Hogyan védhetjük ki az inflációt — A gazdasági válság ellenére is teljesítjük azt a megbízatásunkat, hogy prédikáljuk a „Királyságnak ezt a jó hírét”
1 Amikor az első században Jézus kiküldte a tanítványokat, hogy prédikálják a felvillanyozó üzenetet: „Elközeledett a mennyek Királysága”, néhány különleges utasítást adott nekik munkájuk pénzügyei támogatására vonatkozóan. „Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt a ti övetekbe — mondta Jézus —, se tarisznyát az útra, se két alsóruhát, se szandált, se botot” (Máté 10:7–10). Minden figyelmüket a szellemi dolgokra kellett összpontosítani, az Isten Királyságával kapcsolatos alapos tanúskodásra. Ha a Királyság-érdekeket teszik az első helyre az életükben, az anyagi szükségleteikről is gondoskodás történik. „A munkás méltó a bérére” (Máté 6:32, 33).
2 Ugyanígy volt ez Jehova népével a modern időkben, amit az utóbbi 100 év történelme is bizonyít. Ahelyett, hogy pénzért esdekelt volna, vagy jövedelmező terveket támogatott volna hatalmas székesegyházak vagy díszes paloták építésére a papság számára, Jehova népe arra helyezte a fő súlyt, hogy Isten Jézus Krisztus alatti Királyságának dicsőséges üzenetével, igen, a világ egyedüli reménységével vigasztalja a lehangolt emberiséget (Máté 12:21). Az elsőbbségnek ezt a bibliai nézetét világosan kifejezésre juttatja a Társulat hivatalos kiadványának második (1879 augusztusi) száma. Abban kijelentik: „A Sioni Őr toronynak — hisszük és valljuk — JEHOVA a támogatója, s mindaddig, amíg ez így lesz, a folyóirat sohasem fog emberektől koldulni vagy támogatást kikönyörögni. Amikor az, aki azt mondja: ’A hegyek minden aranya és ezüstje az enyém’, nem gondoskodik többé a szükséges anyagiakról, megértjük majd, hogy ideje beszüntetni a folyóirat megjelenését.”
3 Ez az álláspont azóta is irányelvül szolgál. „Ingyenes ülőhelyek — Nincs perselyezés”, mindig ez volt a jelszavunk, bárhol tartottunk összejövetelt, és Jehova nem vonta meg tőlünk az áldásait. A modern időkben — miként az első században — a prédikáló munkánkat nagymértékben a felszólítás nélküli, egészen önkéntes adományok támogatták (Róma 15:26; 2Kor 9:13). Ebben a tekintetben maga Russell testvér járt az élen. Megszüntette az apjával folytatott üzlettársi viszont, és személyes vagyonát, mintegy negyedmillió dollárt, a Királyság-munkára áldozta fel. Sok hű társa — aki hasonló odaadást tanúsított Jehova iránt — követte példáját.
A KIRÁLYSÁG HIRDETÉSE NYOMTATOTT OLDALAKON
4 Az első keresztények nem elégedtek meg azzal, hogy élőszóval elmondták másoknak a „jó hírt”. Ismételten lemásolták az Írásokat és széles körben terjesztették azokat. Nem csupán a hagyományos tekercsekről készítettek másolatot. Azok az első századi keresztények készítették el az Írások első kódex alakját, ha úgy tetszik „könyveit”, külön oldalakkal a könnyebb olvashatóság céljából, ellentétben a régebbi és nehezen kezelhető tekercsekkel. Igen, jelképes értelemben, ’a keresztényiség nyomdába került’ már akkor, az első században.
