Szolgálatunk — Az igazi szeretet kifejeződése
1 Szolgálatunk által kimutatjuk, hogy engedelmeskedünk a két legnagyobb parancsnak (Máté 22:37–39). Jehova iránti szeretetünk arra késztet minket, hogy pozitívan beszéljünk róla. Felebarátaink iránt érzett szeretetünk pedig arra indít minket, hogy arra buzdítsuk őket, törekedjenek ismeretet szerezni Isten akaratáról és a szándékairól, hogy így hozzánk hasonlóan megszerethessék Jehovát, és ők is az örök élet díjának várományosai lehessenek. Szolgálatunk által tehát tiszteljük Jehova nevét, és megosztjuk felbecsülhetetlen Királyság-reménységünket embertársainkkal. Igen, a szolgálatunk az Isten és az emberek iránti igaz szeretet kifejeződése!
2 Szeretetünk arra ösztönöz minket, hogy beszéljünk mindenfajta embernek mindenféle helyzetben (1Kor 9:21–23). Szemléltetésül: A repülőgépen egy keresztény vén egy római katolikus pap mellett ült. A vén néhány tapintatos kérdéssel szóra bírta a papot, és utána a Királyságra irányította a beszélgetést. Mire elérkezett az ideje, hogy a pap elhagyja a gépet, elfogadta két könyvünket. Milyen nagyszerű kimenetele lett annak, hogy a vén kifejezésre juttatta az embertársai iránt érzett igazi szeretetét.
3 Az igazi szeretet arra késztet minket, hogy prédikáljunk: Akik kisegítő vagy teljes idejű úttörők, azok feltétlenül igaz szeretetet mutatnak ki Isten és az embertársaik iránt. Az úttörők folytonosan arra áldozzák idejüket és energiájukat, hogy másoknak segítsenek szellemileg. Mi indítja őket erre? Az egyik úttörő ezt mondta: „Tudom, hogy a szeretet Isten szellemének a gyümölcse. Nélküle tehát egyáltalán nem is lennék az igazságban, nem is beszélve arról, hogy nem volnék sikeres úttörő. A szeretet segít abban, hogy az emberekre koncentráljak, tudatában legyek a szükségleteiknek, és felismerem, hogy az emberek reagálnak a szeretetre.” Jézus ilyenfajta szeretetet mutatott ki az emberek iránt. Egyszer, amikor fáradt tanítványaival épp ment valahová, hogy ’megpihenjenek egy kevéssé’, megelőzte őket a tömeg. Mit tett Jézus? „Megszáná őket”, és háttérbe szorította a személyes szükségleteit, hogy ’sokra tanítsa őket’ (Márk 6:30–34).
4 Még akkor is belső örömet érzünk, ha az emberek visszautasítják a jó hírt, melyet felkínálunk nekik, tudva azt, hogy szeretettől indíttatva mindent megtettünk, amit csak tudtunk, hogy hozzásegítsük őket a megmentéshez. Amikor majd Krisztus végül mindannyiunkat megítél, nagyon boldogok leszünk, hogy igaz szeretetet mutattunk ki, ’teljesen betöltve a szolgálatunkat’ (2Tim 4:5).