Egy munka, melyet Isten támogat
1 Isten ma élő szolgái között kevesen mondhatják el magukról, hogy magas iskolai végzettségük vagy nagy vagyonuk van, illetve hogy híresek a mostani rendszerben. Ezért némelyek lekicsinylik és elutasítják a szolgálatunkat (Ézs 53:3). Pedig a bibliai oktatómunkánk világszerte millióknak nyújt vigaszt és reménységet. Hogyan érhetnek el egyszerű emberek ilyen kiemelkedő eredményeket? Csak Isten támogatásával (Máté 28:19, 20; Csel 1:8). „A világ gyöngéit választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket” — fejtegette Pál apostol (1Kor 1:26–29).
2 Az apostolok és más első századi keresztények jórészt „iskolázatlan és egyszerű emberek” voltak (Csel 4:13). Mégis bátran teljesítették a jó hír prédikálására vonatkozó megbízatásukat, és Jehova megáldotta erőfeszítéseiket. Bár akadályokkal és ellenállással néztek szembe, „Jehova szava továbbra is hatalmasan növekedett és tért hódított”. Semmi sem állíthatta le a munkájukat, mivel Isten támogatta azt (Csel 5:38, 39; 19:20). A mi időnkben is ugyanez a helyzet. Még hatalmas uralkodók elszánt ellenállása sem képes megakadályozni, hogy a jó hír tért hódítson és növekedjen (Ézs 54:17).
3 Istennek jár minden elismerés: Vajon van okunk azzal dicsekedni, hogy Isten szolgáiként kiváltságos helyzetben vagyunk? Nem, semmiképpen sincs. Pál így írt a keresztény szolgálatról: „Ez a kincsünk . . . cserépedényekben van, hogy a szokásosnál nagyobb erő az Istené legyen, és ne magunkból való” (2Kor 4:7). Pál felismerte, hogy csakis az Istentől kapott erővel képes végezni a szolgálatát (Ef 6:19, 20; Fil 4:13).
4 Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy kizárólag azért tudjuk végezni a prédikálómunkát, mert ’megkaptuk az Istentől jövő segítséget’ (Csel 26:22). A világméretű hirdetőmunkában Jehova figyelemre méltó módon felhasznál bennünket, hogy megrázkódtassa a nemzeteket a hamarosan bekövetkező ítélet előjeleként, amikor is összezúzza őket (Agg 2:7). Micsoda megtiszteltetés, hogy „Isten munkatársai” lehetünk a nagy szellemi aratásban! (1Kor 3:6–9).