5 Az 1800-as években tehát, amikor a Királyság-prédikálás munkája elkezdődött, szintén nem volt meglepő, hogy a testvérek nagy mennyiségben kezdték terjeszteni „a jó hírt” nyomtatott formában. Az Úr visszatérésének célja és módja címmel traktátusok millióit terjesztették el igen széles körben. Már 1884-ig több mint egymillió példányban helyezték el az embereknél a Táplálék gondolkodó keresztények számára című kiadványt teljesen ingyen. A „Millenium hajnala” című sorozat (későbbi közismert nevén Szentírástanulmányok) első (356 oldalas) kötetét 1886-ban adták ki. Ezt követően, a következő 40 év alatt hatmillió példány került kiadásra ezekből a kötetekből jó néhány nyelven.
6 A munka növekedésével nagyobb helyiségek beszerzése vált szükségessé a pennsylvániai Pittsburghban (1889-ben). Ezt az épületet „Bibliaház” néven ismerték, és az elkövetkező 20 évre ez volt a Társulat főhivatala.
7 Az akkor munka fontos részét képezte, és nagyban hozzájárult a Királyság-prédikálás kiterjesztéséhez, hogy nagyszámú „kolportőrt” és evangéliumhirdetőt küldtek ki, és ezeket pénzügyi támogatásban részesítették. Ma „úttörők”-nek nevezik őket. Majd 1897-ben elkezdődött az úgynevezett „pilgrim” (utazó) mozgalom. Ezek az utazó képviselők rendszeresen meglátogatták a számszerűleg egyre növekedő gyülekezeteket, hogy szellemileg építsék és erősítsék az ottani testvéreket. Ma ugyanezt a munkát végzi a közel háromezer körzet- és kerületfelvigyázó, akit részben a Társulat részesít anyagi támogatásban.
8 A századforduló táján kezdték el a külföldi fiókhivatalok létesítését Nagy Britanniában, Németországban, Ausztriában, stb. Ennél a tengerentúli terjeszkedésnél célszerűnek látszott a Társulat főhivatalának egy tengerparti városba történő áthelyezése. Ezért 1909-ben telket vásároltak a new-yorki Brooklynban, és Pittsburghból oda helyezték át a főhivatalt.
9 Történelem-formáló eseménynek számított 1912-ben a hangos vetítések és a mozgóképes előadások bevezetése. 1914 januárjától kezdve zsúfolásig megteltek a termek és nagy tömegeket kellett elküldeni, amikor a „Teremtés fotódrámái” teljes sorozatát kezdték ingyenesen bemutatni szerte az egész világon számos nyelven.
10 Néhány hónappal a bemutatók után, 1914. július 28-án kitört Európában az első világháború. Vajon mit jelentett ez Jehova népe munkájának? Már negyven éve prédikálták a Királyság-üzenetet, és Jehova önátadott népe hatalmas mennyiségű időt és pénzt fordított erre a munkára. Körülbelül 10 millió könyvet és füzetet, valamint sok millió traktátust terjesztettek el. Felmerült a kérdés: Vajon leáll és véget ér ez a munka? A válasz ez volt: ’Nem!’ Valójában a következő évben, 1915-ben, a kanadai Vancouverben megtartott tájékoztató ülésen Russell testvér ezt mondta: „Hatalmas munkát kell még elvégezni, és ehhez testvérek ezreire és sokmilliós összegre van szükség. Hogy ezek honnan kerülnek elő, még nem tudom — az Úr tudja a saját dolgát!”
11 Mennyire prófétai jellegű szavak voltak ezek: ’egy hatalmas munkát kell még elvégezni, és ehhez a testvérek ezreire és sokmilliós összegre van szükség’! És mennyire igazak voltak ezek a szavai is: „az Úr tudja a saját dolgát!” Mert az Úr, Jehova valóban gondoskodott mind testvérek ezreiről, mind a dollárokról — természetesen a kellő időben.
12 De előbb le kellett zajlania az első világháborúnak. És annak folyamán fanatikus ellenállást fejtettek ki az emberek Jehova népével szemben (Jel 12:12–14). Ez csaknem a Királyság-prédikálás teljes leállását eredményezte, amikor a Társulat tisztségviselőit hamis vádak alapján egy szövetségi börtönbe zárták 1918-ban (Máté 24:9–12).
