Teremjünk gyümölcsöt kitartással
1 Amikor Pál apostol a Kolossébeli gyülekezetnek írt nem egészen 30 évvel Jézus Krisztus halála és feltámadása után, joggal mondhatta, hogy a jó hír igazsága már gyümölcsözik és gyarapszik az egész világon (Kol 1:5, 6). Ma Jehova Tanúi sokkal nagyobb mértékben bejárták már „a föld legtávolabbi részeit” is a Királyság jó hírével (Csel 1:8; Ján 14:12). Az 1989-es szolgálati évben a Királyság-hírnökök száma átlagosan 5,6 százalékkal emelkedett világviszonylatban, és új csúcs-hírnökszám született 3 787 188 hírnökkel 212 országban!
2 Azokból az országokból, ahol az Isten Királyságáról szóló prédikálás be van tiltva és a jelentések pontatlanok, még nagyobb, azaz 7,6 százalék növekedésről számoltak be! Ezekben az országokban a tapasztalt sok nehézség ellenére a hírnökök továbbra is „gyümölcsöt teremnek kitartással” (Luk 8:15). Egyes helyeken a nyomás csökkent, de más országokban a nehéz körülmények változatlanul fennállnak.
3 Azokban az országokban, ahol testvéreink nagyobb szabadságnak örvendenek a Királyság prédikáló munka végzésére, különböző problémákkal kénytelenek szembenézni. Nagyfokú közönyösség és közömbösség mutatkozik főleg ott, ahol anyagi jólét van. Jehova szolgáinak résen kell lenniük, hogy ne sajátítsanak el ilyen magatartást. Nem szeretnénk, ha az anyagi érdekek, a gyönyörkeresés, a kikapcsolódás és egyéb szórakozások megakadályoznák teokratikus tevékenységünket. Különben mi is közömbösekké válnánk, és nem éreznénk annak szükségességét, hogy kitartással teremjünk további gyümölcsöket (Lukács 21:34–36).
Kitartásra és erőfeszítésre van szükség
4 Kitartásra van szükségünk akár üldöznek bennünket a jó hírért, akár viszonylagos szabadságot élvezünk, és nyugodtabban végezhetjük keresztényi feladatainkat. Egyes országokban testvéreink évtizedek óta mostoha körülmények között munkálkodnak. Ilyen nehéz időben való kitartásuk Isten elismerését eredményezte számukra, és most annak gazdag áldását aratják (Róma 5:3–5; Gal 6:9). Bármilyen nehézséggel találjuk szembe magunkat, mi szeretnénk mindvégig kitartani. A Királyságról tanúskodni kell, és nekünk folyamatosan be kell bizonyítanunk feddhetetlenségünket. Kitartásunk által megóvjuk lelkünket vagy életünket (Márk 13:10; Luk 21:19).
5 Azzal tudjuk bebizonyítani, hogy nem vesszük természetesnek a szellemi dolgokat, ha Jehova szolgálatában teljes erőnkből részt veszünk és nem lankadunk el a prédikáló munkában. Egyes országokban, ahol a közlekedési feltételek rosszabbak, hiányoznak a létszükségleti cikkek, és anyagi gondok merülnek fel, a jó hír hirdetése szüntelenül folyik. Néhány ilyen országban a gyülekezeti hírnökök minden hónapban átlag 14–17 órát munkálkodnak a szántóföldi szolgálatban. Az úttörők sorai is állandóan szaporodnak. Minket, akik jobb anyagi körülmények között élünk, mindez el kell hogy gondolkodtasson. Növelhetnénk-e a mindennél fontosabb Királyságról szóló prédikálás és tanítványképzés munkájában a rendszeres részvételünket?
Tehetnénk-e többet?
6 A szántóföldi szolgálatban úgy tudunk több időt eltölteni, ha egy kicsit módosítjuk időbeosztásunkat. Ha vasárnap egy órát töltöttünk a prédikáló szolgálatban, nem tudnánk-e meghosszabbítani ezt az időt még egy órával újralátogatást és bibliatanulmányozást végezve? Vagy ha bibliatanulmányozást vezetünk, beiktathatnánk-e még egy-két órát a házról házra való szolgálatra, vagy a tanulmányozás előtt néhány újralátogatás elvégzésére? Szombaton, miután két órát eltöltöttünk a folyóirat munkában, talán felhasználhatnánk a folyóiratokat olyan folyóirat-körúton, ahol már mutatkozott érdeklődés, vagy megpróbálhatunk néhány újralátogatást elvégezni. Azok, akik városi területen laknak, jónak láthatják, hogy egy kevés időt töltsenek utcai tanúskodással. Ilyen és más hasonló módon növelhetjük részvételünket a szántóföldi szolgálatban. A jó eredmények ezzel arányosan növekednek.
