Prédikáljuk a Királyságot
1 A Zsidók 10:23-ban arra kapunk buzdítást, hogy „tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul”. A mi reménységünk pedig Isten Királyságára összpontosul. Jézus kifejezetten megparancsolta, hogy a Királyság jó hírét prédikálni kell minden nemzetben (Márk 13:10). Jó, ha ezt szem előtt tartjuk, amikor részt veszünk a szolgálatunkban.
2 Amikor kapcsolatba lépünk az emberekkel, próbáljuk olyasvalamivel kezdeni a beszélgetést, ami érdekli vagy aggasztja őket. Általában olyan dolgot említsünk meg, amelyet jól ismernek, mint amilyen például a bűnözés a szomszédságban, a fiatalok gondjai, a megélhetés megteremtése miatti aggodalom, vagy a világ ügyeiben megmutatkozó válság. Mivel a legtöbb ember gondolatai az „életnek e gondjaira” irányulnak, ha mi érdeklődést és megértést tanúsítunk, az emberek gyakran kifejtik, mit gondolnak (Luk 21:34). Ez megnyithatja az utat afelé, hogy megosszuk velük a reménységünket.
3 Ha azonban nem vagyunk óvatosak, akkor a beszélgetés olyannyira leragadhat a negatív gondolatoknál, hogy nem valósítjuk meg látogatásunk célját — vagyis hogy prédikáljuk a Királyság-üzenetet. Bár felhívjuk a figyelmet azokra a rossz állapotokra, amelyek oly sok aggodalmat okoznak, a célunk azonban az, hogy a figyelmet a Királyságra irányítsuk, amely végül az emberiség minden problémáját meg fogja oldani. Igazán csodálatos reménységünk van, és az embereknek módfelett nagy szükségük van arra, hogy halljanak róla. Így hát bár az elején megbeszélhetjük ezeknek a „nehéz időknek” valamelyik jellemzőjét, de gyorsan irányítsuk a figyelmet a legfőbb üzenetünkre, az „örökkévaló evangyéliomra”. Így teljesen be fogjuk tölteni a szolgálatunkat (2Tim 3:1; 4:5; Jel 14:6).