A MUNKA ÚJJÁÉLEDÉSE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN
13 1919-ben, azt követően, hogy a Társulat tisztségviselőit szabadon bocsátották és felmentették a vád alól, igen hamar újra megindult a prédikáló munka. Ismét elfogadták azokat a pénzügyi nézeteket, amelyek oly nagyszerű irányelvnek bizonyultak több mint 40 éven át. Az álláspont ez volt: ’Mivel Jehova a mi támogatónk, Ő majd gondoskodik a pénzalapról ahhoz, amit el akar végeztetni velünk.’
14 Addig az időpontig a Társulatnak csak igen szerény kis saját nyomdája volt. A folyóiratokat és könyveket külső nyomdáknál készítették el. Most úgy látszott, hogy Jehova azt akarja: saját rotációs nyomdagépet szerezzünk be, hogy magunk készíthessük el Az Őr torony folyóiratot. Az első rotációs nyomdagép megvásárlásával Az Őr torony testvérlapja, az Aranykorszak (ma Ébredjetek!) című folyóirat gyártása is megkezdődött. Az első szám 1919. október 1-i dátummal jelent meg. Miután az üzem 1922. március 1-vel átköltözött Brooklyn, Concord Street 18. szám alá, egy második rotációs nyomdagépet, egy M.A.N. típusút is beszereztek könyvek nyomtatására. A rá következő években megnövekedett igény lépett fel könyvek és füzetek iránt, és a Társulat sok-sok további rotációs nyomdagépet vásárolt. Ez viszont egyre nagyobb nyomdaépületek építését jelentette. De egyre nagyobb lakóépületeket is építeni kellett a megnövekedett Béthel családok elhelyezésére, amint egyre több munkáskézre volt szükség a szántóföldről beérkező, az irodalom iránt megmutatkozó igények kielégítéséhez.
15 Ha visszatekintünk arra az időre, az 1922. évi Cedar-pointi (Ohio) kongresszus jelszava, a ’Hirdesd, hirdesd, hirdesd a Királyt és Királyságát!’ jelezte a még nagyobb méreteket öltő Királyság-prédikálás kezdetét. Nemsokára alaposabban megszervezték a gyülekezeti hírnökök házról házra történő rendszeres prédikálását.
16 Ezzel körülbelül egyidőben kezdték el felhasználni erőteljesebb mértékben a rádiót, hogy szerte sugározzák a Királyság-üzenetet. Jehova népe 1927-ben egyezményt kötött Nemzeti Rádió Társasággal 53 adóállomásból álló lánc igénybevételére egy rádióelőadás sugárzására, amelynek ez volt a címe: „Szabadság a népek számára”. Ez volt az eddigi legnagyobb egyedülálló közvetítés. Ennek a kiadásait, mint a Társulat annyi más kiadását, az önátadott tanúk önkéntes adományaiból fedezték. A következő nyáron újabb történelem-formáló eseményre került sor, amikor Jehova népe 107 rádióállomás műsoridejét kötötte le egyetlen hatalmas adásra, amely minden rádióhálózattól független volt. Ennek az előadásnak a címe: „Uralkodó a nép számára”.
17 Abban az időben melegen ajánlották az úttörő munkát és alacsony irodalomárakat állapítottak meg számukra, hogy lehetővé tegyék nekik a teljesidejű szolgálatot. Nem lehetünk-e boldogok, hogy most több mint 125 000-en tevékenykednek ezen a téren?
