Pletyka — rágalmazás
PLETYKA
Az általánosan használt angol szó: GOSSIP
Az Országh-féle szótár szerint:
a) beszélgetés, terefere; pletyka; „traccs”
b) (rosszindulatú) pletyka, pletykálkodás, pletykaság, szóbeszéd, mende-monda; megszólás, híresztelés
c) fecsegő, pletyka(hordó), pletykafészek, hírharang; mint cselekvést kifejező igealak = tereferél, traccsol, diskurál, fecseg; (2) pletykál, pletykázik, szapul, pletykálkodik, megszól valakit, fecseg valakiről.
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára V. kötete szerint: pletyka =
1) valamely személyes v. magánügyet, ill. koholt, elferdített dolgot, ügyet bizalmasan v. alattomban tárgyaló, kiteregető, indiszkrét, felelőtlen v. rosszakaratú hír(esztelés), amely valakit erkölcsi v. társadalmi tekintetben rendsz. gyanúba vagy rossz hírbe hoz; szóbeszéd, mendemonda. Pletyká(k)ról szóló bizalmas, felszínes beszélgetés, fecsegés; pletykálás.
RÁGALMAZÁS
Az általánosan használt angol szó: SLANDER
Az Országh-féle szótár szerint:
1) (szóbeli) rágalmazás; becsületsértés (szóban): rágalom mint cselekvést jelentő igealak: (meg)rágalmaz, gyaláz, hírbe kever
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára V. kötete szerint: rágalom =
Valakinek becsületét sértő, alaptalan, hazug, rosszindulatú, vádoló állítás
rágalmazás = Olyan valótlan tény állítása v. híresztelése valakiről, amely, ha a valóságnak megfelelne, büntetőjogi következményekkel járna, fegyelmi eljárás alapja lehetne, vagy azt, akire vonatkozik, közmegvetésnek tenné ki.
Az „Aid to Bible Understanding” (Segítség a Biblia megértéséhez) angolban a 679—680. oldalon együtt tárgyalja a GOSSIP és a SLANDER címszót, mint szorosan közeli fogalmakat és ezt írja:
„A pletyka haszontalan személyes társalgás; alaptalan híresztelés. A rágalmazás rossz hírbe keverés; általában rosszindulatból fakad, akár szóbeli, akár írásos.
PLETYKA
Nem minden szóbeszéd rossz vagy kárt okozó, bár azzá lehet. Néha dicsérőleg beszél valakiről vagy valakikről, vagy egyszerűen csak elmond valamilyen jelentéktelen és nem kifogásolható dolgot másokról, emberi érdeklődésből. De könnyű átcsúszni a kárt okozó vagy zavartkeltő beszédre, mert a pletyka haszontalan beszéd. Az Írások óva intenek a haszontalan, üres fecsegéstől, rámutatva arra, hogy nehéz megfékezni a nyelvet és az „az igazságtalanság világát alkotja a tagjaink között, mert beszennyezi az egész testet és lángba borítja a természetes élet forgását”. Pusztító hatását tovább hangsúlyozza az, ahogyan a bibliaíró folytatja: „Őt pedig a Gyehenna fogja lángba lobbantani” (Jak 3:6). A féktelen, haszontalan beszédet sokszor kihangsúlyozza a Biblia, az ilyen beszéd gyakorlóját pedig az ostobasággal, az esztelenséggel hozza kapcsolatba (Péld 15:2). Az effajta beszéd csapda és romlásba dönti az embert (Péld 13:3; 18:7). „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek”, mondja a Példabeszéd és azt tanácsolja, hogy értelmes dolog megfékezni a nyelvet, megtartóztatni az ajkat (Péld 10:19, Károli). „Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól” (Károli), hangzik a meggondolatlan, féktelen és haszontalan beszéd elleni figyelmeztetés (Péld 21:23).
