Anglia: Testvérek szeretettel üdvözlik a nemzetközi kongresszusra érkezett küldötteket
PRÉDIKÁLÁS ÉS TANÍTÁS AZ EGÉSZ FÖLDÖN
Európa
ORSZÁGAI: 47
LAKOSSÁGA: 743 421 605
HÍRNÖKÖK: 1 614 244
BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 842 091
Egy tévedésből bibliatanulmányozás lett
Angliában a londoni nemzetközi kongresszus izgalmas esemény volt mind a küldöttek, mind a helyi testvérek számára. Andrew és Elizabeth elment egy szállodába, hogy fogadja a külföldről érkezett küldötteket. Elizabeth meglátott egy jól öltözött asszonyt a recepciónál, és azt gondolta, hogy ő is a kongresszusra jött, ezért barátságosan megölelte. A hölgy nagyon meglepődött, úgyhogy Elizabeth gyorsan elnézést kért tőle.
– Bocsánat, azt hittem, hogy ön is küldött – mondta.
– Milyen küldött? – kérdezte a nő.
Elizabeth a recepciós pulton levő feliratra mutatott, amelyen üdvözölték Jehova Tanúit.
– Milyen kedves öntől! Úgy nézek ki, mint aki közéjük tartozik? – kérdezte a hölgy, ami nagyon meglepte Elizabethet.
Beszélgetés közben Elizabeth megtudta, hogy a hölgyet Viviennek hívják, és Nigériából származik. Az is kiderült, hogy csak pár percre laknak egymástól. Andrew és Elizabeth felajánlotta, hogy tanulmányozzák vele a Bibliát. Vivien beleegyezett, és azt kérte, hogy a gyermekei is hadd legyenek ott. Andrew és Elizabeth később felkereste Vivient az otthonában, és most ő üdvözölte őket egy kedves öleléssel. Láthatóan nagyon jó benyomást tett rá a véletlen találkozás a szállodában. A házaspár megmutatta neki A Biblia tanítása könyvet, és a legnagyobb meglepetésükre azt mondta, hogy van már egy ilyen kiadványa, és a gyermekeivel együtt olvassa. Amikor elmondták neki, hogy ennek a könyvnek a segítségével szokták tanulmányozni a Bibliát, Vivien izgatottan felkiáltott: „Kezdhetjük is!”
Egy roma testvér levele
2014 novemberében megalakult az első roma nyelvű gyülekezet Szlovákiában. A nemrég megtartott körzetkongresszuson 21 roma hírnök keresztelkedett meg. Mindannyian ugyanabból a faluból származnak. Az emlékünnepen 495-en voltak jelen a roma nyelvű gyülekezetben. Az egyik újonnan megkeresztelt testvér a következőket írta a levelében.
Szlovákia: Két testvér örömmel osztja meg a jó hírt egy roma asszonnyal
„Roma vagyok, és a szlovákiai Zsigrából írok. Ahol élek, sokan lenéznek bennünket, és azt gondolják, hogy mind koszosak vagyunk, hazudunk és lopunk. Amikor be akartam menni a templomba, a gondnok azt mondta, hogy nem vagyok közéjük való, és elzavart. Képzelhetitek, hogy ezek után milyen véleményem volt a nem roma emberekről. Aztán Jehova Tanúi meghívtak a királyságtermükbe. Amikor elindultam, arra számítottam, hogy megint csalódni fogok. De már a királyságterem bejáratánál kezet fogott velem egy férfi, és nagyon kedvesen üdvözölt. Ez igazán meglepett. A nyilvános előadás alatt nem is tudtam figyelni. Egyfolytában azon járt az eszem, miért ilyen kedves velem mindenki.
Akkor éjjel nem jött álom a szememre, a körül forogtak a gondolataim, ami a királyságteremben történt. Úgy döntöttem, újra elmegyek, hogy kiderítsem, vajon máskor is ilyen kedvesek lesznek-e velem. Ez alkalommal még kedvesebbek voltak, és úgy bántak velem, mint régi barátjukkal. Azóta sosem hiányzom az összejövetelekről, és már meg is keresztelkedtem. A testvérek most is ugyanolyan kedvesek velem, és értékelnek engem. Időnként meghívnak, és sokkal jobb ételeket készítenek nekem, mint saját maguknak! Mindig ehhez a szervezethez szeretnék tartozni, és örökké Jehova Istent akarom szolgálni.”
