Mindenkor bővében a munkának
1 Jehova népe elfoglalt nép. Sok kötelezettségünk van a családunkkal, az állásunkkal és az iskolai tanulmányainkkal kapcsolatban. És mindenekfelett ’bővében vagyunk az Úr munkájának’ (1Kor 15:58, Csia). Fel kell készülnünk a heti gyülekezeti összejövetelekre, és látogatnunk kell azokat. Arra kapunk buzdítást, hogy egyetlen hetet se hagyjunk ki anélkül, hogy ne vennénk részt valamilyen mértékben a szántóföldi szolgálatban. Elegendő időt kell fordítanunk a rendszeres személyes és családi bibliatanulmányozásra. A véneknek és a kisegítőszolgáknak sok gyülekezeti feladatuk van. Időnként annak a kérésnek tehetünk eleget, hogy segítséget nyújtsunk az arra méltóknak, akik szükséget szenvednek.
2 Időnként úgy érezheti némelyikünk, hogy nem győzi mindazt, amit el kell végeznie. De a legelfoglaltabb emberek a legboldogabbak közé tartozhatnak, ha egyensúlyt tartanak, és megőrzik a helyes nézőpontot (Préd 3:12, 13).
3 Pál apostol olyan ember volt, aki bővében volt a munkának. Miközben maga gondoskodott személyes szükségleteiről, hiszen világi munkát végzett sátorkészítőként, többet fáradozott, mint a többi apostol. Fáradhatatlanul munkálkodott evangéliumhirdetőként, nyilvánosan és házanként prédikált, miközben nem hanyagolta el felelősségeit mint a nyáj egyik pásztora (Csel 20:20, 21, 31, 34, 35). Pál a szoros munkaterve ellenére is mindig erős vágyat érzett arra, hogy többet tegyen Jehova szolgálatában. (Vö. Róma 1:13–15.)
4 Pál azáltal őrizte meg egyensúlyát és boldog szívállapotát, hogy Jehovától várta az erőt. Jutalommal járónak és megelégedést nyújtónak találta a szolgálatát (Fil 4:13, Cs). Tudta, hogy Isten nem fogja elfelejteni a munkáját (Zsid 6:10). Energiával töltötte el annak öröme, hogy segít másoknak megismerni Jehovát (1Thess 2:19, 20). A Biblián alapuló reménye megvalósulásának bizonyossága arra ösztönözte, hogy buzgó maradjon (Zsid 6:11).
5 Nekünk is el kell gondolkodnunk azon, hogy mi jó származik a munkánkból. A heti összejöveteleken való jelenlétünk és részvételünk arra szolgál, hogy építsünk és buzdítsunk másokat (Zsid 10:24, 25). Az annak érdekében tett őszinte erőfeszítéseink, hogy mindenkit elérjünk a jó hírrel, hozzájárul a gyülekezet előrehaladásához, midőn serkentjük az érdeklődést és új egyének társulnak velünk (Ján 15:8). A szükségben lévők támogatása elősegíti, hogy a meghitt összetartozás, a családiasság szelleme uralkodjon a gyülekezetben (Jak 1:27). Továbbá Pálhoz hasonlóan soha ne felejtsük el, hogy a hasznos munkákban való szorgos tevékenykedés nagyon megörvendezteti Jehova Istent. Nagy kiváltságnak tartjuk, hogy őt szolgálhatjuk. Nincs jobb életforma számunkra!
6 Más előnye is van még annak, hogy bővében vagyunk a munkának. Ha egészséges szellemi gyakorlatot követve szorgoskodunk, akkor úgy tűnik, mintha sokkal gyorsabban telne az idő. Felismerve, hogy napról napra közelebb kerülünk az új világhoz, boldogan fogadjuk el a jelentős tevékenységekkel teljes életet, amelyet jelenleg élvezünk. Azt is felismerjük, hogy bölcs dolog, ha szorgalmasak maradunk, mivel kevesebb időnk van arra, hogy belekeveredjünk a világ hiábavaló tevékenységeibe (Ef 5:15, 16).
7 Biztos, hogy bővében vagyunk az Úr munkájának. De boldogok maradhatunk, ha továbbra is Jehova Istenben és Jézus Krisztusban bízunk, akik üdítővé és jutalommal járóvá teszik a szolgálatunkat (Máté 11:28–30; 1Ján 5:3).