Nyilvánítsunk ki szeretetet Isten és a felebarátunk iránt
1 Amikor válaszolt valakinek, aki ezt kérdezte: „Tanító, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben?”, Jézus így szólt: „Szeresd Jehovát a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második hasonlatos ehhez. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:36–39).
2 Jézus mélységes szeretete Isten iránt nyilvánvaló volt abból, ahogyan az életét élte. Ő mondta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő munkáját elvégezzem” (Ján 4:34). Felebarátai iránti őszinte szeretete arra indította, hogy buzgalommal prédikálja nekik Jehova Királyságának jó hírét. Gyógyította is őket. Szeretetének legnagyszerűbb kinyilvánítása az volt, hogy életét váltságul adta az emberiségért! Hogyan tudjuk utánozni Jézust az Isten és felebarátunk iránti szeretet kimutatásában?
Hogyan nyilvánítsunk ki szeretetet?
3 A legfőbb módja ennek, ha beszélünk másoknak a Királyság jó híréről. Az embereknek szükségük van arra, hogy alapjuk legyen a reményre és olyan ismeretet kapjanak, amely segít nekik megbirkózni ezekkel a válságos időkkel (2Tim 3:1). Hitünk Isten Királyságában indítson arra minket, hogy beszéljünk róla azzal a határozott kívánsággal, hogy mindenkinek alkalma legyen hallani az igazságról. Ha elmondjuk az igazságot Isten Királyságáról és a földdel kapcsolatos céljáról ez tiszteletet szerez neki. Van bennünk ilyen szeretet Isten és a felebarátunk iránt? Teljesen kivesszük részünket a Királyság hirdető munkából? Kihasználjuk az alkalmakat, hogy közvetlenül tanúskodjunk a rokonainknak, szomszédainknak és másoknak? Mindegyikünknek ilyen őszinte bizonyítékát kell adnia az Isten és felebarátunk iránti szeretetének.
4 Néhányan úgy érezhetik, hogy csak azok valóban képesítettek egy ilyen fontos üzenet továbbítására, akik gyakorlottak és jól képzettek. Inkább a Jehovába vetett bizalmunk az ami fontos (Luk 11:13; 1Kor 1:26, 29, 31). Isten és a felebarátunk iránti szeretetünk lehetővé teszi, hogy túl tegyük magunkat a negatív érzéseken és valódi örömet találjunk a szolgálatban. Amikor felismerjük, hogy azokon segítünk, akik a leírás szerint „elgyötörtek és szétszórtak, mint a pásztor nélküli juhok”, többet nem fogunk túlságosan aggódni magunk miatt (Máté 9:35, 36).
Hogyan vehetünk részt ebben áprilisban?
5 Áprilisban nagyszerű alkalmunk van, hogy kifejezzük szeretetünket Isten és a felebarátunk iránt azáltal, hogy a Beszélgetési témánkkal összhangban feltárjuk a Királyság jó hírét mindazoknak, akik készek ezt meghallgatni. Figyelmesen és tapintatosan kezeljük az érdeklődést az igazság iránt. Ha a körülmények lehetővé teszik, traktátusokat vagy brosúrákat adunk azoknak, akik érdeklődést tanúsítanak.
6 A házról-házra feljegyzést bizonyosan jól vezetjük. Ahogy egyre sűrűbben munkáljuk be területünket, ez egyre fontosabbá válik. Amikor érdeklődést tapasztalunk igyekezzünk megtudni az illető nevét. Készítsünk feljegyzést minden helyről ahol irodalmat vettek át, épp úgy, mint az olyan helyről is ahol érdeklődést mutattak. Készíts feljegyzést arról is, amiről beszéltél, ami úgy tűnt, érdekelte az illető egyént és az időpontról, amikor leginkább otthon van. Azokról a címekről is készíts pontos feljegyzést, ahol nem voltak otthon. A jó szervezés ebben a tekintetben is hozzájárul, hogy eredményesebb légy a szolgálatban.
7 A két legfontosabb parancsolatot betartani a keresztényeknek nem kevésbé fontos napjainkban, mint az első században volt. Törekedjünk Isten és a felebarátunk iránti szeretet kinyilvánítására, felhasználva minden alkalmat áprilisban a Királyság bejelentésére.