Végezzük szívvel-lélekkel a szántóföldi szolgálatot!
Első rész: Jehova iránti hálaérzetünk értéke
1 A szívvel-lélekkel végzett szolgálatunk abból ered, hogy hálát érzünk Jehova iránt és mindaz iránt, amit értünk tett (2Sám 22:2, 3). Határozott nézőpontunk arról, hogy az egész emberiség eltávolodott Istentől arra kell indítson minket, hogy erőfeszítéseket hozzunk a szolgálatunk érdekében (Mát 9:36; 2Kor 5:14, 15). Minél jobban átadjuk magunkat Jehovának és minél jobban törődünk az emberekkel, annál jobban késztetést érzünk arra, hogy lelkesen vegyünk részt a szántóföldi szolgálatban (Mát 22:37–39). Szolgálatunk így nagyrabecsült kinccsé válik (2Kor 4:7). De hogyan fejleszthetünk ki ilyen értékelést a szolgálatunk iránt?
AZ ÉRTÉKELÉS KIÉPÍTÉSÉNEK KULCSA
2 A személyes és a gyülekezeti bibliatanulmányozás az imateljes elmélkedéssel együtt segíthet nekünk személyes kapcsolatot kiépíteni Jehovával. Megismerjük tulajdonságainak és személyiségének a szépségét. Van heti bibliaolvasási programod? Rendszeresen időt szakítasz arra, hogy áttanulmányozd a Társulat kiadványait? Minden gyülekezeti összejövetelre felkészülsz és részt is veszel azokon? (Zsid 10:24, 25). Minden egyes személyes tanulmányozási időszak alatt és után az értékes elmélkedés építeni fogja szívünkben a nagyraértékelést melegszívű Istenünk kellemessége iránt és az igaz imádat érdekében tett elrendezései iránt (Zsolt 27:4).
3 Értékelésünk szintjét olyan módon is emelhetjük, ha tüzetesen megvizsgáljuk Isten azon szolgáinak a példáját, akik szívvel-lélekkel végezték a szolgálatukat. Jeremiás próféta elepedt a vágytól a rábízott munka miatt (Jer 20:9). Jézus példát hagyott, mely az értékelés szellemét és a buzgalmat mutatta ki (Ján 4:34). A szolgálatban elvégzett munkája által Pál apostol az iránta tanúsított isteni könyörületességért nyilvánította ki a háláját (1Tim 1:12, 13, 17). Amikor elgondolkodunk ilyen régi és modernkori példákon, ezek növelhetik értékelésünket, hogy szívvel-lélekkel végezzük a szolgálatunkat.
4 Amikor Jehova méltóságának dicsőséges ragyogásáról tanulunk és csodálatos munkáiról elmélkedünk, arra érzünk indíttatást, hogy hirdessük nagyságát és örömteljesen kiáltsuk dicséretét (Zsolt 145:5–7). Kimutatjuk, hogy nagyra értékeljük azokat a lehetőségeket, amikor az isteni névről tanúbizonyságot tehetünk azáltal, hogy tevékenyen kutatjuk a módokat, melyekkel kiterjeszthetjük a Királyság-üzenetet (Luk 6:45).
5 Vannak-e egyéb tényezők, melyek arra késztetnek minket, hogy szívvel-lélekkel vegyünk részt a szolgálatban? Ha igen, melyek ezek? Hogyan segíthetnek a vének, a kisegítőszolgák, az úttörők, és más gyakorlott Királyság-hirdetők ebben? A célok milyen szerepet játszanak a lelkesedés kifejlesztésében? Milyen előnyökre számíthatunk? Ezekre és az ezekhez hasonló kérdésekre kapunk választ abban az öt részes sorozatban, amely a Mi Királyság-szolgálatunk egymás után következő számaiban jelenik majd meg.