A jó hír felkínálása — Beleéléssel
1 ’Önmagukat szeretők, elbizakodottak, büszkeségben felfuvalkodottak’ (2Tim 3:1–5). Milyen találóan írja le a Biblia azt a nemzedéket, amelyben élünk! Az anyagias életmód és az énközpontú filozófia ma azt eredményezi, hogy az emberek elszigetelődnek és vajmi keveset törődnek embertársaik jólétével. A beleélés, vagyis az a tulajdonság, amely képessé tesz minket arra, hogy mások helyébe képzeljük magunkat, nem igen gyakori jelenség a világi emberek között.
2 Szükség van a beleélésre, ha azt akarjuk, hogy a szolgálatunk eredményes legyen. Ez azonban nem mindig könnyű. Mi is szembe találjuk magunkat gondokkal és nehézségekkel, amelyek gátolnak minket abban, hogy másokra gondoljunk. Mit tehetünk azért, hogy ne legyünk hanyagok ezen a téren?
Ápoljuk a beleélés tulajdonságát!
3 Nekünk figyelembe kell vennünk felebarátaink szükségleteit. Ha megtesszük, mennyei Atyánk példáját követjük. Jehova szereti az embereket és tekintettel van szükségleteinkre. Szereti, ha a teremtményeit boldognak látja. Ezért könyörülettől és szánalomtól indíttatva gondoskodott az emberiség megváltásáról, hogy megszabadítsa bűnös állapotától (Ján 3:16).
4 Az emberiség világának égetően szüksége van Isten Királyságára. Egyedül ez a Királyság jelenthet tartós megoldást a minket sújtó gondokra, nehézségekre. A Királysággal kapcsolatos ismeret segített nekünk is megoldani a nehézségeinket és az szabadított meg minket a babiloni vallás béklyóitól. Ha tehát képesek vagyunk beleélni magunkat a házigazdák helyzetébe, ez arra indít majd minket, hogy könyörülettel és együttérzéssel igyekezzünk megosztani velük az igazságot Isten Szavából és képessé tenni őket arra, hogy ugyanazt az örömet tapasztalhassák, amit mi megismerhettünk (Ján 8:32, 36).
5 Jézus szeretettel és az emberiség iránti szívből fakadó érzésekkel végezte szolgálatát. Komolyan törődött az emberekkel, s akik hallgatták őt, megtudták, hogy gondot viselt rájuk és együtt érzett velük nehéz helyzetükben (Luk 5:12, 13; Márk 6:32–34). A felebarátaink iránt érzett személyes szeretetünk ugyancsak nyilvánvaló lesz, ha ápoljuk és ki is mutatjuk a beleélésünket, ahogyan Jézus Krisztus tette.
Hogyan mutatható ki?
6 Hogyan mutathatjuk ki a szolgálatunk során, hogy törődünk az emberekkel? Jó ítélőképességet kell tanúsítanunk, tekintettel kell lennünk a házigazda körülményeire és hozzászólásaira, az ő helyébe kell képzelnünk magunkat. Tedd fel magadnak a kérdést: Ha az ő helyébe lennék, milyen szavak vigasztalnának vagy érdekelnének engem? Azután annak megfelelően cselekedjél. Azt mondd, ami téged is érdekelne. Ha azt látod, hogy nincs abban a helyzetben, hogy elbeszélgessen veled, fogd rövidre a mondanivalódat, esetleg kínáld fel a legfrissebb folyóiratokat vagy egy traktátust és igérd meg, hogy alkalmasabb időpontban ismét felkeresed. Ha észreveszed, hogy mi az, ami a házigazdát érdekli, és ha beleélésre képes vagy, sokkal jobb helyzetben vagy ahhoz, hogy szívbeli érzéssel közöld vele a Királyság-üzenetet.
7 Különösen a tapasztaltabb hírnököknek kell ezt a beleélést kimutatniuk, amikor új hírnököknek segítenek a szántóföldi szolgálatban. Ha visszaemlékszünk a saját kezdeti habozásunkra és idegességünkre, amikor elkezdtünk ajtóról-ajtóra járni, vagy amikor az első előadásunkat tartottuk, talán jobban megértünk másokat és helyesen tudjuk megítélni őket. És ha arra gondolunk, hogy mások hogyan segítettek nekünk, talán képesek leszünk azt tenni vagy mondani, ami helyes és jó tanácsot és útmutatást adni az újaknak és tapasztalatlanoknak. Ha türelmesek, szeretetteljesek vagyunk és ha őszintén akarunk másoknak segíteni, bizonyosan képesek leszünk arra, hogy hozzájáruljunk szellemi előmenetelükhöz.
8 Ha beleéljük magunkat azoknak a helyzetébe, akikkel a szántóföldön találkozunk, valamint a testvéreink és testvérnőink helyzetébe is, az jól visszatükrözi majd keresztényi személyiségünket. Mindenkor keressük azokat az alkalmakat, amikor kimutathatjuk ezt a tulajdonságunkat és kövessük Jehova Isten és az ő Fia, Krisztus Jézus példáját! (Ef 5:1, 2).