A szeretet indít arra, hogy prédikáljunk
1 Minket, Jehova Tanúit leginkább arról ismernek, hogy buzgón prédikáljuk a Királyság-üzenetet (Máté 24:14). Világszerte több mint hatmillióan tevékenykedünk, és ez a szám mindig növekszik, amikor az újak elkezdenek velünk együtt prédikálni. Az adatok azokról szólnak, akik részt vesznek ebben a munkában.
2 Mi indít minket arra, hogy önként vállaljunk egy ilyen, erőpróbát jelentő megbízatást? Senki nem kényszerít rá bennünket, nem hajt anyagi érdek, és nem számítunk magas rangra sem. Kezdetben sokan félénkek voltunk, mert úgy éreztük, nem vagyunk alkalmasak erre a munkára, ráadásul az emberek gyakran kedvezőtlenül reagáltak (Máté 24:9). A legtöbb kívülálló képtelen megérteni, mi ösztönöz minket. Kell hogy legyen valami erő, ami kitartásra sarkall bennünket.
3 A szeretet ereje: Jézus azt mondta, hogy a legnagyobb parancsolat az, hogy ’szeretnünk kell Jehovát egész szívünkkel, egész lelkünkkel, egész elménkkel és egész erőnkkel’ (Márk 12:30). Jehova iránti szeretetünk mély érzésekből ered: abból, hogy értékeljük Szuverén Uralkodóként és mindennek a Teremtőjeként betöltött szerepét, és azt, hogy ’méltó, hogy övé legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom’ (Jel 4:11). Bámulatos tulajdonságai felülmúlhatatlanok (2Móz 34:6, 7).
4 Az, hogy ismerjük és szeretjük Jehovát, arra indít minket, hogy engedjük fényleni a világosságunkat az emberek előtt (Máté 5:16). Akkor fénylik a világosságunk, amikor nyilvánosan dicsérjük Jehovát, beszélünk csodálatos műveiről, és továbbadjuk a Királyságáról szóló üzenetet. Az ég közepén repülő angyalhoz hasonlóan nálunk is ’örökkévaló jó hír van, hogy örömüzenetként hirdessük minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek’ (Jel 14:6). A világméretekben végzett prédikálómunkánk mögötti erő a szeretetünk.
5 A világ szerint a prédikálásunk „bolondság”, amire nem kell odafigyelni (1Kor 1:18). Sokan próbálták már elnyomni a munkánkat. Lojális szeretetünk adott erőt, hogy az apostolokhoz hasonlóan ki tudjuk jelenteni: „nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk . . . Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Csel 4:20; 5:29). A prédikálómunka az ellenállás dacára a föld minden részén egyre csak fokozódik.
6 Jehova iránti szeretetünk olyan, mint az égő tűz, amely arra késztet, hogy széles körben hirdessük Jehova kitűnő tulajdonságait (Jer 20:9; 1Pét 2:9). Nem hagyunk fel azzal, hogy ’hirdetjük a népek közt nagyságos dolgait, mert nagy dolgot cselekedett’ (Ézs 12:4, 5).