Lehetsz-e boldog, ha sok a tennivalód?

LEGTÖBBÜNK élete igen mozgalmas, gyakran kimerítően fáradságos. A könyörtelen nyomások, amelyek rányomják a pecsétet a ma életére, megkívánják tőlünk, hogy állandó erőfeszítéseket tegyünk pusztán azért, hogy lépést tartsunk ezekkel a feszültségekkel. Férjeknek és apáknak eleget kell tenniük súlyos kötelességeiknek családjuk, munkaadójuk és mások felé. Feleségeknek és anyáknak ki kell elégíteniük családjuk otthoni szükségleteit s gyakran még világi munkát is végezniük kell. A fiataloknak is szembe kell nézniük nyomásokkal, amikor bizonyos családi kötelességeiknek kell eleget tenniük, mialatt olyan ismereteket kell elsajátítaniuk, amelyek felkészítik őket, hogy hasznos szerepet vállaljanak majd a társadalom életében.

De mi a helyzet azokkal közülünk, akik átadtuk életünket Jehova Istennek és az ő alámerített Tanúi vagyunk? Az összes eddig felsorolt terhes követelmény mellett Pál apostol figyelmeztetését is meg kell fogadnunk: „Szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy az Úrral kapcsolatos munkátok nem hiábavaló” (1Korinthus 15:58). Nos igen, sok további kötelezettség hárul még azokra, akik eleget akarnak tenni az igaz imádattal járó elvárásoknak. Hogyan tehetünk eleget mindezeknek a kötelességeknek és egyúttal hogyan őrizhetjük meg az elme békéjét valamint boldog szemléletmódunkat?

Az elért eredmények boldogságot jelentenek

A boldogság — a jólét és elégedettség érzése — közeli kapcsolatban áll az élet követelményeinek sikeres megoldásával. Ha képesek vagyunk napi kötelezettségeinket ésszerű eredményességgel elvégezni, feladatainkat idejében és rendesen ellátni, akkor a megvalósítás és a megelégedés érzése tölt el bennünket. Így kellene ennek lenni, és az elért eredmény hozzájárul boldogságunkhoz.

Jehova Istennek sohasem az volt a szándéka, hogy kötelezettségeink elvégzése nyomasztó teher legyen a számunkra. Sőt az volt a kívánsága, hogy ’örvendezzünk és jót lássunk minden kemény munkánkból’ (Prédikátor 3:12, 13). Ha boldogsággal tölt el munkánk, akkor az a munka általában hasznos, eredményes is. Készségesen elfogadjuk az útbaigazítást, a többiekkel pedig békességben, jól megvagyunk. Másrészt, ha boldogtalanok vagyunk, munkánk lélekölővé válik — egyhangú, unalmas, sőt még érzelmeinket is próbára teszi. Ez eredménytelen munkaszokásokhoz és negatív gondolkodásmódhoz vezet. Az élet naponkénti küzdelmet jelent számunkra, amikor is megpróbálunk mindazoknak a követelményeknek megfelelni, amelyek naponta felmerülnek. Ha azonban megtaláljuk a módját, hogy boldogságot szerezzen nekünk az, amit csinálunk, akkor kielégítő és megfelelő életmód lesz osztályrészünk.

Légy kiegyensúlyozott

Ha boldogok akarunk lenni a sok tennivaló ellenére, kiegyensúlyozottaknak kell lennünk. De hát mit jelent a kiegensúlyozottság? A válasz: „elmebeli és érzelmi egyensúly”. A kiegyensúlyozott ember rendre törekszik minden tevékenységében. Előre tervez, kerüli a halogatást és szokásaiban mértékletes. Önuralma megmutatkozik az evésben, ivásban, kikapcsolódásban, hobbijaiban és a szórakozásban. Pontosabban „minden dologban az önuralmat” nyilvánítja ki! (1Korinthus 9:24–27; vö. Titus 2:2).

Az ima szerepe lényeges a keresztény egyensúly megőrzésében. Jehova szolgája imádkozhat Isten szent szelleméért, valamint égi Atyja segítségéért, hogy megteremhesse szellemének gyümölcseit, beleértve az önuralmat is (Lukács 11:13; Galata 5:22, 23). Különösképpen akkor folyamodjon a keresztény imában Istenhez, ha olyan próbák között van, amelyek szellemi egyensúlyát fenyegetik. „Hagyd utadat Jehovára, és benne bízzál, és ő maga fog cselekedni” — mondta a zsoltáros Dávid (Zsoltárok 37:5). Időnként úgy kell imádkoznunk, miként Dávid tette, amikor ily módon esedezett: „Ó Isten, cselekedj gyorsan érettem. Te vagy a segítségem és a menekvésemről Gondoskodó. Ó Jehova, ne késlekedj túl sokáig!” (Zsoltárok 70:5 [70:6, Károli]). Soha ne feledd, hogy ima révén lehet megőrizni az egyensúlyt és élvezni ’Isten békéjét, amely minden gondolatot felülmúl és megőrzi szívünket és a szellemi képességünket” (Filippi 4:6, 7).

