Értékeljük a „hű és értelmes rabszolga” által foganatosított elrendezést
1 Jehova minden jó és tökéletes ajándék adományozója (Jak 1:17). Ne tartsuk magától értetődőnek az ő adományait, szellemi elrendezését sem. Valóban csodálatos elgondolkozni afelől, hogy mennyire fennmaradóak, nagyvonalúak és időszerűek az ő elrendezései! (Zsolt 145:15, 16). A „hű és értelmes rabszolga” megbízást kapott Istentől a Fia, Jézus Krisztus által, hogy a hit házanépét ellássa ’eledellel alkalmas időben’. Ha hűségesek maradunk az elrendezéshez, amelyet a „rabszolga” osztály foganasított és értékeljük azt, akkor egészségesek maradunk hitben.
2 A felvigyázók tanítói képességük révén és más módon is elöljárhatnak abban, hogy visszatükrözzék ezt az értékelést (Tit 1:9). Mint az ifjú Timótheus, őket is felszólítják, hogy ’tartsák magukat az egészséges beszéd példájához’ (2Tim 1:13). Ezért segítenek a gondjaikra bízott nyájnak megtenni ugyanezt, hogy azok hitben erősek legyenek (Zsid 6:17, 18). A mai próbateljes időben nagy a veszélye annak, hogy gondolataink a gyengítő kétkedés és a szkepszis befolyása alá kerülnek (Jak 1:6–8; Júd 22, 23). A világ szelleme hitetlenséget és kételkedést eredményez (Ef 2:2). Hogyan tudjuk megóvni magunkat ettől, hogy erősek maradjunk a hitben és testvéreinknek is segíthessünk?
3 Emlékeztetnek minket arra, mit tanultunk a tanításról, az erkölcsi magatartásról és a reménységünkről. (Sorolj fel néhány olyan dolgot, amit nem tanulhattunk volna meg Jehova szervezetén kívül.) Milyen előnye van annak, ha Isten igazságának világosságában járunk? Mindannyiunknak meg kell őriznünk pozitív hozzáállásunkat, és emlékeznünk kell mindarra, amit Jehova Jézus Krisztuson és a hű és értelmes rabszolgán át érettünk tett (És 1:3).
4 Kételyeinket azzal tudjuk leginkább megszüntetni, ha elmélyítjük hálánkat Jehova elrendezéséért, és megerősítjük bizalmunkat benne, tévedhetetlen Szavában és földi szervezetében. A vének védelmet biztosíthatnak a testvérek számára, ha kihangsúlyozzák, milyen okunk van hálát adni összejöveteleinkért és testvéri közösségünkért (Ef 4:11–14). Buzdítani kell a testvéreket, hogy növeljék ’Isten Szava iránti vágyakozásukat’ és törvénye iránti szeretetüket (1Pét 2:2; Zsolt 119:65). Hogyan segíthetjük ebben őket?
5 Sátán már számtalanszor megpróbálta hitehagyásra bírni Isten szolgáit. A jövendölés azt mondja, hogy az „utolsó napokban” egyesek eltávolodnak a hittől (1Tim 4:1; 2Pét 3:3, 4). Ez elszomorít bennünket, mert fáj látnunk azt, hogy egyesek elvesztik a reménységüket és szégyent hoznak Jehova szervezetére. Mégsem kell feleslegesen nyugtalankodnunk, hiszen a Biblia előre figyelmeztetett az ilyen eltávolodásra.
6 Honnan ismerhetjük fel a hitehagyottakat? Elemezzük a 2Tim 2:16–18 és 4:14, 15 verseit, és világítsunk rá néhány ilyen jellemvonásra. A hálátlanság és az elbizakodottság nyilvánvalóan a két fő oka a hitehagyásnak. Idevonatkozóan a hitehagyásnak még további jellemző vonásai lehetnek:
1. Elhajlás a hittől
2. Elferdített, üres beszéd
3. Erőfeszítések mások hitének aláaknázására, és arra, hogy tanítványokat vonjanak maguk után
4. Képmutatás (’farkasok juhok öltözékében’)
5. Felismerhetők a gyümölcseikről: ’egyre inkább istentelenségre növekednek’.
Ezért óvakodnunk kell attól, hogy ezek valamelyike is szívünkbe lopakodjon ’Kemény harcot kell folytatnunk a hitért’ (Júd 3).