7 A szántóföldi szolgálatban az újralátogatásokra fordított több idő, kétségtelenül több bibliatanulmányozás bevezetését teszi lehetővé. Később ez azt jelenti, hogy több ember ismeri meg az igazságot, és nekünk pedig segít a Királyság-prédikáló munkánkat elvégezni (Máté 28:19, 20).
Az ima nélkülözhetetlen
8 Ha kitartással gyümölcsöt akarunk teremni, Jehova áldását kell kérnünk, és alá kell vetnünk magunkat szelleme irányításának. Szolgálatunkat Jehova elé kell vinnünk imában. Amikor a szántóföldi szolgálatunk érdekében Jehovához imádkozunk, ez arra emlékeztet bennünket, hogy Jehova munkatársai vagyunk (1Kor 3:9). Jehova segítségével képesek leszünk kitartani szolgálatunkban, még ha azonnal nem is mutatkoznak eredmények. Egyes területeken a növekedés csak a Királyság-hírnökök több éves hűséges kitartása után következett be. Miközben a jövőre tekintünk, szükséges mindig az isteni útmutatás és segítség elnyerésére törekednünk, hogy ne hagyjuk abba, hanem teljesen töltsük be szolgálatunkat (2Tim 4:5). Még mindig gazdag gyümölcsözés tapasztalható a Királyságról szóló prédikáló és tanítványképző munkában.
9 Jézus kihangsúlyozta, mennyire fontos állandóan imádkoznunk (Luk 18:1). Pál így buzdított: „Szüntelenül imádkozzatok (1Thess 5:17). Nyomós okunk van arra, hogy állhatatosak legyünk az imában. Sok felelősséggel jár az évről-évre növekvő nyáj gondozása. És mi másoknak is segíteni szeretnénk, hogy kitartással gyümölcsöt teremjenek. Figyelmet kell szentelni az egyes hírnökök és az egész szervezet különböző szükségleteinek. Látva a munka anyagi támogatásának szükségességét, és a bibliai irodalom folyamatos előállításának biztosítását, azért imádkozunk Jehovához, hogy indítsa istenfélő népét ilyen értelemben bőkezű adakozásra (2Kor 9:8–11).
10 Mivel a világméretű szántóföld egyes területein az eddigieknél még nagyobb mértékű teokratikus növekedésre nyílik lehetőség, a Kolossé 4:2-ben kapott szentírási buzdítás még jelentősebbnek bizonyul: „Az imádkozásban legyetek állhatatosak, teljes éberséggel és hálás szívvel. Foglaljuk imáinkba testvéreinket, bárhol éljenek, hogy továbbra is gyümölcsöt tudjanak teremni, és segíthessenek a juhszerű személyeknek azokon a területeken, ahol a tanúskodás a múltban nehezebb volt.
A hála kinyilvánítása
11 Mennyire hálásak vagyunk a bőséges szellemi táplálékért, amelyet élvezhetünk! Szeretnénk hálát adni ezért Jehovának, és azt kérni tőle, hogy továbbra is áldja meg a hű rabszolga és a Vezető Testületének munkáját. Az érdekünkben, és szerte a világon a juhok érdekében kifejtett alázatos és fáradhatatlan szolgálatukat igen nagyra értékeljük.
12 A Királyság-magvak vetése közben rengeteg irodalmat helyeztünk el (Máté 13:3–8, 18–23). Ennek ellenére további igény mutatkozik a szántóföldön Bibliák és bibliai irodalom iránt. A világról készült jelentésből kitűnik, hogy nagyszerű volt az újralátogatások formájában végzett gyomlálási és locsolási munka, és a házi bibliatanulmányozások vezetése. Miközben továbbra sem hanyagoljuk el szolgálatunknak ezeket a fontos vonásait, mondjunk köszönetet Jehovának további áldásaiért, hogy növekedést adjon e dolgoknak. Valóban, imádkozzunk áldásáért (1Kor 3:6, 7).
Egyéb szükségletek
13 A keresztényeknek — mivel bár a világban vannak, nem alkotják annak részét —, továbbra is szembe kell nézniük kísértésekkel, próbákkal és ezek az utolsó napokban felfokozódnak. Egyesek üldözést vagy nehézségeket viselnek el, mások háborútépte országokban kénytelenek keresztényi tevékenységüket végezni. Egyes testvérek katasztrófákat, például földrengéseket, tájfun és hurrikánok pusztítását éltek át. Ha ez történik, imádkoznunk kell az ilyen területeken élő testvéreinkért. (Vö. Csel 12:5; 2Kor 1:11.) Néha szükségesnek bizonyul, hogy írjunk vagy felkeressünk magas állású tisztviselőket munkánk betiltása, testvéreink üldözése vagy egyéb dolog kapcsán, ami érinti a Királyság-érdekeket. Ilyen körülmények között tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és imádkozzunk ezekért az egyénekért, hogy jobb indulattal legyenek szolgatársaink iránt (1Tim 2:1, 2).