CSELEKEDETEK
Magyarázó jegyzetek – 9. fejezet
Saul: Lásd a Cs 7:58-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
a főpaphoz: Vagyis Kajafáshoz. (Lásd a Cs 4:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
leveleket: Az i. sz. I. században az emberek megbízható forrásból származó levelek alapján mutattak be egy idegent, és igazolták a kilétét vagy a hatáskörét (Ró 16:1; 2Ko 3:1–3). A Rómában élő zsidók is erre a szokásra utaltak (Cs 28:21). Azok a levelek, melyeket Saul a főpaptól kért, és melyek a damaszkuszi zsinagógáknak szóltak, felhatalmazták, hogy üldözze a zsidó keresztényeket abban a városban (Cs 9:1, 2). Ezek a levelek nyilvánvalóan azt a kérést tartalmazták, hogy a zsinagógák Damaszkuszban támogassák Sault a keresztények elleni hadjáratában.
Damaszkuszban: A mai Szíria területén fekszik. Úgy tartják, hogy ez a város az egyik legrégibb a világon, melyet az alapításától fogva folyamatosan laknak. Valószínű, hogy Ábrahám patriarcha is elment Damaszkusz mellett, vagy át is ment a városon, amikor délre ment, Kánaán felé. Útközben a háznépébe fogadta „a damaszkuszi” Eliézert, hogy a szolgája legyen (1Mó 15:2). Damaszkusz ezután csak közel ezer év múlva jelenik meg a bibliai feljegyzésekben. (Lásd a Szójegyzékben az „Arám, arameus” címszót.) Ekkor a szírek (arameusok) hadban álltak Izraellel, és ellenségek voltak (1Ki 11:23–25). Az I. században Damaszkusz a Szíria nevű római tartomány területén helyezkedett el. Akkorra kb. 20000 zsidó lakott a városban, és több zsinagógája is volt. Saul talán azért vette célba az ott lakó keresztényeket, mert a városnál fontos útvonalak keresztezték egymást, és attól tartott, hogy a keresztény tanítások gyorsan elterjedhetnek onnan. (Lásd a B13-as függ.-et.)
az Úthoz: Ezzel a megnevezéssel a Cselekedetek könyve a keresztény életútra, illetve a keresztény gyülekezetre utal. Talán Jézusnak a Jn 14:6-ban feljegyzett kijelentésén alapul: „Én vagyok az út”. Jézus követőit úgy is nevezték, hogy „az Úthoz” tartozók, mivel Jézus nyomdokait követték (Cs 19:9). Az életük az egyetlen igaz Isten, Jehova imádata köré összpontosult. Ezenkívül a Jézus Krisztusba vetett hit is meghatározó volt az életükben. Valamivel i. sz. 44 után a szíriai Antiókiában Jézus tanítványait „Isten irányításának köszönhetően” keresztényeknek nevezték (Cs 11:26). Ám Lukács még ezután is úgy beszélt a gyülekezetről, hogy „az Út” vagy „ez az Út” (Cs 19:23; 22:4; 24:22; lásd a Cs 18:25; 19:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).
hallották. . . a hangot: A Cs 22:6–11-ben Pál maga meséli el, hogy mi történt vele a damaszkuszi úton. Úgy kapunk teljes képet a történtekről, ha összevetjük a két beszámolót. Mindkét helyen ugyanaz a görög szó szerepel, csak más nyelvtani szerkezetben. A görög phó·néʹ szó jelentheti azt, hogy valaki ’csak hall egy hangot’ vagy ’tisztán hallja a szavakat’. Itt a nyelvtani szerkezet alapján a kifejezés azt jelenti, hogy ’csak hall egy hangot’. (A Cs 22:9-ben más szerkezetben szerepel ez a szó, és azt jelenti, hogy ’a beszélőnek a szavait nem hallja tisztán’.) Tehát a Pállal lévők hallottak ugyan egy hangot, de nem értették tisztán a szavakat. Vagyis nem úgy hallották a hangot, ahogy Pál (Cs 26:14; lásd a Cs 22:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet).
az Egyenesnek nevezett utcába: Ez az egyetlen utca, melyet név szerint megemlít a Keresztény görög iratok. Úgy tartják, hogy ez a főútvonal szelte át kelet–nyugati irányban Damaszkuszt, melynek az i. sz. I. században rácsos városszerkezete volt. Az utca megközelítőleg 1,5 km hosszú és 26 m széles volt, gyalogossávokkal együtt. Feltehetőleg oszlopok szegélyezték. Egy főútvonal még ma is átszeli ennek az ókori római városnak a maradványait, és az ókori római Via Recta, vagyis Egyenes utca útvonalát követi.