Az imája meghallgatásra talált
Azerbajdzsánban egy testvérnő, Ajszel busszal utazott Gäncä városából Bakuba. Azért imádkozott Jehovához, hogy beszélgethessen valakivel a Bibliáról útközben. Habár előre megvette a helyjegyét, egy asszony erősködött, hogy üljön inkább mellé. Ajszel beszélgetésbe elegyedett vele, és végül a Bibliára terelte a szót. Az asszony elmondta, hogy szeretne többet megtudni Jézusról. Ajszel és a hölgy telefonszámot cseréltek, és megbeszélték, hogy újra találkoznak. Az asszony megkérte Ajszelt, hogy ha tud, vigyen neki egy Bibliát.
Miután Ajszel visszament Gäncä városába, felkereste az asszonyt a munkahelyén. A hölgy megemlítette, hogy van egy „imakönyve”, és mindennap olvas belőle. A testvérnő igencsak meglepődött, amikor kiderült, hogy az „imakönyv” nem más, mint a 2013-as Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című kiadvány. Az asszonnyal bibliatanulmányozás kezdődött, Ajszel pedig nagyon boldog volt, hogy Jehova bátorságot adott neki a kötetlen tanúskodáshoz.
Köszönőlevél egy rabtól
Spanyolországból érkezett a következő levél.
„Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy ilyen sok erőfeszítést tesztek azért, hogy mindenfajta emberhez eljusson a Biblia üzenete.
Legelőször 15 évvel ezelőtt találkoztam Jehova Tanúival Tiranában, Albániában. Nagyon meglepett, hogy egy Tanú meg mert szólítani bennünket, egy fiatalokból álló, tízfős bandát. Mindenki félt szóba állni velünk, de a testvér megtette, annak ellenére, hogy fegyverek voltak nálunk. Félelem nélkül beszélt nekünk a Bibliáról. A bátorsága nagy hatással volt rám.
Négy éve történt itt, Spanyolországban, hogy egy Tanú felkeresett a börtönben, és felajánlotta a bibliatanulmányozást. Beleegyeztem, és azóta sokat változtam. Többé már nem vagyok az az erőszakos, agresszív férfi, aki voltam. Évek óta nem követtem el semmilyen bűncselekményt. Célt adott az életemnek, hogy megismertem Jehovát. Igyekszem békésen kijönni a körülöttem élőkkel, és kereszteletlen hírnökként szolgálok már több mint egy éve.
Bár már 12 éve vagyok börtönben, az elmúlt négy évben olyan boldog voltam, és olyan béke töltött el, mint soha azelőtt. Mindennap hálát adok ezért Jehovának.
Pár héttel ezelőtt megnéztem néhány videót a jw.org-on. Nagyon szíven talált az a kisfilm, mely egy testvérről készült, aki az Egyesült Államokban volt börtönben. Nem vagyok egy érzelgős típus, de amikor láttam, mennyire megváltozott az élete, nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
Jehova áldjon meg benneteket, hogy továbbra is mindenfajta embernek a saját nyelvén tudjátok eljuttatni a jó hírt, és hogy segíteni tudjatok azoknak is, akik büntetőintézetekben vannak.
Köszönök mindent!”
„Végre lelki békére leltem”
„Egész életemben ürességet éreztem, és csak sodródtam az árral. Belső békére vágytam, de elérhetetlennek tűnt” – mondja Felicity, aki 68 éves, és Svédországban él. A katolikus hitnézetek nem adtak kielégítő választ a kérdéseire, ezért mindenféle vallást megvizsgált, végül teljesen belemélyedt a boszorkányságba és a jóslásba.
Mivel Felicity nem találta az élet értelmét, elkeseredettségében azon tűnődött, hogy véget vet az életének. „Könnyek között hangosan könyörögtem Istennek, hogy mutassa meg nekem, mit tegyek. Két héttel később valaki udvariasan kopogtatott az ajtómon. Egy mosolygós fiatalember volt az, és megkérdezte, hogy szeretném-e megismerni Isten Szavát. Ezt mondtam magamban: »Jaj, Istenem! Nem erre gondoltam. Csak Jehova Tanúit ne!«”
Felicity először be akarta csukni az ajtót, de aztán mégis meghallgatta a testvért, és beleegyezett, hogy A Biblia tanítása könyv segítségével tanulmányozza a Szentírást. „Attól kezdve teljesen más megvilágításban látom a Bibliát” – ismeri el. Felicity 2014-ben keresztelkedett meg egy regionális kongresszuson Svédországban. „Megtaláltam, amit egész életemben kerestem. Végre lelki békére leltem” – mondja.