18 A „jó hír” terjesztésének újabb mérföldkövéhez érkeztünk el 1937-ben, amikor megkezdődött a különleges úttörő szolgálat. Ezek a testvérek és testvérnők csekély pénzügyi támogatásban is részesültek. Előbb csak néhány százan voltak, majd a különleges úttörők sorai addig nőttek, amíg napjainkban a számuk meghaladja a 14 000-et világviszonylatban (Zsolt 110:3; Zsid 13:15). Ezeknek a különleges úttörőknek a támogatását a Társulat viseli. De ha figyelembe vesszük hűséges erőfeszítéseik és önfeláldozó odaadásuk eredményeit, ha mérlegre tesszük annak a sor ezer embernek az életét, akit az önátadáshoz segítettek, azt látjuk, hogy jó helyre tettük az önként felajánlott dollárösszeget, minden pennyjét, amit ezekre a különleges úttörőkre költöttünk, hogy a szántóföldön szolgálhassanak.
19 A második világháború alatt, 1943-ban történt, hogy Jehova a szolgáinak elméjébe ültette a Gileád Őrtorony Biblia Iskola gondolatát. Azóta több mint 5800 misszionáriust képeztek ki ott és küldtek szét a világ minden részébe. Ezek a misszionárius-szolgák számos olyan országba is eljutottak, ahol még csak igen kevés tanú volt, vagy egyáltalán nem volt belőlük. Ma testvéreink és testvérnőink ezrei vannak ezeken a helyeken. A hű misszionáriusainknak nagy szerepük van abban, hogy több mint 2 000 000 személyből álló „nagy sokaságot” sikerült már begyűjteni, akik mintegy 170 különböző nyelvet beszélnek és több mint 200 országban élnek szerte a földön. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy Jehova megáldotta a testvéreink önkéntes adományait. Ezek segítségével a Társulat képes volt támogatni ezeket a hű testvéreket és testvérnőket.
HONNAN JÖN A PÉNZ?
20 Gyakran teszik fel az emberek ezt a kérdést ebben az anyagias világban. Ez nem titok. A nyomtatási és szállítási költségek egy része a szántóföldön elhelyezett irodalom-anyag árából megtérül. De az ebből a forrásból eredő pénzösszegek sehol sem fedezhetnék a Társulat kiadásait ebben az inflációs korszakban. Ezek a kiadások nem csupán az irodalomhoz szükséges nyersanyagokat (papír, nyomdafesték, borítóanyag, szállítási költség, stb.) érintik, de ide tartoznak a különleges úttörők, misszionáriusok, Béthel-családtagok, körzet- és kerületfelvigyázók illetményei is. Nagy összegeket emészt fel az is, hogy új épületekre, új berendezésekre, fejlettebb technológiára van szükség Jehova munkájának terjeszkedéséhez. Jehova hű tanúinak és más személyeknek további önkéntes adományai nélkül lehetetlen lenne finanszírozni ennek a hatalmas tanúskodásnak előretörő mozgalmát szerte a földön ezekben az „utolsó napokban” (Máté 24:14).
21 Arra az időre emlékeztetnek bennünket, amikor Isten szolgái a szent hajlékot építették a pusztában, amely hajlék köré összpontosult Jehova imádata. Jehova népét csupán értesíteni kellett a szükségletekről, s máris a szükségesnél több önkéntes adomány jött össze arany, ezüst, réz, drágakő és egyéb érték formájában, úgyhogy a tervet megvalósíthatták. Nem volt semmi kényszer, sem tombola, sem jótékonycélú mulatság, sem jótékonycélú vásár, vag egyéb pénzszerzési ötlet. Ehelyett — ahogyan a 2Mózes 35. fejezetében olvashatjuk — Jehova hatékony szelleme működött az emberek Istennek átadott elméjén és szívén. A felhívás mindenkihez szólt: „Mindenki, akit a szíve indít, hozza el ajándékát Jehovának!” (5. vers). És mi lett az eredmény? A beszámoló így szól: „És eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a szelleme ösztönzött, elhozta ajándékát Jehovának a gyülekezet sátorának munkájához és annak minden szolgálatához és a szent ruhákhoz” (21. vers). „Minden férfi és nő, akit a szíve önként indított, hogy hozzon valamit az egész munka számára, amelyet Jehova parancsolt Mózes által, megtette azt” (29. vers).
