A dicséret felüdít
1 „Nem voltam jó kislány ma?” — kérdezte a kislány zokogástól elcsukló hangon, amikor az anyukája lefektette. Kérdése meghökkentette az édesanyját. Bár észrevette, mennyire igyekezett jól viselkedni aznap a lánya, egyetlen szóval sem dicsérte meg. Ennek a kislánynak a könnyei arra emlékeztetnek, hogy mindannyiunknak szükségünk van dicséretre, akár fiatalok vagyunk, akár idősek. Vajon mi felüdítjük a körülöttünk élőket azzal, hogy megdicsérjük őket, amikor valami jót tesznek? (Péld 25:11).
2 Keresztény hittársaink igazán rászolgálnak a dicséretünkre. A vének, a kisegítőszolgák és az úttörők keményen dolgoznak, hogy ellássák feladataikat (1Tim 4:10; 5:17). Az istenfélő szülők minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy Jehova útjára neveljék gyermekeiket (Ef 6:4). A keresztény fiatalok fárasztó küzdelmet vívnak, hogy ellenálljanak ’a világ szellemének’ (1Kor 2:12; Ef 2:1–3). Mások idős koruk, betegségeik vagy más próbák ellenére is hűségesen szolgálják Jehovát (2Kor 12:7). Minden ilyen személy dicséretet érdemel. Elismerjük dicséretes erőfeszítéseiket?
3 Személyre szabott és konkrét: Nagyon örülünk, amikor valaki az egész gyülekezetet megdicséri az emelvényről. De még felüdítőbb a dicséret, ha személyesen nekünk szól. Pál például a rómaiaknak írt levele 16. fejezetében konkrétan megdicsérte Főbét, Priszkát és Akvilát, Trifénát és Trifószát, Persziszt, és még másokat is (Róma 16:1–4, 12). Milyen felüdítőnek érezhették szavait ezek a hűséges keresztények! Az ilyenfajta dicséret arról biztosítja testvéreinket, hogy szükség van rájuk, továbbá segít, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Dicsértél meg mostanában valakit? (Ef 4:29).
4 Szívből jövő: A dicséret csak akkor igazán felüdítő, ha őszinte. Az emberek megérzik, hogy szívből jönnek-e szavaink, vagy csupán ’hízelgünk nyelvünkkel’ (Péld 28:23). Ha törekszünk rá, hogy észrevegyük a jót másokban, arra érzünk majd késztetést, hogy megdicsérjük őket. Ne fukarkodjunk az őszinte dicsérettel, hiszen tudjuk, hogy „a megfelelő időben mondott szó, ó, mily jó!” (Péld 15:23).