Tudtad?

Mit csináltak a papok a jeruzsálemi templomnál feláldozott állatok vérével?

A PAPOK minden évben több ezer állatot áldoztak fel a jeruzsálemi templom oltárán. Az első századi zsidó történetíró, Josephus szerint a pászka alkalmával több mint 250 000 bárányt ajánlottak fel áldozatként. Ennek a rengeteg állatnak a levágása nyilván azzal járt, hogy nagyon sok vér folyt (3Móz 1:10, 11; 4Móz 28:16, 19). Mi történt ezzel a sok vérrel?

A régészek feltártak egy nagy kiterjedésű csatornahálózatot Heródes templománál, amelyet i. sz. 70-ig, a templom pusztulásáig használtak. Ennek a csatornarendszernek minden bizonnyal az volt a célja, hogy elvezesse a vért a templomtól. Vajon hogyan működött ez a rendszer?

Nézzük meg két jellemzőjét.

• Lyukak az oltár aljánál: Erről a csatornarendszerről a Misna is ír, amely zsidó szóbeli törvények gyűjteménye, és amelyet az i. sz. harmadik század elején jegyeztek le. Ez áll benne: „Az oltár délnyugati sarkában volt két lyuk…, melyeken keresztül le tudott folyni a vér, amelyet az oltár aljára öntöttek a nyugati és déli oldalon. A vér továbbfolyt egy vízelvezetőbe, majd onnan a Kidron völgyébe.”

  Ez a leírás összhangban van azzal, amit a régészeti ásatások során találtak. Egy könyv megerősíti, hogy a templom közelében volt egy kiterjedt csatornarendszer. Ezt írja: „Ezt valószínűleg arra használták, hogy az áldozatok vérével keveredett vizet elvezessék a Templomhegyről” (The Cambridge History of Judaism).

• Megfelelő vízellátás: Ahhoz, hogy a papok tisztán tudják tartani az oltár alját és a csatornarendszert, sok vízre volt szükség. Ehhez a város biztosított számukra vizet. A rendszerhez csatornák, akvaduktok, víztározók és medencék is tartoztak. Egy régész, Joseph Patrich ezt mondta: „Ez a jól kiépített vízvezetékrendszer, mely a templom területének és az oltárnak a tisztán tartását szolgálta, példa nélküli volt az ókorban.”