22 Mintegy 475 évvel később Jehova arra indította Dávidot, hogy nagyszerű templomot építsen Jehova dicséretére a Mória hegyén. Ismét elhangzott a felhívás: „Ki az, aki önként meg akarja tölteni a kezét Jehovának szánt ajándékkal?” Válaszul „az önkéntes felajánlás miatt a nép örvendezni kezdett, mivel egész szívből adták önkéntes adományaikat Jehovának”. Csupán az arany, amit maga Dávid és a nép ajándékozott, a mai inflációs árak mellett mintegy 7 000 000 000 dollárt tett ki! (1Krón 29:5–9).
23 Amikor ezt az önkéntes támogatást nyújtották, vajon maguknak tulajdonították az érdemet ezek az adományozók? Korántsem! Figyeljük meg Dávid dicséretes magatartását. Ezt mondta: „Ki vagyok én és ki az én népem, hogy jogot formáljunk ilyen önkéntes adományok felajánlására? Mert minden tőled (Jehovától) van, és a te kezedből kaptuk azt, amit neked adtunk . . . Ó Jehova Istenünk, mindez a bőség, amit felhalmoztunk, hogy házat építsünk neked, a te szent nevednek, a te kezedből származik és mind a te tulajdonod. És jól tudom, ó Istenem, hogy te a szív vizsgálója vag, . . . Én a magam részéről őszinte szívvel, önként ajánlottam fel neked mindezeket, és most a te néped, amely itt jelen van, örömmel kíván neked önkéntes felajánlást tenni” (1Krón 29:14–17).
INFLÁCIÓ: A VILÁGOT SÚJTÓ CSAPÁS
24 Vajon milyen a gazdasági helyzet most, az 1981-es esztendő küszöbén? Valamennyi árucikk ára rövid időn belül ugrásszerűen emelkedett, és még a legborulátóbb közgazdászok jóslatait is bőven meghaladta. Az arany ára az unciánkénti 35 dollárról, a néhány évvel ezelőtti árról, már 800 dollárra szökött fel. Az Egyesült Államokban a benzin ára a gallononkénti mintegy 30 centről 1 dollár 30 centre emelkedett, míg egyes országokban gallononkénti 2, sőt 3 dollárt is eléri és meghaladja. A légiközlekedési díjak a kétszeresére, majd a négyszeresére emelkedtek. A new yorki földalattin a viteldíj most tizenkétszerese a 32 évvel ezelőttinek, és nemsokára még jobban emelkedik majd.
25 Ez a rohanó infláció gyakorlatilag kihatott mindenre, amire anyagi téren szükség van a Királyság jó hírének a prédikálásához. Egy példa: A papír, amelynek tonnája a második világháború előtt 35 dollárba került, most közel 500 dollárba kerül tonnánként. A folyóiratok postaköltsége, valamint a könyvek szállítási díja egyre magasabb lesz. Nos, a világ számos országában a Társulat jelenleg saját teherautóival szolgálja ki a gyülekezeteket, hogy elérhető árszinten tudja tartani a folyóiratok költségeit az emberek minden osztálya számára, akiknek oly nagy szükségük van a Királyság-irodalomra!
26 Az infláció miatt bizonyos mértékben emelni kellett a különleges úttörők és misszionáriusok támogatására szánt pénzbeli juttatást is. Hasonlóképpen emelni kell a Béthel családok sokezer tagjának illetményét világszerte, amit egyébként több esetben kellett megtenni az elmúlt 30 év alatt, hogy lehetővé tegyük számukra a tisztességes ellátást és gondoskodjunk az összejövetelekre és a szolgálatba való szállításukról.
MILYEN HATÁSSAL VAN A MUNKÁNKRA AZ INFLÁCIÓ?
