CSELEKEDETEK
Magyarázó jegyzetek – 27. fejezet
elhajózunk: Ahogy arról szó volt a Cs 16:10-hez és a 20:5-höz tartozó magyarázó jegyzetekben, a Cselekedetek könyvének egyes részeiben az író, Lukács többes szám első személyben fogalmaz az események leírásakor: „igyekeztünk”, „ránk”, „körülöttünk” (Cs 27:20). Ez azt mutatja, hogy Lukács is Pállal tartott némelyik útján. A Cs 27:1-től 28:16-ig is többes szám első személyben fogalmaz Lukács, vagyis elkísérte Pált Rómába.
katonatisztnek: Vagy: „századosnak”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.
kedvesen: Vagy: „emberségesen”. A görög phi·lan·throʹposz és az ezzel rokon phi·lan·thró·piʹa szó emberek iránti kedves törődésre utal. Miután a hajó egy napot volt tengeren, és kb. 110 km-t tett meg észak felé, megállt egy szír kikötőben, Szidón városában. Úgy tűnik, Júliusz, a katonatiszt nem úgy bánt Pállal, mint egy átlagos rabbal. Talán azért, mert római állampolgár volt, és még nem mondták ki a bűnösségét (Cs 22:27, 28; 26:31, 32).
hajót: Vagyis egy gabonaszállító hajót (Cs 27:37, 38). Akkoriban Egyiptom látta el Rómát gabonával, és az Egyiptomból érkező hajók Mirában álltak meg, egy Kis-Ázsia délnyugati partján fekvő, jelentősebb kikötővárosban. Júliusz, a katonatiszt keresett egy ilyen hajót, és felszállította rá a katonákat meg a rabokat. Ez a hajó jóval nagyobb lehetett, mint az, amelyikkel eddig utaztak (Cs 27:1–3). Szállította az értékes búzát, és ezenkívül 276 utast is: a legénységet, a katonákat, a rabokat, és nyilvánvalóan másokat is, akik Rómába igyekeztek. Mira az egyiptomi várostól, Alexandriától pont északra feküdt, így az onnan induló hajók szokásos útvonalába eshetett. De az is előfordulhatott, hogy az ellenszelek miatt (Cs 27:4, 7) kellett az alexandriai hajónak irányt változtatnia, és Mirában horgonyt vetnie. (Lásd a B13-as függ.-et.)
az engesztelés napi böjt: Vagy: „az őszi böjt”. Szó szerint: „a böjt”. „A böjt” kifejezés görög megfelelője a mózesi törvény egyetlen böjtre vonatkozó parancsára utal, amely az évenkénti engesztelés napjához kapcsolódott. Ezt az ünnepet jom kippurnak is nevezik (héberül jóm hak·kip·pu·rímʹ; ’az elfedezés napja’) (3Mó 16:29–31; 23:26–32; 4Mó 29:7; lásd a Szójegyzékben az „Engesztelés napja” címszót). A „legyetek önmegtartóztatók” kifejezés az engesztelés napjához kötődően az önmegtagadás különféle formáira utal, például a böjtölésre (3Mó 16:29, lábj.). Az, hogy a Cs 27:9-ben szerepel a „böjt” szó, arra mutat, hogy az engesztelés napján a böjt volt az önmegtagadás elsődleges formája. Az engesztelés napi böjt késő szeptemberre vagy kora októberre esett.
az életünkre: Vagy: „a lelkünkre”. Az itt szereplő görög pszü·khéʹ szó egy személyre vagy egy személy életére vonatkozik. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót, valamint az A2-es függ.-et.)
Eurakvilónak: Görögül Eu·ra·küʹlón; latinul euroaquilo. Vagyis egy északkeleti viharos szél, melyet a máltai hajósok gregaleként ismernek. Ez a leghevesebb a Földközi-tenger térségében, és rendkívül veszélyes a nagy vitorlákkal felszerelt hajókra nézve, hiszen azok könnyen felborulnak egy ilyen viharban.
