Teljesen végezd el a szolgálatodat!
1 Jézus így szólt tanítványaihoz: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká . . . embereket . . . megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Jézus őszinte tanítványai ma lelkesedéssel válaszolnak erre a felhívásra és teljesítik ezt az életmentő munkát. Sokukról el lehetne mondani, mint Pál apostolról, hogy ők is „kiöntettek italáldozatként” (Filippi 2:7). Hiterősítő példamutatásuk mindannyiunknak buzdításul szolgál, hogy mi is teljesen elvégezzük a szolgálatunkat (2Tim 4:5; Zsid 13:7).
2 A szántóföldön kifejtett azon buzgó erőfeszítésünket, hogy mindenkinek prédikáljunk a területünkön, néha hátráltatja az a tény, hogy nagyszámú egyént nem találunk otthon, amikor felkeressük őket. Azonkívül némelyik gyülekezetnek nagykiterjedésű terület van kiutalva. Ez megnehezíti a terület gyakori bemunkálását és az esetleges érdeklődés teljes mértékű nyomon követését, vagy a visszatérést azokra a helyekre, ahol senkit sem találtunk otthon. Mit tehetsz tehát azért, hogy még teljesebb mértékben ellásd a szolgálatodat? Vajon a területnek azokra a részeire összpontosítod a figyelmedet, ahol több eredményt érsz el? Próbáld meg a nehezebb részeket is alaposan bemunkálni többször is az év folyamán, miközben biztosítani tudod azt is, hogy az egész kiutalt területet legalább évente egyszer szintén bemunkálod.
A házról házra készített feljegyzés helyes használata
3 Lényeges, hogy jó feljegyzést készítsünk a házról házra végzett munkáról, hogy azt később jól fel tudjuk használni. Hogyan tudnánk ugyanis elvégezni a szolgálatunkat, ha később nem keresnénk fel azokat, akiket nem találtunk otthon? Vajon mondhatjuk-e, hogy valóban alaposan bemunkáltuk a területünket, ha nem végzünk újralátogatást az érdeklődőknél, akiket már felkutattunk és nem törekszünk arra, hogy bibliatanulmányozást kezdjünk velük? Az e kérdésre adott válasz aláhúzza, mennyire szükséges jól felhasználni a házankénti feljegyzéseket. Jó, ha két feljegyzést készítünk: az egyiket azokról, akik érdeklődést tanúsítottak, egy másikat pedig azokkal a címekkel, ahol senkit sem találtunk otthon.
4 Egyes hírnökök gyakorlatiasnak találták, hogy újra felkeressék azokat az otthonokat, ahol senki sem volt otthon, mielőtt elhagynák a területet. Ha az eredeti látogatás után egy vagy két órával újra megpróbáljuk felkeresni őket, talán azt eredményezi, hogy otthon találunk valakit, sőt talán még bibliatanulmányozást is bevezethetünk. A kis területtel rendelkező gyülekezetek esetében, ha egy vagy két órával az első látogatás után újra felkeressük ezeket az embereket, növelheti az elérhető terület nagyságát és biztosíthatja annak jobb bemunkálását.
5 Azok a hírnökök, akik nem képesek hamarosan újra visszatérni ugyanarra a helyre, átadhatják az otthonukban nem talált személyek címét a tanulmányozásvezetőnek, aki más hírnököknek oszthatja ki azokat a címeket. Ezt megfelelő módon el lehet intézni olyan gyülekezetekben, ahol hétközben, a hétvégén, sőt az esti órákban is végeznek csoportos tanúskodást. Természetesen lehetnek olyan hírnökök is, akik szeretnék maguknak megtartani az otthon nem talált egyének címjegyzékét, hogy azután ők próbálják meg újra iskolába, munkába, vásárlásba menet vagy onnan hazafelé tartva, vagy esetleg egyéb ügyek intézése közben felkeresni azokat a címeket. Egy gyülekezet, ahol erre buzdították a testvéreket, jó eredményeket ért el, a terület egy részében komoly érdeklődésre talált, ahol korábban semmi eredmény sem mutatkozott.
6 Szolgálatunknak számos oldala van. Egész sor dolgot kell elvégeznünk. Ámde a munkánk elsődleges célja az, hogy „prédikáljuk a szót” (2Tim 4:2). Ez a „szó” jót eredményez azoknál, akik meghallgatják (Sofóniás 2:2, 3). A területünkön élő embereknek meg kell adnunk azt a lehetőséget, hogy ’segítségül hívják Jehova nevét’ (Róma 10:10–13). Törekedjünk azért erőteljesen erre, és ragadjunk meg minden alkalmat, hogy teljes mértékig elvégezzük a szolgálatunkat.