27 Hogyan tudjuk fenntartani a „jó hír” prédikálását az összes nemzeteknek? Honnan van a pénz, amely fedezi ezeket az állandóan emelkedő nyomtatási és szállítási költségeket? Nos, Jehova megsokszorozta tanúinak számát az elmúlt 40 év alatt, és az infláció folytán megnövekedett jövedelmükből sokan közülük viszont megemelték a felszólítás nélkül, önként felajánlott pénzügyi támogatásukat. Jehova népénél ma ugyanaz a szerető odaadás, ugyanaz az imádati és szolgálati buzgóság tapasztalható, mint azoknál, akik a szent sátornál a pusztában, vagy a Mória hegyén épült templomban szolgálták Jehovát. Természetesen nem mindenki tud egyforma összeggel hozzájárulni, és semmiféle tized-rendszer sincs nálunk érvényben. Ehelyett, miként az első századi keresztényeknél, mindenki „aszerint adakozik, amije van és nem aszerint, amije nincsen”. Igen, „ha a készség van meg előbb, különösen elfogadható” annak arányában, hogy Jehova milyen mértékben áldja meg mindegyiket (2Kor 8:12).
28 Ennek a bibliai alapelvnek következtében úgy látjuk, hogy a világméretű tanúskodó munka pénzügyi támogatása nagyrészt a világ leggazdagabb nemzeteiben élő testvéreinktől származik. A hírnöklétszám növekedése mégsem a pénzügyileg virágzó nemzeteknél a legnagyobb, hanem inkább a kevésbé szerencsés népeknél, amelyek csekély anyagi javakkal rendelkeznek (1Kor 1:26–29).
29 Nem meglepő, hogy egyre nehezebb lesz az egyre emelkedő papírárak és szállítási költségek, valamint az egyéb óriási inflációs költségek fedezése csupán az önkéntes adományokból. Ezért a testvéreknek és a nagyközönségnek is jobban hozzá kell járulniuk az irodalom költségeinek fedezéséhez. Nem tudjuk továbbra is a régi idők árain terjeszteni könyveinket. Kénytelenek vagyunk emelni ezeket az árakat, hogy bizonyos mértékig ellensúlyozhassuk a pénz egyre csökkenő vásárló értékét.
30 A Társulat egyéb gazdasági intézkedéseket is életbe léptetett abban az erőfeszítésében, hogy harcoljon az infláció ellen. Bármennyire nem tetszik is nekünk alacsonyabb minőségű papírt és egyéb nyersanyagot használni, bizonyos mértékig kénytelenek voltunk ezt tenni a jelenlegi körülmények között. A Társulat azonkívül nemrég vásárolt néhány offset gépet, amelynek segítségével csökkenteni lehet a régi típusú gépek okozta papírveszteség százalékarányát. Azzal, hogy áttérünk a számítógépes fotóbetűszedéses eljárásra, szintén megtakaríthatunk bizonyos költésgeket nyomólemez és munkaerő terén. Ezek a tervek természetesen kezdetben költségesek ugyan, de hosszú távon gazdaságilag jól megalapozott befektetésnek bizonyulnak.
31 Egyes fiókhivatalok és nyomdaüzemek túlzsúfoltak világszerte, és bizony nagy szükség lenne a bővítésükre. Bizonyos építési programok eléggé előrehaladtak, de másokat kénytelenek voltunk elnapolni az építési költségeknek az elmúlt években történt rohamos emelkedése miatt. Hasonló módon, a Társulatnak nem állt rendelkezésére elegendő pénz Királyság-termek építésére a korábbi évekhez hasonló mértékben, de reméljük, hogy ez csak átmeneti állapot.
VAJON AZ INFLÁCIÓ MEGÁLLÍTJA A TANÚSKODÁST?