mentőcsónakot: A görög szkaʹphé szó egy kis csónakra utal, melyet vagy a hajó mögött húztak, vagy nagyobb hajók esetében a fedélzeten tartottak. Ezzel a csónakkal eveztek partra, amikor a part közelében vetettek horgonyt, vették le a rakományt, vagy vontatták a hajót, hogy irányt tudjon változtatni. Vészhelyzet esetén mentőcsónakként szolgált. Vihar idején felhúzták, és a hajóhoz erősítették, nehogy vízzel teljen meg, vagy összetörjön.
a Szirtisznél: A görög Szürʹtisz név a ’vonszol’ jelentésű alapszóból származik. Szirtisz az Afrika északi partjánál (a mai Líbia partvidékén) található félkör alakú partszakaszon elhelyezkedő két öböl görög neve volt. A nyugati öblöt (Tunisz és Tripoli között) Kis-Szirtisznek hívták (ma Gábeszi-öböl). Közvetlenül tőle keletre feküdt a Nagy-Szirtisz, a mai Szidra-öböl. Az ókorban a tengerészek rettegtek ezektől az öblöktől, mert mindkettőben csalóka homokpadok voltak, melyeknek az elhelyezkedése állandóan változott az árapály miatt. Az i. sz. I. században élt földrajztudós, Sztrabón ezt írta azokra a hajókra vonatkozóan, melyek ezekre a sekély vizű területekre tévedtek: „mentő jármű pedig ritkaság” (Strabón: Geógraphika. XVII. könyv, III., 20.). Josephus (A zsidó háború. II. könyv, XVI. fej., 4. bek.) szerint már maga a Szirtisz név is rémületet keltő volt. (Lásd a B13-as függ.-et.)
heves vihar: Szó szerint: „nem kis vihar”. A görög kifejezés itt egy nagy viharra utal. Pál napjaiban a tengerészek a nap vagy a csillagok állása alapján tájékozódtak, így a felhős időjárás nagyon megnehezítette a navigációt.
mert senki sem fog odaveszni közületek: Vagy: „mert egy lélek sem fog odaveszni közületek”; „mert egyetlen emberélet (lélek) sem fog odaveszni”. Az itt szereplő görög pszü·khéʹ szó egy személyre vagy egy személy életére vonatkozik. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót, valamint az A2-es függ.-et.)
akinek szent szolgálatot végzek: Vagy: „akit szolgálok (imádok)”. (Lásd a Cs 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
az Adriai-tengeren: Pál napjaiban ez a kifejezés nagyobb területre vonatkozott, mint ma. A görög földrajztudós, Sztrabón szerint az Adria Atria városáról kapta a nevét, mely város a Pó folyó torkolatánál (ma Velencei-öböl) helyezkedett el (Strabón: Geógraphika. V. könyv, I., 8.). A mai olasz város, Adria a tengerparttól valamivel beljebb fekszik. A jelek szerint az Adria elnevezést a környék vizeire alkalmazták, majd a név egyre több mindent foglalt magában, míg végül beleértették napjaink egész Adriai-tengerét, a Jón-tengert és a Földközi-tengernek azokat a vizeit, melyek Szicíliától (és Máltától) keletre, Krétától pedig nyugatra voltak. (Lásd a B13-as függ.-et.)
20 ölnek: Kb. 36 m. Az öl egy mértékegység, mely a víz mélységének mérésére szolgál. Általánosan elfogadott, hogy négy könyöknek (kb. 1,8 m) felel meg, és hozzávetőlegesen akkora távolság, mint amekkora egy ember kitárt karjai között, a két kéz ujjhegyei között mérhető. Ez nem véletlen, hiszen az „öl” szó görög megfelelője (or·güi·aʹ) egy olyan alapszóból származik, melynek jelentése: ’kitár’; ’elér’. (Lásd a B14-es függ.-et.)
15 ölnek: Kb. 27 m. (Lásd a 20 ölnek kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a B14-es függ.-et.)
276-an: Vagy: „276 lélek”. Bár néhány kézirat szerint nem ennyien voltak a hajón, a legrégebbi kéziratok többségében a 276 szerepel, és a legtöbb tudós is egyetért ezzel. Az akkori hajókra felfért ennyi utas. Josephus beszámol egy hajóról, melyen kb. 600 utas volt, és hajótörést szenvedett Róma felé tartva. A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, itt élő személyekre vonatkozik. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót, valamint az A2-es függ.-et.)