MÁRK
Magyarázó jegyzetek – 9. fejezet
egy magas hegyre: Feltehetőleg a Hermon-hegyről van szó, mely nincs messze Cezárea Filippitől (Mr 8:27; lásd a Mt 16:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet). A legmagasabb pontja 2814 m. Az elváltozásra valószínűleg a Hermon-hegy egyik nyúlványán került sor. (Lásd a B10-es függ.-et.)
elváltozott: Lásd a Mt 17:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Rabbi: Szó szerint: „nagyságos uram”. A héber rav szóból ered, mely azt jelenti, hogy ’nagy’. A mindennapok során azt jelentette, hogy ’tanító’ (Jn 1:38).
hang: Ez a második abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Mr 1:11-hez és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Emberfia: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
néma szellem: Vagyis egy gonosz szellem, mely némává tesz valakit.
rángásokat: Ebben az esetben a démon miatt voltak a fiúnak epilepsziás tünetei. A Szentírás azonban nem utal arra, hogy az epilepsziát általában az okozná, hogy valakit megszáll egy démon, mint ahogy a siketséget vagy a némaságot sem. (Vesd össze: Mr 9:17, 25.) A Mt 4:24 szerint azok között a betegek között, akiket Jézushoz vittek, voltak démontól megszálltak és epilepsziások is, és ezzel különbséget tesz a két csoport között. (Lásd a Mt 4:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
az imádkozásra: Egyes kéziratok hozzáteszik: „és a böjtölésre”. Ám a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak. Nyilvánvalóan másolók toldották be ezt a kifejezést, akik maguk is böjtöltek, és népszerűsítették azt. Többször is befűztek böjtre utaló gondolatokat oda, ahol a korai másolatokban nem szerepeltek. (Lásd a Mt 17:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
egynek is a botlását okozza: Vagy: „egy elé is botláskövet tesz”. A Keresztény görög iratokban a szkan·da·liʹzó görög szó jelképes botlásra utal. Ebben a szövegkörnyezetben tág értelmű, és jelentheti azt, hogy valaki akadályoz valakit abban, hogy higgyen Jézusban, és kövesse őt. De azt is magában foglalhatja, hogy valakinek a bűnbeesését okozza vagy csapdává válik neki. A jelképes botlás utalhat arra, hogy valaki megszegi Isten egyik erkölcsi törvényét, elveszíti a hitét, vagy elhisz egy hamis tanítást. (Lásd a Mt 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A kisgyermekek kifejezés Jézus tanítványaira vonatkozik, akik a világ szemében látszólag keveset értek, de Isten szemszögéből igen értékesek voltak.
egy nagy malomkövet: Vagy: „egy szamár forgatta malomkövet”. (Lásd a Mt 18:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
bűnbe visz: Szó szerint: „botlásba visz”. A szkan·da·liʹzó görög szót ebben a szövegkörnyezetben úgy is lehetne fordítani, hogy ’csapdává válik’. (Lásd a Mt 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
vágd le: Jézus itt egy túlzást használt. Azt fejtette ki, hogy egy embernek késznek kell lennie feladni valamit, ami olyan értékes, mint például a keze, a lába vagy a szeme, mintsem hogy ezek a botlását okozzák, és hűtlen legyen, vagy bűnt kövessen el. Egyértelmű, hogy Jézus nem az öncsonkításra gondolt, vagy hogy az egyik végtagunk vagy a szemünk irányítana minket (Mr 9:45, 47). Arra utalt, hogy egy embernek abban az értelemben kell megölnie a testtagjait, hogy úgy kell bánnia velük, mintha nem lennének a test részei, ahelyett hogy bűnt követne el velük. (Vesd össze: Kol 3:5.) Nem engedhetjük, hogy bármi is visszatartson minket attól, hogy elnyerjük az életet.
gyehennába: Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.