látomásban: Ez a szó számos ókori kéziratban szerepel.
letartóztassa: Vagy: „bebörtönözze”. Szó szerint: „megkötözze”; „bilincsbe verje”. (Vesd össze: Kol 4:3.)
az izraelitáknak: Vagy: „Izrael népének”. Szó szerint: „Izrael fiainak”. (Lásd a Szójegyzékben az „Izrael” címszót.)
egy kosárban: Lukács itt a görög szphü·riszʹ szóval él, melyet Máté és Márk is használ az evangéliumában arra a hét kosárra, melybe összeszedték a maradékot, miután Jézus jóllakatott 4000 férfit. (Lásd a Mt 15:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ez egy nagyobb kosárra utal. Amikor Pál apostol a meneküléséről beszélt a korintuszi keresztényeknek, a görög szar·gaʹné szót használta, mely kötélből font kosarat vagy vesszőkosarat jelent. Mindkét görög szó ugyanolyan típusú nagy kosárra utal (2Ko 11:32, 33, lábj.).
szabadon járt-kelt: Vagy: „élte a mindennapi életét”. Szó szerint: „bement és kiment”. Ez a kifejezés egy sémi idiómára emlékeztet, és arra utal, hogy valaki szabadon végzi a mindennapi tevékenységeit, vagy akadály nélkül együtt lehet másokkal. (Vesd össze: 5Mó 28:6, 19; Zs 121:8, lábj.; lásd a Cs 1:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
a görögül beszélő zsidókkal: Szó szerint: „a hellenistákkal”. Ők minden bizonnyal olyan zsidók voltak, akik nem héberül, hanem görögül beszéltek. Valószínűleg a Római Birodalom különböző részeiről jöttek Jeruzsálembe. A Cs 6:1-ben ez a kifejezés keresztényekre vonatkozik, de itt, a Cs 9:29-ben a szövegkörnyezetből kiderül, hogy ezek a zsidók nem voltak Krisztus tanítványai. A Theodotosz-felirat, melyre a jeruzsálemi Ófel dombján bukkantak rá, megerősíti, hogy sok görögül beszélő zsidó jött Jeruzsálembe. (Lásd a Cs 6:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova iránt: Szó szerint: „az Úr félelmében jártak”. A Héber iratokban a „Jehova félelme” szókapcsolat gyakran előfordul a ’félelem’ jelentésű héber szó és a tetragram összetételeként. (Néhány példa erre: 2Kr 19:7, 9, lábj.; Zs 19:9, lábj.; 111:10, lábj.; Pl 2:5, lábj.; 8:13, lábj.; 9:10, lábj.; 10:27, lábj.; 19:23, lábj.; Ézs 11:2, 3, lábj.) „Az Úr félelme” kifejezés viszont egyszer sem szerepel a Héber iratok szövegében. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „mélységes tisztelet Jehova iránt” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 9:31 legtöbb görög kéziratában az olvasható, hogy „az Úr félelme”, lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 9:31-et.
Tábita: Az arámi Tábita név azt jelenti, hogy ’gazella’, és nyilvánvalóan egy héber szó (ceví·jáʹ) megfelelője, melynek jelentése ’nőstény gazella’ (Én 4:5; 7:3). A görög Dorkász név is ’gazellát’ jelent. Egy olyan tengeri kikötővárosban, mint amilyen Joppé is volt – ahol zsidók és nem zsidók vegyesen laktak –, Tábitát talán mindkét nevén ismerték, attól függően, hogy ki milyen nyelven beszélt. De az is előfordulhat, hogy Lukács a nem zsidó olvasói kedvéért fordította le a nevet.
köntöst: Vagy: „felsőruhát”. A görög hi·maʹti·on szó feltehetően egy bő köntöst jelentett, de sokszor egyszerűen csak egy téglalap alakú anyagra utalt.
Tábita, kelj fel!: Péter itt hasonlóan járt el, mint amikor Jézus feltámasztotta Jairus lányát (Mr 5:38–42; Lk 8:51–55). Ez az első feljegyzés egy olyan feltámadásról, melyet egy apostol hajtott végre. Ennek eredményeként sokan hívők lettek Joppéban (Cs 9:39–42).
Simonnál, a tímárnál: Lásd a Cs 10:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.