LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 19. fejezet
Zákeus: Héber eredetű név, feltehetően a ’tiszta’ jelentésű alapszóból. Főadószedőként úgy tűnik, hogy Zákeus felügyelte a többi adószedőt Jerikóban és környékén. A város körül termékeny volt a vidék, ami jelentős adóbevételt hozott. Zákeus gazdag volt, és a saját szavai (Lk 19:8) arra engednek következtetni, hogy tekintélyes vagyona nagy részére azáltal tett szert, hogy kétes módszereket alkalmazott a munkájában.
zsaroltam is ki: Vagy: „zsaroltam is ki hamis vádolással”. (Lásd a Lk 3:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
négyszeresen: Zákeus minden bizonnyal ki tudta számolni az adónyilvántartásaiból, hogy pontosan mennyi adót kapott egy-egy zsidótól, és megfogadta, hogy négyszeresen visszatéríti. Ez sokkal több volt annál, mint amit Isten törvénye megkövetelt. Abban az esetben, ha valaki elismerte és megbánta a bűnét, a törvény előírta, hogy a csaló fizesse vissza a teljes összeget, és „tegye még hozzá az egyötödét [vagyis 20 százalékot]”. Ám Zákeus azt mondta, hogy az összegnek a négyszeresét fogja visszatéríteni. A megbánása arra indította, hogy ne csak a szegények iránt tanúsítson szeretetet, hanem az elnyomottakkal is igazságosan bánjon (3Mó 6:2–5; 4Mó 5:7).
szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
hogy királyi hatalmat kapjon: Vagy: „hogy királyságot kapjon”. A görög ba·szi·leiʹa szó, melyet legtöbbször úgy fordítanak, hogy „királyság”, tág jelentésű, és gyakran egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. (Lásd a Mt 3:2; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Királyi méltóságot, hatalmat vagy tisztséget is jelölhet. A Római Birodalomban nem volt szokatlan, hogy egy előkelő származású ember Rómába utazzon, hogy királyi hatalmat kérjen magának. Jézus példázatáról a hallgatóinak biztosan eszükbe jutott Arkelausz, Nagy Heródes fia. Mielőtt Heródes meghalt, Arkelauszra hagyta a Júdea és más területek fölötti uralmat. Ám hogy elkezdhessen uralkodni, meg kellett tennie a Rómába vezető hosszú utat, hogy megkapja Augusztusz császár jóváhagyását.
minát: A görög mina nem egy érme volt, hanem egy súlymérték, kb. 340 g-nak felelt meg. Ókori görög írók szerint pénzegység is volt, 100 drachma értékével egyezett meg. Mivel a drachma csaknem annyit ért, mint a dénár, a mina jelentős értéket képviselt. (Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót.) A görög mina nem egyezett meg a héber minával. (Lásd a Szójegyzékben a „Mina” címszót és a B14-es függ.-et.)
királyi hatalmat: Vagy: „királyságot”. (Lásd a Lk 19:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)
pénzt: Lásd a Mt 25:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
pénzemet: Lásd a Mt 25:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
bankba: A Lukács evangéliumában szereplő minákról szóló példázatban és a Máté evangéliumában szereplő talentumokról szóló szemléltetésben Jézus egy bankra, illetve bankárokra utalt, akik kamatot fizettek a náluk elhelyezett pénzösszegek után (Mt 25:14–30; Lk 19:12–27). A „bank”-nak fordított görög traʹpe·za szó azt jelenti szó szerint, hogy ’asztal’ (Mt 15:27). Ha pénzügyi tranzakciókkal, például a pénzváltással kapcsolatban használták, arra az asztalra utalt, amelyre kitették az érméket (Mt 21:12; Mr 11:15; Jn 2:15). Az i. sz. I. században a hitelezőknek, vagyis a bankároknak fontos szerepük volt Izraelben és a környező nemzetekben.
kamatostul: A törvény megtiltotta, hogy az izraeliták kamatra adjanak kölcsönt a szükségben levő társaiknak (2Mó 22:25), viszont ha idegeneknek adtak kölcsönt, talán üzleti vállalkozásokhoz, akkor kérhettek kamatot (5Mó 23:20). Jézus napjaiban kétségkívül megszokott volt, hogy valaki kamatot kapott a hitelezőnél elhelyezett tőkéje után.
Betfagéhoz: Lásd a Mt 21:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Betániához: Lásd a Mt 21:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
szamárcsikót: Lásd a Mt 21:2-höz és a Mr 11:2-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.
Jehova: Ez az idézet a Zs 118:26-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)
a kövek kiáltanának: Ahogy a szövegkörnyezet mutatja, Jézus a tanítványainak egy konkrét kijelentésére utalt, mely a farizeusoknak nem tetszett (Lk 19:37–39). A tanítványok a Zs 118:26 szavait visszhangozták. Ez a prófétai jelentőségű zsoltár beteljesedett ekkor, hiszen Jehova szava soha nem tér vissza hozzá „eredménytelenül” (Ézs 55:11). A próféciának mindenképpen be kellett teljesednie, ezért ha a tanítványokat elnémították volna, akkor a szó szerinti kövek kiáltottak volna.
sírt: Az itt szereplő görög szó gyakran arra utal, hogy valaki hangosan sír.
sáncot. . . hegyes cölöpökből: Vagy: „palánkot”. A görög khaʹrax szó egyedül itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Egy meghatározás szerint ez egy „hegyes bot vagy cölöp, mellyel elkerítettek egy területet; oszlop”, vagy pedig „palánk; katonai építmény, melyhez oszlopokat használnak”. Jézus szavai i. sz. 70-ben teljesedtek be, amikor a rómaiak Titus vezetésével ostromfalat, vagyis palánkot építettek Jeruzsálem köré. Titusnak ezzel három célja volt: megakadályozni, hogy a zsidók elmeneküljenek; megadásra kényszeríteni őket; és kiéheztetni a városlakókat. A római sereg úgy szerzett alapanyagot az építéshez, hogy letarolta a környék fáit.
nem hagynak benned követ kövön: Lásd a Mt 24:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
nem ismerted fel, hogy megítéltek: Vagy: „nem ismerted fel megszemlélésed idejét”. A görög e·pi·szko·péʹ szó (megszemlélés; vizsgálat) rokonságban áll az e·piʹszko·posz (felvigyázó) és e·pi·szko·peʹó (felügyel; gondosan ügyel) szavakkal, és pozitív, illetve negatív értelemben is szerepelhet. Azok a hűtlen zsidók, akik nem ismerték fel, hogy Jézus földi szolgálatával eljött a megszemlélésük ideje, Isten kedvezőtlen ítéletére számíthattak. Akik viszont felismerték ezt az időszakot, és ezalatt megbánták a bűneiket, valamint bizonyították az Istenbe vetett hitüket, elnyerték Isten tetszését. Ugyanez a görög szó szerepel a Septuagintában az Ézs 10:3-ban és a Jr 10:15-ben a „számadás napjá”-nak vagy „számadásra von”-nak fordított héber kifejezés megfelelőjeként.
templomba: Lásd a Mt 21:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
kiűzte az árusokat: I. sz. 33. niszán 10-én Jézus másodszor is megtisztítja a templomot. Máté (21:12–17), Márk (11:15–18) és Lukács evangéliuma is beszámol erről az eseményről. Jézus először i. sz. 30 pászkáján tisztította meg a templomot, és a Jn 2:13–17-ben olvashatunk erről.
rablók barlangjává: Lásd a Mt 21:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.