Kérdésdoboz

◼ Mit tartsunk szem előtt, amikor a bekezdéseket felolvassuk az összejöveteleken?

Az Őrtorony-tanulmányozásra és a Gyülekezeti könyvtanulmányozásra jutó idő legnagyobb részét a bekezdések felolvasásával töltjük. Ez azt jelenti, hogy a felolvasó testvér mint tanító súlyos felelősséget visel. Úgy kell olvasnia, hogy ’értelmet adjon’ az anyagnak, hogy így a hallgatók ne csak megértsék azt, hanem indíttatást is érezzenek a cselekvésre (Neh 8:8, Izr. MIT). Ezért az olvasónak jól fel kell készülnie a megbízatására (1Tim 4:13; lásd: Iskola vezérkönyve 6. tanulmány). A következőkben megadunk néhány lényeges szempontot, hogyan lesz a nyilvános felolvasás értelemmel teli.

Megfelelő érzéssel hangsúlyozzál: Határozd meg már előre, mely szavakat vagy szófordulatokat kell kihangsúlyozni ahhoz, hogy a helyes értelmet add vissza.

Helyesen ejtsd ki a szavakat: Fontos, hogy jó legyen a kiejtésed, és tisztán artikulálj, hogy így a hallgatóság megértse a kiadványban megjelenő kifejezéseket. Keresd ki az ismeretlen vagy ritkán használt szavakat egy szótárban.

Beszélj megfelelő hangerővel és lelkesedéssel: Ha határozottan és lelkesedéssel beszélsz, az felkelti az érdeklődést, az érzelmekre hat, és ösztönzi a hallgatóságot.

Légy meleg hangú és társalgó stílusú: A természetesség a gördülékenységgel együtt jön meg. Felkészüléssel és gyakorlással az olvasó nyugodt lehet, aminek az eredményeként megnyerő módon fog olvasni, nem egyhangúan és unalmasan (Hab 2:2)

Azt olvasd, ami a nyomtatásban szerepel: A lábjegyzetben, valamint a zárójelben lévő anyagot általában fel kell olvasni, ha az világosabbá teszi a nyomtatott szöveget. Ezek alól csak azok az utalások kivételek, amelyek egyszerűen csak a forrásanyagot adják meg. A lábjegyzetet ott kell felolvasni, ahol erre a bekezdésben hivatkozás van, a következő szavakkal vezetve be: „A lábjegyzetben ez áll . . .” Miután elolvastad, egyszerűen csak olvasd tovább a bekezdés hátralevő részét.

A jó nyilvános felolvasás az egyik alapvető módja annak, ahogyan ’megtaníthatjuk másoknak, hogy tartsák meg mindazt, amit’ a Nagy Tanítónk parancsol (Máté 28:20).