Szerető érdeklődés a hitetlen rokonok iránt
1 A között a 119 836 személy között, akiket a múlt évben alámerítettek, sokan vannak, akiknek a rokonaik már régen Jehova tanúi. Kétségtelen, hogy az emberek általában hamarabb készek olyan valakire hallgatni, akit ismernek, mint olyan idegenre, aki az ajtójuknál jelentkezik. Vajon kihasználjuk-e teljesen azt a tényt, hogy segítsünk a rokonainknak?
2 Kiket vegyünk ezt illetően elsősorban figyelembe? Minden bizonnyal a saját családunk tagjait; az olyan szülőket és gyermekeket is, akik már nincsenek ugyanabban a lakásban. S mi a helyzet a nagyszülőkkel, unokákkal, nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatestvérekkel és másokkal? Talán emlékszel arra, hogy Jézusnak három apostola — Zebedeus fiai és Alfeus fia — nyilván unokatestvére volt. Ő valószínűleg bizonyságot tett nekik.
3 Talán te is igyekeztél már a rokonaiddal a jó hírről beszélni, de kevés eredményt értél el. Jézus testvérei ’sem gyakoroltak hitet benne’ még az alámerítése után három évvel sem (Ján 7:5). Jézus mégsem hagyott fel a fáradozással, hogy segítsen nekik. Nyilvánvalóan a féltestvére, Jakab volt az, akinek megjelent még a feltámadása után is, aminek jó hatása lett (1Kor 15:7; Jak 1:1). Természetesen nem mindenki tanúsít majd kedvező magatartást. De vajon nem lehetséges-e, hogy a további erőfeszítések végül egyes rokonaidnál kedvező eredményhez vezetnek?
4 Ezt különböző módokon kísérelhetjük meg. Levelet írhatunk vagy személyesen felkereshetjük őket. Felkínálhatunk nekik a Társulat irataiból olyan cikkeket, melyek őket érdeklő pontokat tárgyalnak; ez nagyon hasznos lehet. Ajándékként előfizethetünk nekik Az Őrtorony-ra és az Ébredjetek!-re. Néha csak egy bibliai beszélgetésre van szükség a rokonainkkal. Ha azonban egy hitetlen férjről van szó, akkor Péter azt ajánlja a feleségnek, hogy ne folytasson nagy vitákat annak bebizonyítására, hogy a férjének nincs igaza, hanem tanúsítson jó magaviseletet és „mély tiszteletet” (1Pét 3:1, 2).
5 Hasonló a helyzet akkor is, ha más hírnökök meglátogatnak egy ilyen családot. Egyes esetekben jobb, ha nem prédikálással kezdjük, hanem egyszerűen barátságosan elbeszélgetünk, hogy megismerjük egymást. Az ember esetleg elmondhat tapasztalatokat anélkül, hogy az illetőnek az lenne az érzése, hogy prédikálnak neki. Természetesen, ha kérdéseket tesznek fel, válaszoljunk azokra. Alkalmazzunk megkülönböztető képességet, és amikor megfelelőnek érezzük, ajánljuk fel a hitetlennek rendszeres tanulmányozást, akár már az első látogatásnál, akár egy későbbi alkalommal.
6 Gondolkozzunk a különböző lehetőségeken! Beszéljük ezt meg másokkal, és imádkozzunk Jehova vezetéséért, mialatt azoknak a rokonai között, akik már tagjai a gyülekezetnek, további személyeket keresünk, akiknek a szíve kedvezően reagál a jó hírre.