, Jehova irgalmas és könyörületes Isten, türelmes, odaadóan szeret, és mindig hűséges. Odaadóan szeret ezer nemzedéken át, megbocsát vétket, törvényszegést és bűnt, de semmiképpen sem hagyja büntetlenül a bűnöst” (2Móz 33:19; 34:6, 7). Ebből megérthetjük, hogy a jóság áthatja Jehova lényét. Noha az emberek között Jézus mutatta a legkiemelkedőbb példát a jóságban, ezt mondta: „Senki sem jó, egyedül Isten” (Luk 18:19).

Jehova jót tesz. Minden tette az ő jóságát bizonyítja. „Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága minden művében megnyilvánul” (Zsolt 145:9). Jehova részrehajlás nélkül minden emberhez jó, mivel életet ad nekik, és mindenről gondoskodik, ami az életük fenntartásához szükséges (Csel 14:17). A jósága abban is megmutatkozik, hogy megbocsát nekünk. A zsoltáríró így fogalmazott: „te jó vagy, ó, Jehova, és kész vagy megbocsátani” (Zsolt 86:5). Biztosak lehetünk benne, hogy „Jehova semmi jót sem tart vissza azoktól, akik feddhetetlenül járnak” (Zsolt 84:11).

„TANULJATOK MEG JÓT TENNI”

Úgy lettünk megteremtve, hogy hasonlítsunk Istenre, ezért képesek vagyunk arra, hogy jók legyünk, és jót tegyünk (1Móz 1:27). Ennek ellenére a Szavában Isten erre ösztönzi a szolgáit: „Tanuljatok meg jót tenni” (Ézs 1:17). Hogyan sajátíthatjuk el a jóságot? Nézzük meg ennek három módját.

Először is, imádkozhatunk szent szellemért, mert az segíteni tud abban, hogy Isten szemszögéből is jók legyünk (Gal 5:22). Igen, Isten szelleme segít megszeretnünk azt, ami jó, és elutasítani azt, ami rossz (Róma 12:9). A Biblia szerint Jehova képes megszilárdítani minket, hogy mindig azt tegyük és mondjuk, ami jó (2Tessz 2:16, 17).

Másodszor, olvasnunk kell Isten ihletett Szavát. Jehova ezáltal oktat minket arra, hogy „mit jelent a jó úton járni”, és „minden jótettre” felkészít (Péld 2:9; 2Tim 3:17). Ha olvassuk a Bibliát és elmélkedünk rajta, megtelik a szívünk azokkal a jó dolgokkal, amelyeket Istenről és az akaratáról tudunk meg. Így egyre több olyan kincsünk lesz, amely később nagyon hasznos lehet nekünk (Luk 6:45; Ef 5:9).

Harmadszor, kövessük mások jó példáját (3Ján 11). A Bibliában sok ilyet találhatunk. Persze a legjobb példát Jehova és Jézus mutatja. De másokra is gondolhatunk, akik ismertek voltak a jóságukról. Eszünkbe juthat például Tábita és Barnabás (Csel 9:36; 11:22–24). Sokat meríthetünk abból, ha megvizsgáljuk a róluk szóló beszámolókat, és azt, hogy hogyan segítettek másoknak. Azon is elgondolkodhatunk, hogy mi hogyan tudnánk segíteni valakinek a családban vagy a gyülekezetben. Azt is érdemes megfigyelni, hogyan vált Tábita és Barnabás javára, hogy jó embernek ismerték őket. Ha minket is így ismernek, az nekünk is a javunkra válhat.

Emellett olyan személyekre is gondolhatunk, akik napjainkban mutatnak kiváló példát a jóságban. Ilyenek a keményen fáradozó vének a gyülekezetben, akik szeretik a jóságot. De ne feledkezzünk meg azokról a hűséges testvérnőkről sem, akik a szavaikkal és a tetteikkel jóra tanítanak másokat (Tit 1:8; 2:3). Egy testvérnő, Roslyn megjegyzi: „Az egyik barátnőm minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen másoknak a gyülekezetben, és bátorítsa őket. Átgondolja, milyen helyzetben vannak, és gyakran ad nekik valami kis ajándékot, vagy másképp segít. Szerintem ő igazán jó ember.”