Mivel Jehovára támaszkodik és élvezi Isten békéjét, a kiegyensúlyozott keresztény józan gondolkodású (Titus 2:11, 12). Ez abból ered, hogy világosan megérti a bibliai alapelveket és alkalmazza is őket az életében. Az ilyen egyén nem képmutató, sem nem ítélkezik elhamarkodottan. Az ésszerűség megőrzi őt attól, hogy nagyképű vagy önfejű legyen. Szerényen vélekedik saját magát és képességeit illetően, ez képesíti őt arra, hogy másokkal együtt tudjon működni (Mikeás 6:8). Érdekes, hogy a jellemvonások, amelyek elősegítik, hogy az egyén kiegyensúlyozott legyen, azok között a képesítések között szerepelnek, amelyeket megkívánnak a keresztény gyülekezetben kijelölt és ott szolgáló felvigyázóktól (1Timótheus 3:2, 3).

Boldogságunkhoz még inkább hozzájárul, ha naponkénti tevékenységünkben még teljesebb kiegyensúlyozottságra törekszünk. Ha a helyes egyensúly kéz a kézben jár a vele kapcsolatos tulajdonságok kinyilvánításával, akkor képesek vagyunk a szükséges munkát megerőltető fizikai vagy érzelmi feszültség nélkül elvégezni. Életmódunk nagyobb szilárdságot fog visszatükrözni, és eredményesebbek leszünk. Mások élvezetesebbnek találják majd társaságunkat, mi magunk pedig nagyobb megelégedést és örömet tapasztalunk majd. De lássuk csak milyen gyakorlatias módon tarthatjuk fenn kiegyensúlyozottságunkat?

Gyakorlatias módok az egyensúly megőrzésére

Annak érdekében, hogy megőrizzük egyensúlyunkat meg kell próbálnunk, hogy pontosak legyünk és személyes ügyeinket jól szervezetten intézzük. Terveinket előre át kell gondolnunk, ügyeinket rendszeresen és módszeresen intéznünk. Azok, akik nem tudnak jól szervezni és hajlamosak arra, hogy elodázzák tennivalójukat nagyobb feszültségnek és túlzott aggodalomnak teszik ki magukat. Az eredményesség az életnek ezen a területén azt jelenti, hogy urai vagyunk a helyzetnek, s nem azt az érzést kelti bennünk, hogy tehetetlen áldozatai vagyunk a körülményeknek.

Ne próbáljunk meg mindent saját magunk elvégezni. Azok, akik nem akarják elfogadni mások segítségét, gyakran súlyos árat fizetnek érte: végtelen kimerültséget és csalódottságot. Különféle feladatokat mások is elvégezhetnek. Ezért hát bölcs dolog előnyt kovácsolni azoknak a képességeiből, akik készségesen segédkezet nyújtanak. Ráadásul saját terheink megkönnyítése bátorítólag hat azokra, akik közeledni akarnak hozzánk.

Egyáltalán nem bölcs dolog összehasonlítani magunkat azokkal, akik talán többet tudnak tenni. Ha azokhoz mérjük magunkat, akik nyilvánvalóan több munkát végeznek el, mint mi, az könnyen elbátortalaníthat bennünket; tehetségtelennek és méltatlannak érezzük magunkat. Az ilyen gondolkodásmód romboló hatású, aláássa célkitűzéseinket és önbizalmunkat. „Állapítsa meg mindenki, milyen a maga munkája — írta Pál — és akkor csakis önmagára nézve lesz oka az ujjongásra, s nem összehasonlítva magát más személlyel” (Galata 6:4). Ne feledd, hogy a legértékesebb munkás az, aki megfogadja az utasítást, állhatatos és megbízható, valamint jó minőségű munkát végez. Ha mi felmutatjuk ezeket a tulajdonságokat, akkor szolgálatainkat nagyra becsülik és igénybe is veszik (Példabeszédek 22:29).

Egészségünkre nagyon kell vigyáznunk. Egyike ez a legértékesebb javainknak, mert ha nem rendelkezünk vele, akkor bizony csak keveset tehetünk. Ezért tanácsos egészségesen étkezni, tápláló ételeket fogyasztani. Nem szabad megvonni magunktól a szükséges pihenést sem, ésszerű időben kell este lepihennünk. Amikor módfelett kimerültek vagyunk vagy egy betegség előjelei mutatkoznak rajtunk, ne erőltessük a munka folytatását; nagy árat fizethetünk érte.