Egyes kéziratokban itt ez áll: „ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki.” Ám a fontosabb korai kéziratok nem tartalmazzák ezt a részt. Hasonló szavak olvashatók a 48. versben, melynek a szövegével kapcsolatban nincsenek kétségek. A bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy egy vagy több írnok ismételhette meg a 48. versben szereplő szavakat a 44. és 46. versben. (Lásd az A3-as függ.-et.)
visz bűnbe: Lásd a Mr 9:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
gyehennába: Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.
Lásd a Mr 9:44-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
visz bűnbe: Lásd a Mr 9:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
gyehennába: Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.
ahol: Az előző versben említett gyehennára vonatkozik. Ahogy az a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, Jézus napjaira a Hinnom-völgy (melyből a gyehenna szó származik) egy hulladékégető hely lett. Azzal, hogy Jézus megemlíti, hogy a férgek nem pusztulnak el, és a tűz nem alszik ki, minden bizonnyal az Ézs 66:24-ben található próféciára utal. Ez nem arról szól, hogy az élő embereket kínozzák, hanem arról, hogy mi történik azoknak az embereknek a tetemeivel, akik fellázadnak Jehova ellen. Ahová a tűz nem ér el, ott férgek tenyésznek, elpusztítva mindazt, amit a tűz nem tudott megsemmisíteni. Ez alapján Jézus szavai azt fejezik ki, hogy Isten ítélet-végrehajtása nem kínzást jelent, hanem teljes pusztulást.
tűzzel kell megsózni: Ezt a szóképet kétféleképpen is lehet érteni. 1. Ha Jézus előző kijelentéseivel van kapcsolatban (Mr 9:43–48), akkor a gyehenna tüze általi pusztulásra utal. Jézus talán arra gondolt, hogy mi történt a Holt (Sós)-tenger szomszédságában levő Szodomával és Gomorrával, amikor Isten „kén- és tűzesőt bocsátott” rájuk (1Mó 19:24). Ebben az esetben Jézusnak az a kijelentése, hogy „mindenkit tűzzel kell megsózni”, azt jelentené, hogy mindenkit, aki engedi, hogy a keze, a lába vagy a szeme a saját, illetve mások botlását okozza, és így hűtlenné válik, megsóznak a gyehenna, vagyis az örök pusztulás tüzével. 2. Ha a „tűzzel kell megsózni” kifejezés az utána következő gondolatokkal van kapcsolatban (Mr 9:50), akkor Jézus talán egy olyan tűzről beszélt, mely a követőire száll, és a hasznukra válik azáltal, hogy békés kapcsolatokat mozdít elő közöttük. Ebben az esetben mindenkit, vagyis minden tanítványt megtisztítana vagy finomítana egyrészt Jehova Szava, mely minden hazugságot és hibát semmivé tesz, másrészt az üldözés vagy a megpróbáltatások tüze, mely próbára teszi és megtisztítja valakinek a Jehova iránti hűségét és odaadását (Jr 20:8, 9; 23:29; 1Pt 1:6, 7; 4:12, 13). De az is elképzelhető, hogy Jézus mindkét lehetőségre gondolt.
só: Egy ásvány, melyet az ételek tartósítására és ízesítésére használnak. (Lásd a Mt 5:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
elveszti az ízét: Vagy: „elveszti az erejét”. Jézus idejében a sót gyakran a Holt-tengerből nyerték, és szennyezett volt más ásványokkal. Ha a sós részt eltávolították ebből a keverékből, akkor csak egy íztelen, használhatatlan anyag maradt vissza.
Legyen bennetek só: Jézus a „sóval” itt kétségkívül a keresztényeknek arra a tulajdonságára utal, melynek hatására olyasmit tesznek vagy mondanak, ami jó ízlésről és figyelmességről tanúskodik, építő, és hozzájárul mások életének a megőrzéséhez. Pál apostol hasonló értelemben használja a „sót” a Kol 4:6-ban. Elképzelhető, hogy Jézus az apostolai közötti vitákra gondolt, melyek arról szóltak, hogy ki a legnagyobb közöttük. A jelképes só könnyebbé teszi másoknak elfogadni azt, amit valaki mond, és így hozzájárul a béke megőrzéséhez.