„A szív bőségéből szól a száj” — mondja Jézus Krisztus (Máté 12:34). Következésképpen, az, amiről az ember általában beszél, megmutatja, hogy mivel foglalkozik a szíve. Az Írások arra buzdítanak, hogy őrizzük meg a szívünket és csak olyan dolgokról beszéljünk, amelyek igazak, komolyak, igazságosak, erkölcsileg tiszták, szeretetre méltóak, jó hírűek, erényesek, dicséretesek (Péld 4:23; Fil 4:8). Jézus Krisztus ezt mondta: „Ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert”, és megnevezte a „gonosz gondolatokat” (gonosz okoskodásokat, érveléseket, UV) és a „hamis tanúbizonyságokat” mint olyan dolgokat, amelyek a szájból jönnek ugyan, de valójában a szívből erednek (Máté 15:11, 19).
A pletyka rágalomhoz vezethet, és végzetes lehet a rágalmazóra. A Prédikátor 10:12–14 (Károli: 9–11) szavaiban rejlő bölcsesség nagyon is nyilvánvaló: „A bolondnak ajkai elnyelik őt. Az ő szája beszédeinek kezdete bolondság és az ő szája beszédeinek vége gonosz balgatagság. És a bolond szaporítja a szót.”
A pletyka olyan beszéd, amely más személyek dolgairól és ügyeiről tár fel valamit. Lehet alaptalan szóbeszéd, mende-monda, sőt hazugság is, és bár a pletykálkodó talán nem tudja, hogy a mende-monda nem igaz, mégis felelőssé lesz egy hazugság elterjedésében. A pletykálkodó talán valakinek a vétkéről vagy hibájáról beszél. De ha az elmondottak valóban igazak is, a pletykálkodó helytelenül tesz és szeretet hiányát árulja el. A példabeszéd ezt mondja: „Elfedezi a vétket, aki keresi a szeretetet; aki pedig ismételten előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is” (Péld 17:9, Károli).
Pál apostol erőteljes tanácsot ad a felvigyázó Timótheusnak azokkal a fiatal özvegyekkel kapcsolatban, akiknek nincs háztartásuk, amivel törődnének és nem foglalják el magukat a szolgálattal. Ezt mondja: „Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők; hanem fecsegők is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, amiket nem kellene” (1Tim 5:13, Károli). Az ilyesmi rendetlen viselkedés. Ugyanez az apostol beszél valakiről a Thessalonikabeli gyülekezetben, akik „rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem olyasmibe avatkoznak, ami nem tartozik rájuk” (2Thess 3:11, UV). Péter igen rossz társaságban nevezi meg a „más dolgába avatkozót”; együtt sorolja fel a gyilkossal, a tolvajjal, a gonosztevővel (1Pét 4:15).
Másrészről nem jelent pletykát vagy rágalmazást és nem helytelen dolog a gyülekezetet érintő helyzeteket bejelenteni azoknak, akiknek felhatalmazásuk van arra és a felelősségükhöz tartozik, hogy felügyeletet gyakoroljanak és rendbehozzák az ügyeket. Ezt a tényt bizonyítja az a bibliai beszámoló, amely az ókori Korinthusban működő keresztény gyülekezetről szól. Ott nézeteltérések merültek fel és meg nem engedett tiszteletben részesítettek egyeseket, ami szakadásokat idézett elő, tönkretette a gyülekezeti egységet. Egy bizonyos Kloé háznépének tagjai, akik tudtak az esetről és akiket érdekelt a gyülekezet szellemi jóléte, felfedték a tényeket a távollevő Pál apostol előtt, aki nyomban cselekedett: helyreigazító tanácsokat küldött levélben Efezusból ennek a gyülekezetnek (1Kor 1:11).
RÁGALMAZÁS
Amíg a pletyka némely esetben többé-kevésbé ártalmatlan is lehet (noha rágalmazássá is válhat vagy ahhoz vezethet), a rágalmazás mindig káros és mindig sérelmet és viszálykodást okoz. Lehet rosszindulatú vagy nem rosszindulatú indítékból fakadó. Mindkét esetben a rágalmazó rossz helyzetbe hozza önmagát Isten előtt, mivel olyanná lesz, „aki háborúságot szerez a testvérek között” — ez pedig azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket Isten gyűlöl (Péld 6:16–19). A „rágalmazó”-ra használt görög szó a di·aʹbo·los, „vádoló”. Ezt a szót használja a Biblia Sátán „az Ördög” egyik címeként, aki Isten nagy megrágalmazója (Ján 8:44; Jel 12:9, 10; 1Móz 3:2–5). Ez egyúttal rámutat az ilyenfajta becsületrontó vádaskodás forrására is.