Jehova erre buzdítja a népét: „A jót keressétek” (Ám 5:14). Ha így teszünk, akkor nemcsak megszeretjük az ő irányelveit, de még inkább eltökéltek leszünk abban, hogy azt tesszük, ami jó.

Ne gondoljuk azt, hogy látványos tettekre vagy óriási áldozatokra van szükség ahhoz, hogy jót tegyünk. Szemléltetésül: Vajon egy festő egy-két lendületes ecsetvonással készít el egy portrét? Nem, ehelyett sok apró ecsetvonással dolgozik. Ugyanígy a jóság sok kisebb tettben nyilvánul meg, amellyel segítünk másoknak.

A Biblia arra ösztönzi a keresztényeket, hogy „legyenek készek mindenféle jótettre” (Tit 3:1; 2Tim 2:21). Ha megfigyeljük mások körülményeit, felismerhetjük, hogy hogyan tudnánk a kedvükben járni, hogy építsük őket (Róma 15:2). Ennek egyik módja, hogy megosztjuk velük, amink van (Péld 3:27). Például meghívhatunk valakit egy egyszerű étkezésre, vagy hogy élvezzük egymás társaságát. Ha tudomásunkra jut, hogy valaki beteg, küldhetünk neki egy képeslapot, meglátogathatjuk vagy felhívhatjuk. Sok lehetőségünk van rá, hogy olyasmit mondjunk, „ami építő, ahogy a szükség kívánja, hogy hasznukra váljon azoknak, akik hallják” (Ef 4:29).

Jehovához hasonlóan mi is igyekszünk mindenkivel jót tenni, ezért pártatlanul bánunk másokkal. Ennek egyik kiemelkedő módja az, hogy mindenkivel megosztjuk a királyság jó hírét. Jézus parancsával összhangban még azokkal is próbálunk jót tenni, akik gyűlölnek minket (Luk 6:27). Sosem helytelen, ha kedvesek vagyunk, és jót teszünk másokkal, mert „ezek ellen nincs törvény” (Gal 5:22, 23). Ha a rossz bánásmód és a próbák ellenére is jól viselkedünk, azzal az igazsághoz vonzhatunk másokat, és arra indíthatjuk őket, hogy dicsőítsék Jehovát (1Pét 3:16, 17).

A JÓSÁG JUTALMA

„A jó ember. . . megkapja a tetteiért járó jutalmat” (Péld 14:14). Milyen jutalomról van szó? Ha jól bánunk másokkal, nagyobb a valószínűsége, hogy ők is jól fognak bánni velünk (Péld 14:22). De még ha nem tennék is, azzal, hogy továbbra is jót teszünk velük, megenyhíthetjük őket (Róma 12:20, lábj.).

Sokan el tudják mondani, hogy jutalommal járt az, hogy jót tettek, és elfordultak a rossztól. Nézzük meg Nancy példáját. Ezt meséli: „Fiatalon vakmerő voltam, erkölcstelenül éltem, és nem tiszteltem másokat. De amikor megismertem, hogy Isten mit tart jónak, és igyekeztem aszerint élni, boldogabb lettem. Most már van önbecsülésem.”

Leginkább azért szeretnénk jók lenni, hogy örömet szerezzünk Jehovának. Még ha sokan nem is látják, amit teszünk, Jehova látja. Tisztában van minden jótettünkkel és jó gondolatunkkal (Ef 6:7, 8). Hogyan jutalmaz meg minket? „A jó ember elnyeri Jehova tetszését” (Péld 12:2). Ezért hát továbbra is igyekezzünk fejlődni a jóságban. Jehova azt ígéri, hogy „dicsőség, tisztelet és béke [vár] mindenkire, aki a jót teszi” (Róma 2:10).