„Jehováé a csata”

Ez az ügy az 1990-es évek végén kezdődött, amikor a francia kormány jogtalanul adót vetett ki azokra az adományokra, amelyeket a francia fiókhivatal 1993 és 1996 között kapott. A francia bíróságokhoz fordultunk jogorvoslatért, de sikertelenül. Miután veszítettünk az egyik fellebbviteli bíróságon, a kormány elkobzott több mint 4,5 millió eurót (kb. 1,8 milliárd forint) a fiókhivatal bankszámlájáról. Az utolsó reményünk az EJEB volt. Az EJEB azt kérte, hogy mi is, és a kormány jogi képviselői is vegyünk részt egy peren kívüli egyezségi tárgyaláson egy bírósági jegyző előtt, aki adminisztratív és jogi feladatok ellátásáért felelős.

Arra számítottunk, hogy a jegyző majd nyomást gyakorol ránk, hogy fizessük meg a francia kormánynak a kért összeg egy részét. De egyértelmű volt számunkra, hogy ha csak egy eurót is fizetnénk, azzal megsértenénk a bibliai alapelveket. A testvéreink a világméretű munkánk támogatására adták az adományaikat, így azok nem a kormányt illetik (Máté 22:21). Ennek ellenére részt vettünk a megbeszélésen, hogy betartsuk a bíróság szabályzatát.

A megbeszélésre a bíróság egyik elegáns konferenciatermében került sor. Nem indultak jól a dolgok. A jegyző már az elején leszögezte, hogy arra számít, hogy a franciaországi Jehova Tanúi kifizetik a kivetett adó egy részét. Ekkor úgy éreztük, meg kell kérdeznünk: „Tisztában van ön azzal, hogy a kormány már így is több mint 4,5 millió eurót levett a bankszámlánkról?”

A jegyző megdöbbent. Amikor a kormány jogi képviselői megerősítették, hogy valóban elkobozták ezt az összeget, a viselkedése teljesen megváltozott. Megrótta a kormány embereit, és azonnal lezárta a megbeszélést. Ezzel Jehova teljesen új fordulatot adott az ügynek, mégpedig úgy, ahogy arra nem is számítottunk. Nagyon feldobódtunk, és alig hittük el, mi történt.

2011. június 30-án az EJEB egyöntetűen a javunkra döntött. Törvénytelennek ítélte az adót, és arra utasította a francia kormányt, hogy térítse vissza az elkobzott pénzt, méghozzá kamatostul. Ez a történelmi jelentőségű döntés a mai napig biztosítja Franciaországban, hogy szabadon gyakorolhassuk a vallásunkat. A spontán kérdésünk, melyet a jegyzőnek feltettünk, olyan volt, mint a kő, amely Góliát fejébe fúródott. Igazi fordulópontot jelentett a küzdelemben. Kinek volt köszönhető a győzelmünk? Akárcsak Dávid esetében, a mi esetünkben is igaz volt, hogy „Jehováé a csata” (1Sám 17:45–47).

De nem ez volt az egyetlen jogi ügy, amelyben győztünk. Annak ellenére, hogy befolyásos politikai és vallási ellenfeleink vannak, 70 ország legfelsőbb bírósága és számos nemzetközi bíróság döntött Jehova Tanúi javára, eddig összesen 1225 esetben. Ezek a jogi győzelmek biztosítják az alapvető jogainkat, például azt, hogy bejegyzett egyház lehessünk, nyilvánosan végezhessük a szolgálatunkat, ne kelljen részt vennünk hazafias eseményeken, és elutasíthassuk a vért.

Ebben az időben Jehova Tanúi New York-i főhivatalában szolgáltam. Hogy történt, hogy én is bekapcsolódtam ebbe a jogi ügybe Európában?

A SZÜLEIM LELKESEDÉSE NAGY HATÁSSAL VOLT RÁM

A szüleim, George és Lucille a Gileád 12. osztályában végeztek, és Etiópiában szolgáltak, amikor 1956-ban megszülettem. Fülöpről, az első századi evangéliumhirdetőről neveztek el (Csel 21:8). A következő évben a kormány betiltotta a munkánkat. A családom ennek ellenére folytatta Jehova szolgálatát, de titokban. Bár még pici voltam, tisztán emlékszem erre. Gyerekként ez nagyon izgalmas volt. De sajnos 1960-ban kiutasítottak minket az országból.

