Mit eredményez az, ha a tömeget követjük?
1 A legkirívóbb példája annak, amikor valaki ’a tömeg után megy a gonoszra’ az, ami Jézus Krisztus bírósági tárgyalásakor történt (2Mózes 23:2). A főpapok felizgatták a csőcseléket és izzó gyűlöletet szítottak Jézus ellen. Ezért sokan hajlandók voltak hamisan tanúskodni a zsidó Legfelsőbb Bíróság előtt és elferdíteni az ítéletet. Jézust végül Pilátus elé vezették, aki mint bíró felhatalmazást kapott élet és halál felett (Máté 26:47, 59–61).
2 Pilátus el akarta bocsátani Jézust, de a tömeg a halálát követelte (János 18:29–32, 38–40). Noha a zsidók általában haragudtak a római uralomra, a „tömeg pszichózis” következtében egyszerre népszerűvé lett a Cézárt üdvözölni királyként és Jézus vérét követelni (János 19:12–16). Pilátusnak ki kellett volna állnia a jog mellett, ámde félelemből a tömeget követte. Az ügyet azonban nem lehetett egyszerűen félretenni és elfelejteni. Minden érdekeltnek számot kellett adnia a vérbűnéért. Pontosan ötvenkét nap múlva, a nemzeti vétek miatt, ’sokaknak a szívébe hasított’ amikor Péter apostol ezt mondta nekik: „Tudja meg azért Izrael egész háza bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit ti oszlopra szögeztetek” (Cselekedetek 2:36, 37). A gyilkosság terhét a tömegnek kell viselnie közösen és egyénenként is!
3 Ami pedig a gyáva Pilátust illeti, később eltávolították a római kormányzói állásából és száműzetésben halt meg. Jeruzsálem drágán megfizetett a vérbűnéért, amikor a Cézárral való hajdani ’barátsága’ hamisnak bizonyult és háborúskodással, valamint Jeruzsálem végleges pusztulásával végződött a rómaiak kezétől i. sz. 70-ben.
Van–e más, hatásos orvosság?
4 Vannak azonban egészen másfajta helyzetek, amikor például egy bizonyos csoport szenved az igazságtalanság miatt. Hogyan találhatnak vajon halló fülekre a csoport tagjai, a csoport által gyakorolt nyomás nélkül? Van-e más orvosság?
5 Az egyéni vagy a csoportos dilemmára, a világ számos részén léteznek törvényes orvoslási módok, amelyeket fel lehet használni. De mi van akkor, ha ezek a törvényes orvoslási módok nem működnek? Talán a politikusok nem éreznek indítást arra, hogy megtegyék a kívánt változtatásokat vagy a bírák nem akarnak igazságot szolgáltatni gyávaságból, vagy mohóságból? Akkor egy kisebbségi csoport nem kapja meg azt, amit jogosnak vagy pártatlannak vél.
6 Nos, az emberi okoskodás ilyenkor talán azt tartja, hogy legjobb tömegnyomást alkalmazni. Az ilyen nyomás hatására egy bíró vagy állami tisztviselő talán úgy érezheti, hogy hasznosabb, ha a tömeggel tart. De ez a taktika csak újabb törvényszegéshez vezet, és újabb igazságtalansághoz a társadalom egy másik rétegének.
7 Ténylegesen nincs kilátás arra, hogy teljes és mindenre kiterjedő igazságot szolgáltassanak a dolgok jelenlegi rendszerében, mint ahogy a történelem során beigazolódott. Hol voltak teljesen boldogok a kisebbségi-csoportok? A tömegkövetelések és felkelések ellenére továbbra is a dolgok régi rendszere van érvényben minden elnyomásával és igazságtalánságával együtt. Ez azért van így, mert a világ alapvetően gonosz, korrupt, nem Isten szerint való (1Ján 5:19; Gal 1:4). Ma, amikor tetőfokára hág a panaszkodás, tüntetés, tiltakozás, sztrájk, lázadás és erőszak különféle formája, elérkezett az idő Isten számára, hogy közbelépjen, és rendbehozza az ügyeket. Ezt meg is ígérte, és nemsokára beváltja ígéretét. Addig azonban mit tehetnek azok az emberek, akiket érdekel az igazi jogosság és igazságosság?
8 Isten ezt mondja a becsületes, őszinte személyeknek: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel” (Róma 12:18). A keresztényeknek ezt a parancsot adja: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1). Ha a fennálló hatalmak visszaélnek a hatalmukkal, nem a keresztények feladata megpróbálni az ilyenek megbuktatását. Nem a keresztények hatáskörébe tartozik, hogy támogassák, elősegítsék a demonstrálásokat, tömegtiltakozásokat vagy sztrájkokat, vagy ilyenekben részt vegyenek.
9 Amikor a keresztények a fentiek szerint járnak el, nem ostobák. Egyszerűen nem akarnak kudarcot vallani olyasmit próbálva megvalósítani, amire csak Isten képes és amit meg is fog tenni. A keresztények a bibliai parancshoz tartják magukat: „Maradj csendben Jehova előtt és sóvárogva várj reá. Ne gerjedj fel, mert valakinek sikeres az útja, a férfin, akinek megvalósulnak elképzelései. Hagyd magára a haragot és hagyd a dühöt; ne gerjedj fel, csak azért, hogy gonoszt tegyél. Mert a gonosztevők ki lesznek vágva, akik pedig Jehovában reménykednek, azoké lesz a föld” (Zsolt 37:7–9)
10 Nem arról van szó, hogy egy egész életen át vagy — most például — sok hosszú évig kell várni. Ma azt látjuk, hogy az egész földön mindenütt az igazságtalanságot gyakorolják minden vonatkozásban. Ez biztos előjele annak, hogy Isten akcióba kezd, amiként Dávid király is tapasztalhatta: „Láttam a gonoszt zsarnokként és szétterpeszkedni mint őstalajában buján zöldelő fát. És mégis semmivé lett, és nincs ott; és kerestem szüntelen, de nem volt található” (Zsolt 37:35, 36). Ahelyett tehát, hogy világi taktikához folyamodnánk, várjunk Istenre.
11 Ha megismerjük Isten szándékát, az ő eljárásmódját és követelményeit, védelmet találunk az ellen a hiba ellen, hogy a tömeg után mennénk, aminek az lenne az eredménye, hogy az Isten dicsőítése helyett csak újabb nyugtalanságot és kellemetlenséget szereznénk magunknak a dolgok rendszerének ezekben a válságos ’utolsó napjaiban’ (2Tim 3:1–5).