Tapasztalatok

A jó szomszédi viszony eredménye

Tömblakásokban az emberek alig ismerik egymást, szokták mondani. Ez nálunk sem volt másként. Mint keresztény család elhatároztuk, hogy megpróbálunk emberileg közelebb kerülni a ház lakóihoz. Segítőkész cselekedetekkel közeledtünk és engedtük, hogy minket is jobban megismerjenek. Egy-egy találkozáskor röviden és nagyon tapintatosan mindig kitértünk a bibliai jövendölések pontos teljesedésére és az igazságos új rend közelségére. A kitartó erőfeszítésünket megáldotta Jehova Istenünk. Jelenleg két szomszéddal folytatunk bibliatanulmányozást, a harmadik pedig rendszeresen átjár irodalomért, sokat olvas. Szépen haladnak előre, hála érte Jehova Istennek.

A fiatalkori buzgóság eredménye

Kis barátnőnkkel még kisiskolás korunkban elkezdtük tanulmányozni a „Hallgass a Nagy Tanítóra” című könyvet. A szülei ezt később megakadályozták. A kislány továbbra is vallási oktatást kapott. Ám az igazság gyökeret vert a szívében és 16 évesen az ő kérésére újra tanulmányozást kezdtünk vele az „Élj Örökké” című könyvből. Nagyszerűen haladt előre, hiszen szülei már nem ellenezték annyira mert felnőtt. Meghívtuk az Emlékünnepre is.

Később felbukkant az életében egy fiú, aki komolyan udvarolt neki de nem nézte jó szemmel a tanulmányozást. Mi megpróbáltunk vele beszélgetni és megnyerni az igazságnak, de ő ellenállt. A menyasszonya is nagyon sokat beszélt neki, mert őt jobban meghallgatta. Nagyon nehéz napok következtek. Margitkának választania kellett: vagy a vőlegény vagy az igazság. De ő kitartott az igazság mellett. Közben eljött a kitűzött esküvő napja. Margitka közölte velünk, hogy a vőlegénye, aki rövidesen a férje lesz azt mondta: Ha összeházasodnak jó lenne ha egy úton haladnának. Ő is szeretne tanulmányozni. Igen nagy hála töltötte el a szívünket Jehova iránt. Most már tanulmányozzuk vele is az „Élj Örökké” című könyvet, és nagyszerűen halad előre. Már minden munkatársának beszélt a reménységéről és egyik fiatal munkatársát is megnyerte, aki szintén tanulmányozza a Bibliát.

Időközben Margitka édesanyja szíve is megenyhült és látva a lánya és veje életében a változásokat, ő is kérte a bibliatanulmányozást. A törekvésünk nem volt hiábavaló, hiszen ez a házaspár és a férj fiatal munkatársa is részt vettek a Különleges programon. A kezdetben ellenálló vőlegény már megtartotta első Iskola programját.

Beszélgetés egyik osztálytársammal

Október hónap egyik tanítási napján az iskolából hazafelé igyekeztünk egyik osztálytársammal. Beszélgettünk a Bibliáról. Elmondta, hogy jár hittanra. Így a témánk egész úton a Biblia volt. Valamennyi Biblia ismerete már volt, de hogy jobban megértse a Bibliát, adtam neki egy pár prospektust és bibliatanulmányozást is megbeszéltünk. Osztálytársam a legutóbbi hittanóra után így számolt be nekem. Ami Bibliával kapcsolatos dolgot adtál nekem olvasni, odaadtam a hittant tanító papnak, az pedig mikor egyet-egyet elolvasott, odaadta a harangozónak. Mind a kettőnek nagyon tetszett. A pap nagyon dicsérte Jehova tanúit. Ennek én nagyon örültem. Ráadásul még utánpótlást is kért a prospektusokból az osztálytársam, hogy még másoknak is tudjon adni, akik vele járnak a hittanra. Ahogy tőlem hallotta, azt is mondta nekik, hogy ezeket nem kell visszaadniuk.

Két hét múlva a pap azt üzente, hogy még nem volt elég ideje végigolvasni, de amit olvasott az nagyon érdekes. Közölte, hogy a templomi prédikációjába azt fogja mondani, hogy tiszteljék Jehova tanúit.

A tanároknak adtunk egy-egy „Az iskola és Jehova tanúi” című füzetet, áttanulmányozták, azután álláspontunkat megértéssel fogadták.

Bibliai névvel

Tapasztalatom azzal kezdődik, hogy egy kis faluban élek, 11 éves vagyok és bibliai nevem van, Ruben. Az iskolában a nevem miatt sokan csodálkoztak, még a tanár néni is sokszor emlegette. Mindenki tudja, hogy én Jehova tanúinak a gyermeke vagyok. Idáig is ha alkalmam adódott beszéltem Jehova Királyságáról, de különösen most, amióta törvényesen elismertek vagyunk, még bátrabban merek beszélni az osztálytársaimnak és tanáraimnak.

Dolgozatot kellett írni az ember létezéséről. Én leírtam amit tanultunk a történelem könyvből, de hozzáfűztem, hogy nem értek egyet azzal, hogy az ember evolúció útján jött létre, hanem Jehova Isten teremtette az első emberpárt. Ha szeretne erről többet tudni a tanár bácsi, én felajánlottam „Az élet hogyan jött létre — Evolúció vagy teremtés útján?” című könyvet. De sajnos nem volt rá kíváncsi. Dolgozatom ennek ellenére ötös lett. Nem sokkal később elvittem az iskolába az „Én könyvem bibliai történetekről” című könyvet és nagy csodálkozásomra a gyerekek egy-két kivétellel mindegyike megnézte és olvasgatta. Nagyon szépnek találták a képeket. Meglátta ezt a könyvet a tanár bácsi is, aki nem édeklődött a Teremtés könyv iránt, és azt mondta, hogy szeretné elolvasni, én azonnal oda is adtam neki. Az egyik kislány is kérte, hogy szeretné olvasni, természetesen másnap elvittem egyet neki. Néhány nap múlva az osztályfőnököm érdeklődött Jehova tanúi hite és tevékenysége iránt. Egész rajzórán erről beszélgettünk az egész osztály előtt. Sok mindenről kérdezett, azt hiszem helyesen tudtam válaszolni rá, és felajánlottam a „Jehova tanúi a 20. században” című füzetet, amit nagy örömömre el is fogadott. Nagyon nagy örömömre szolgált és elsősorban Jehovának köszönhetem utána szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy bátorsággal szólhattam Jehova szavát.