Ezután a családunk visszaköltözött az Egyesült Államokba, Wichitába (Kansas állam). A szüleim semmit sem veszítettek a misszionáriusi lelkesedésükből. Nagyon szerették az igazságot, és sokat segítettek nekem, a nővéremnek, Judynak és az öcsémnek, Leslie-nek, akik szintén Etiópiában születtek, hogy megszeressük Jehovát, és szívvel-lélekkel szolgáljuk őt. Így 13 évesen megkeresztelkedtem. Három évvel később pedig a családunk Peruba, Arequipába költözött, mert ott több hírnökre volt szükség.

1974-ben, amikor még csak 18 éves voltam, a perui fiókhivatal kinevezett négy testvérrel különleges úttörőnek. Olyan területre küldtek bennünket, ahol még senki sem prédikált, magasan az Andokba. Így kecsua és ajmara nyelvű őslakosoknak is prédikáltunk. Egy lakóautóval mentünk mindenhova, amit az alakja miatt csak bárkának becéztünk. Emlékszem, hogy milyen jó volt megmutatni ezeknek az embereknek a Bibliából, hogy Jehova hamarosan véget vet a betegségnek, a szegénységnek és a halálnak (Jel 21:3, 4). Sokan közülük Jehova imádói lettek.

A FŐHIVATALBA KERÜLÖK

1977-ben Albert Schroeder, Jehova Tanúi vezetőtestületének a tagja Peruba látogatott. Arra ösztönzött, hogy jelentkezzek a főhivatalba. Így is tettem. Nem sokkal később, 1977. június 17-én a brooklyni Bételbe kerültem. A következő négy évben a háztartásban és a karbantartáson dolgoztam.

1978 júniusában részt vettem egy nemzetközi kongresszuson New Orleansban (Louisiana állam). Itt találkoztam Elizabeth Avallone-nal. Az ő szülei is teljes szívvel szolgálták Jehovát, akárcsak az enyémek. Elizabeth négy éve általános úttörő volt, és az volt a célja, hogy élete végéig a teljes idejű szolgálatban maradjon. Kapcsolatban maradtunk, és hamarosan egymásba szerettünk. 1979. október 20-án összeházasodtunk, és a Bételben kezdtük a közös életünket.

Először egy spanyol gyülekezetbe kerültünk Brooklynban, és a testvérek nagy szeretettel fogadtak minket. Az évek során még három gyülekezetben szolgáltunk. Az ottani testvérek is sokat segítettek, hogy folytatni tudjuk a Bétel-szolgálatunkat. Nagyra értékeljük, hogy ők is, a barátaink is, és a családtagjaink is támogattak minket, hogy gondoskodni tudjunk a szüleinkről idős korukban.

BEKAPCSOLÓDOM A JOGI MUNKÁBA

1982 januárjában nagy meglepetésemre átkerültem a jogi osztályra. Három év múlva megkértek, hogy menjek jogi egyetemre, hogy ügyvéd legyek. Jó érzés volt arról tanulni, hogy Jehova Tanúi jogi győzelmei nagyban hozzájárultak, hogy az Egyesült Államokban és a világ más részein biztosítva legyenek az alapvető emberi jogok, melyeket a legtöbben ma már természetesnek vesznek. Az órákon hosszasan beszéltünk ezekről az ügyekről.

1986-ban, 30 éves koromban kineveztek a jogi osztály felvigyázójának. Egyrészt jólesett, hogy ilyen fiatalon ekkora felelősséget bíztak rám. Ugyanakkor aggódtam is, mert nem igazán láttam át, hogy mivel is jár majd ez a feladat.

1988-ban lediplomáztam. De nem vettem észre, hogy az oktatás hatására eltávolodtam Jehovától. A felsőoktatás könnyen törtetővé tehet, és úgy érezhetjük, különbek vagyunk másoknál. Elizabeth viszont a segítségemre sietett. Neki köszönhetően sikerült újra olyasmikre összpontosítanom, amik megerősítették a barátságomat Jehovával. De ez időbe telt. Tapasztalatból mondhatom, hogy nem az a legfontosabb, hogy mennyi mindent tudunk. Akkor lesz igazán tartalmas az életünk, ha szoros kapcsolatban vagyunk Jehovával, és nagyon szeretjük őt és a népét.