A rágalom botránykő mások számára, különösen a megrágalmazott személy számára. A Törvény, amelyet Isten adott Izraelnek, kimondja: „Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen” (3Móz 19:16, Károli). A rágalmazás gyilkos hatása — amit itt a vérontáshoz vagy a másik ember életének a kioltásához hasonlítanak, azaz a gyilkosághoz — jól kifejezésre jut ebben. A rágalmazó ostoba módon haragot szít, s „aki gyűlöli a testvérét, mind embergyilkos az” (1Ján 3:15; Péld 10:18). A hamis tanúzás számos esetben okozta már ártatlan emberek halálát (1Kir 21:8–13; Máté 26:59, 60).
Vannak néha bizalmas ügyek, a rágalmazó azonban kedvét leli azok feltárásában mások előtt, akiknek nem lenne joguk megtudni azokat a dolgokat (Péld 11:13). A rágalmazó örül, ha olyasmit tárhat fel, ami feltűnést kelt, „pikáns csemegét” tálalhat, ahogy néha mondani szokták, de aki a rágalmazást meghallgatja, az is helytelenül jár el és kárt okoz saját magának (Péld 20:19; 26:22). Valaki elfordulhat a barátaitól, valamilyen becsületsértő megjegyzés miatt, amely a rágalmazó részéről hangzik el velük kapcsolatban, s ebből azután ellenségeskedés és szakadás következik be (Péld 16:28).
Az Írások megjövendölik, hogy a rágalmazók figyelmet érdemlő jelenléte képezi az „utolsó napok” egyik jelét (2Tim 3:1–3). Az ilyen személyeket — férfiakat vagy nőket — ha jelen vannak Isten népénél, feddésben kell részesíteni és helyre kell igazítani a keresztény gyülekezet felelős vénei részéről (1Tim 3:11; Tit 2:1–5; 3Ján 9, 10). Mivel a rágalom viszálykodást okoz (Péld 16:28), a „test cselekedetei” közül termi meg a gyümölcsét (úgymint haragot, viszálykodást és szakadásokat), ami meggátolja a rágalmazót és másokat is, akiket helytelen cselekedetekbe sodor, abban, hogy Isten Királyságát örökölhessék (Gal 5:19–21). Bár a rágalmazó esetleg ravasz és félrevezető, gonoszsága lelepleződik a gyülekezetben (Péld 26:20–26). Jézus is leleplezte a rágalmazó Júdást (Ján 6:70) az apostolai előtt majd eltávolította azt a társaságából, és átadta Sátánnak a pusztulásra (Máté 26:20–25; Ján 13:21–27; 17:12).
A rágalmazás egyik fajtája a gyalázkodás, aminek a gyakorlása megérdemli a keresztény gyülekezetből való kiközösítést, mert a gyalázkodó személyt az életre méltatlannak ítélik el az Írások (1Kor 5:11; 6:9, 10). A rágalmazás és a gyalázkodás gyakran az Isten elleni lázadásnak minősül vagy olyan személyek elleni lázadásnak, akiket szabályszerűen kineveztek az Isten népe gyülekezetének a vezetésére. Ilyen eset volt például Kóré és társai lázadása, akik rágalmazó módon beszéltek Mózes és Áron ellen és fellázadtak Isten elrendezése ellen (4Móz 16:1–3, 12–14). Júdás is felhívja a figyelmet ezekre a lázadókra és az ő példájuk alapján figyelmezteti a keresztényeket, s óva inti őket attól, hogy gyalázkodó beszédet, lázadó beszédet, és „gyalázatos dolgokat” engedjenek meg maguknak (Júd 10, 11, 14–16).