Fontos őrizkednünk attól, hogy panaszkodó szellemet fejlesszünk ki magunkban. Ha eleresztjük a gyeplőt és gondolkodásmódunk negatív jelleget ölt magára, akkor majdnem mindenben vagy mindenkiben rosszat látunk. Ez biztos módja annak, hogy megfosszuk magunkat és másokat az örömtől. Ahelyett, hogy pletykálkodnánk vagy panaszkodnánk valami miatt, amit helytelennek tartunk, tájékoztassuk azokat, akik felelősek az ügy rendezéséért és hagyjuk rájuk, hogy helyrehozzák a dolgot. (Vö. 1Korinthus 1:10–12.) Bölcsességre vall, ha pozitív szemléletmódunkat megőrizzük, mindig a jót keressük és arra számítunk, hogy meg is találjuk azt másokban és az eseményekben, amelyek az életünket alakítják. (Vö. Júdás 3, 4, 16.)

Amikor tevékenységeinket tervezzük, nem szabad elfelejtenünk, hogy rekordot állíthatunk fel ugyan egy eszeveszett irammal, ezt azonban ritkán lehet sokáig fenntartani. A folyamatos túlterhelés nemcsak kimerültséghez vezet, hanem kedvünket is szegheti, ami viszont alááshatja azon szándékunkat, hogy folytassuk a munkát. Így tehát olyan iramot szabjunk magunknak, amelyet határtalan ideig folytathatunk. Például: kívánatos, hogy gyakorlatias ütemtervet készítsünk a házról házra történő prédikáló munkában való rendszeres részvételt illetően, valamint a keresztény szolgálat egyéb vonatkozásait illetően. Szükséges időt tartalékolnunk a pihenésre és az építő kikapcsolódásra. Áldásosnak tartjuk majd azt is, hogy ha elbeszélgetünk idősebb emberekkel, akik mögött sok évtizedes tapasztalat áll, mert ők valószínűleg megtanulták, hogyan kell elvégezni a szükséges dolgokat anélkül, hogy fizikailag vagy érzelmileg kimerítenék magukat.

Használj jó ítélőképességet

Helyénvaló, ha kötelességérzet és az a kívánság ösztönöz bennünket, hogy eleget tegyünk az összes megbízatásunknak, beleértve azokat, melyeket Jehova népének gyülekezetében kapunk. Isten helyesli a szorgalmas, megbízható munkásokat. (Vö. Máté 25:21; Titus 2:11–14.) De a Szentírás arra ösztönöz: „Őrizd meg a gyakorlati bölcsességet és gondolkodóképességet” (Példabeszédek 3:21). A bibliai bölcsesség alkalmazásából hasznot meríthetünk, de ehhez még józan észnek és jó ítélőképességnek is párosulnia kell ahhoz, hogy gondosan megtervezzünk mindent és mindig figyelembe vegyük az erőnk adta lehetőségeket.

A figyelmeztetés, hogy legyen mindig sok tennivalónk az Úr munkájában megkívánja: legyünk kiegyensúlyozottak és körültekintőek, miként a Prédikátor 9:4 (9:6, Károli) ajánlja. Ebben a versben úgy olvassuk: „Jobb helyzetben van az eleven kutya, mint a halott oroszlán.” Bizony, az élő kutyának, bár némelyek megvetik — jobb dolga van, mint a halott oroszlánnak, jóllehet királyi állatnak tekintik. Ha kiegyensúlyozottak vagyunk és megfelelő mértékben óvjuk egészségünket, élni fogunk és továbbra is végezhetjük a munkánkat. A jó ítélőképesség segítségünkre lehet abban, hogy ésszerű kiegyensúlyozottságot fejlesszünk ki, amely megengedi örömünk megőrzését, mialatt a ránkbízott feladatokat elvégezzük.

Összefoglalva tehát, a sok tennivaló nem jelenti azt, hogy nem lehetünk boldogok. A legelfoglaltabb emberek a legboldogabb emberek közé tartozhatnak, ha ésszerűek, megőrzik a jó szemléletmódot, megfelelő módon használják ítélőképességüket, hogy jól kiegyensúlyozottak legyenek. A lehető legnagyobb boldogságot tapasztalhatjuk, ha bölcsességet mutatunk fel, ha jó cselekedetekben gazdagok vagyunk, reménységünket pedig Jehova Istenbe vetjük (1Timótheus 6:17–19).