IGYEKSZÜNK KIVÍVNI A JOGOT, HOGY HIRDETHESSÜK A JÓ HÍRT

Miután elvégeztem a jogi egyetemet, arra összpontosítottam, hogy segítsek megszervezni a Bételt, a szervezetünket és a prédikálómunkát érintő jogi feladatokat. Nem egyszerű, de annál izgalmasabb feladat volt támogatni a gyorsan növekvő szervezetünket, mely az évek alatt sok változtatást tett. Például korábban kértünk adományt a kiadványokért, de 1990-ben felkérték a jogi osztályt, hogy segítsen változtatni ezen. Így Jehova Tanúi innentől kezdve nem kértek pénzt a kiadványokért. Ez leegyszerűsítette a Bételben és a szántóföldön folyó munkát, és a mai napig segít elkerülni, hogy alaptalanul megadóztassák a tevékenységünket. Egyesek attól tartottak, hogy így nem lesz elég adomány, és ez hátráltatni fogja a munkánkat. De pont az ellenkezője történt. 1990 óta több mint duplájára nőtt a Tanúk száma, és ma már mindenki ingyen hozzájuthat az életmentő bibliai kiadványokhoz. A saját szememmel láttam, hogy csak Jehovának és a hű és értelmes rabszolga vezetésének köszönhető, hogy ez és sok más szervezeti változtatás jó eredményeket szült (2Móz 15:2; Máté 24:45).

A jogi győzelmeink gyakran nem annak köszönhetőek, hogy ügyesen érvelünk. A hatóságokra sokkal inkább Jehova népének a jó magaviselete van hatással. Ennek lehettem a tanúja 1988-ban is, amikor a vezetőtestület három tagja és a feleségeik részt vettek a Kubában megtartott kongresszusokon. A kedves és tisztelettudó viselkedésüknek sokkal nagyobb szerepe volt abban, hogy tisztázódjanak a velünk kapcsolatos félreértések, mint annak, amit a hivatalos megbeszéléseken mondtunk.

De amikor a jogi ügyeket nem sikerül békés úton rendeznünk, megvédjük a jó hírt, és igyekszünk kivívni a jogot, hogy hirdethessük azt (Flp 1:7). Például a hatóságok Európában és Dél-Koreában évtizedeken át nem ismerték el az ahhoz való jogunkat, hogy visszautasítsuk a katonai szolgálatot. Így Európában körülbelül 18 000 testvér, Dél-Koreában pedig több mint 19 000 testvér került börtönbe, mivel lelkiismereti okból megtagadta a katonai szolgálatot.

De a helyzet megváltozott, amikor 2011. július 7-én az EJEB a Bajatjan kontra Örményország ügyben elrendelte, hogy minden európai országnak lehetővé kell tennie az alternatív polgári szolgálatot. Később, 2018. június 28-án Dél-Korea alkotmánybírósága hasonló döntést hozott. Ha a fiatal testvéreink közül csak néhányan feladták volna a semlegességüket, a bíróságok nem döntöttek volna a javunkra.

A főhivatalban és a fiókhivatalokban működő jogi osztályok azon fáradoznak, hogy megvédjék a vallásgyakorláshoz való jogunkat. Nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy képviselhetjük a testvéreinket, amikor a kormány részéről ellenállásba ütköznek. Akár a javunkra döntenek a bíróságok, akár nem, tanúskodni tudunk kormányzóknak, királyoknak és nemzeteknek (Máté 10:18). A bíróknak, a kormány képviselőinek, a médiának és a nagyközönségnek meg kell vizsgálniuk azokat a bibliaverseket, melyeket a hivatalos beadványainkban és a bírósági tárgyalásokon idézünk. Így megtudhatják, hogy kik Jehova Tanúi, és hogy a hitnézeteink a Biblián alapulnak. Vannak, akik ennek köszönhetően a hittársaink lettek.

HÁLÁS VAGYOK JEHOVÁNAK

Megtiszteltetésnek tartom, hogy az elmúlt 40 évben a világ minden részén több fiókhivatallal is együttműködhettem a jogi ügyekben, és megjelenhettem számos felsőbb bíróságon és magas rangú tisztviselő előtt. Nagyon szeretem és nagyra becsülöm mindazokat, akik a jogi osztályokon dolgoznak a főhivatalban és a fiókhivatalokban. Jehovának köszönhetően igazán tartalmas az életem.

Elizabeth az elmúlt 45 évben hűségesen és szeretettel támogatott jóban-rosszban. Nagyra értékelem, hogy így tesz, pedig olyan betegséggel küzd, mely legyengíti az immunrendszerét, és elszívja az erejét.

Az életünk során tapasztaltuk, hogy nem azért vagyunk erősek, és nem azért győzünk, mert jó képességeink vannak. Ahogy Dávid fogalmazott, „Jehova az ő népének ereje” (Zsolt 28:8). Igen, „Jehováé a csata”!