Túl elfoglalt vagy?
1 Pál arra intett, hogy ’mindenkor bőviben legyünk az Úr munkájában’ (1Kor 15:58, Csia). Arra kapunk buzdítást, hogy tartsuk fenn a személyes tanulmányozás napi szokását, rendszeresen vegyünk részt a szolgálatban, hűségesen járjunk el az összejövetelekre, és szorgalmasan tegyünk eleget a gyülekezeti megbízatásainknak. Ezenfelül támogatnunk kell másokat, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mivel ilyen sok tennivalónk van, időnként elgyötörtnek érezhetjük magunkat, azt gondolva, hogy módot kell keresnünk terhünk lecsökkentésére.
2 Vannak helyzetek, amelyekben talán bölcs és ésszerű, ha abbahagyunk bizonyos tevékenységeket, vagy csökkentjük azok mennyiségét. Egyesek úgy érzik, hogy elvárják tőlük, hogy mindent megtegyenek, amit mások kérnek. A kiegyensúlyozottság hiánya e tekintetben nyomást és feszültséget idézhet elő, ami végső soron lesújtóvá válhat.
3 Legyél kiegyensúlyozott: Az egyensúly kulcsa Pál tanácsának alkalmazásában rejlik, azaz hogy ’megvizsgáljuk, mik a lényegesek’ (Fil 1:10, Vida). Ez egyszerűen azt jelenti, hogy olyan dolgokra összpontosítunk, amelyek valóban számítanak, és — ha az idő és a körülmények engedik — gondoskodunk néhány kevésbé fontos dologról is. A családi kötelezettségek biztosan elsődlegesen azok közé tartoznak, amelyek létfontosságúak. Bizonyos világi felelősséget is el kell látni. Jézus azonban azt tanította, hogy a fontossági sorrend arra az alapelvre épül, hogy először a Királyságot keressük. Először azokat a dolgokat kell cselekednünk, amelyek lehetővé teszik, hogy betöltsük Jehova iránti odaadásunkat (Máté 5:3; 6:33).
4 Ezt észben tartva mindenképpen lefaragunk majd zsúfolt időtervünkről minden szükségtelen személyes törekvést, túlzott kikapcsolódást és mások iránt vállalt lényegtelen kötelezettségeket. Amikor megtervezzük tevékenységünket minden hétre, időt fogunk tartalékolni, hogy megfelelő személyes tanulmányozásunk legyen, ésszerű mértékben részt vegyünk a szolgálatban, eljárjunk az összejövetelekre, és bármilyen más dolgot elvégezzünk, amely szoros kapcsolatban van imádatunkkal. A fennmaradó időt talán meg lehet osztani más törekvések között, attól függően, mennyire járulnak hozzá azon célunk eléréséhez, hogy olyan kiegyensúlyozott keresztények legyünk, akik a Királyságot teszik az első helyre.
5 Talán még ekkor is nyomasztónak érezhetjük terhünket. Ha így van, akkor válaszolnunk kell Jézus meghívására: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28). Tekints Jehovára is, aki „napról-napra gondoskodik rólunk”, és erőt ad a megfáradtaknak. Azt ígéri, hogy nem hagyja ingadozni az igazt (Zsolt 55:23; 68:20; És 40:29). Biztosak lehetünk, hogy imáinkra választ kapunk, ami lehetővé teszi, hogy tevékeny életet éljünk a teokratikus tevékenységekben.
6 Amíg mindent megteszünk, hogy továbbra is elfoglaltak legyünk a fáradságot megérő Királyság-érdekek előmozdításában, örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban (1Kor 15:58).