32 Vajon a Társulat időtálló pénzügyi politikája megváltozik, vagy lemondanak róla, hogy szembenézzenek a gazdasági világválsággal? Úgy véljük, hogy nem. Hisszük és reméljük, hogy ez a szemlélet éppoly szilárd ma, mint több mint 100 évvel ezelőtt volt, amikor először jelent meg nyilvánosan ezekkel a szavakkal: „Amikor az, aki azt mondja: ’A hegyek minden aranya és ezüstje az enyém’, nem gondoskodik többé a szükséges anyagiakról, megértjük majd, hogy ideje beszüntetni a folyóirat megjelenését”, valamint a könyveink kiadását is. Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy ez nem egy ember vagy embercsoport munkája. Ez sokkal inkább Jehova műve, szeretett Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak vezetése alatt.
33 Az infláció talán szükségessé tesz bizonyos kiigazításokat, de nem gátolhatja meg Jehova munkáját mindaddig, amíg az ő akarata az, hogy „a Királyságnak ezt a jó hírét” prédikálják. Másrészt a pénzhiány okozta kihívás láttán igyekszünk reálisan gondolkodni és gyakorlati bölcsességet alkalmazni a nehézségek megoldásában (Péld 3:21–23). Reméljük, hogy az Úr népe is hasonló módon szemléli a nehézségeket, amelyekkel az egyéni életében kénytelen szembenézni. Nem kell feleslegesen aggódnunk, mint a világiaknak, akik azt mondják: ’Mit fogunk enni? Vagy mit fogunk felvenni? Vagy hol fogunk lakni?’ Jehova népének sohasem lesz szüksége arra, hogy kenyeret kolduljon, ha Isten Királyságát és az ő igazságosságát keresi először (Zsolt 37:25; Máté 6:31–34; Luk 21:28). Ugyanakkor azonban takarékosan kell bánniuk a pénzükkel. Meg kell nézniük, hogy tudnák csökkenteni a kiadásokat a kevésbé fontos dolgoknál, kerülve a világ anyagias szellemét, hogy legyen pénzük az életszükségleteik fedezésére, valamint a Királysággal és annak érdekeivel kapcsolatos dolgokra.
34 Amint a gazdasági helyzet tovább romlik, szerte a földön, Jehova népe, mindenütt a világon, csak dicséretet érdemel bőkezű adakozásáért és a Királyság-munka támogatásáért mind a kölcsönzők, mind az önkéntes adományok terén. Nemcsak Királyság-termek építéséhez és fenntartásához járulnak hozzá (néhol még körzetgyűlések megtartására alkalmas termekéhez is), de új épületek építéséhez, új nyomdagépek és berendezések vásárlásához is segítséget nyújtanak. De gyakran adakoznak segélyakciók céljára is, amikor természeti csapás, mint például földrengés vagy orkán sújtja a testvéreinket a világ különböző részén.
35 Jóllehet némely adomány összege igen csekély, akár a szegény özvegyasszony „csekély értékű két kis pénzérméje”, Jehova szemében mégis nagyon nagy értéket képvisel. Olyanok, mint sok-sok apró csepp a közmondásos vödörben, amely megtelik és túlárad Jehova dicséretére (Luk 21:1–4).
36 Mialatt a világ gazdasági helyzete tovább romlik ezekben az „utolsó napok”-ban, mi Jehovára tekintünk állandó irányításért és vezetésért, amíg el nem végezzük a tanúskodás munkáját. Ő lásson el továbbra is minket a szükséges anyagiakkal, és adja meg hű szolgáinak a fentről jövő bölcsességet, hogy azt bölcs módon használják is fel. És szolgáljon ez Jehovának, annak az Istennek a dicséretére és dicsőségére, aki még a legbőségesebbnél is bőségesebben képes gondoskodni mindarról, amire szükség van ahhoz, hogy az ő tanúskodó munkáját a kiszabott időn belül elvégezzük! (Ef 3:20, 21).