Állatkísérletek — A kiegyensúlyozott nézet

AZON lehet ugyan vitatkozni, hogy megéri-e ilyen áron kutatni, a legtöbben azonban úgy vélik, hogy a tudományos állatkísérletek nagy áldására szolgáltak az emberi fajnak. Még azok is, akik erőszak alkalmazásával lépnek fel az állatkísérletek ellen, haszonélvezői a legújabb orvosi ismereteknek, sebészeti beavatkozásoknak és a betegségek gyógyszeres kezelésének.

Martin Stephens, az egyesült államokbeli Humane Society tagja ezt mondta: „Becsületesen el kell ismernünk, hogy voltak bizonyos jó eredményei a tudományos állatkísérleteknek. Végső célunk azonban az, hogy teljesen mással helyettesítsük az állatokat” (Parade Magazine, 1988. október 9.). „Készséggel elismerem — mondta Vicki Miller a Toronto Humane Society elnöke —, hogy a századforduló idején származott némi jó az állatkísérletekből. A cukorbetegség gyógyítását kimondottan az állatkísérleteknek köszönhetjük. De ma már nincs rá szükségünk, mivel más alternatív technikai megoldások állnak rendelkezésünkre” (The Sunday Star, Toronto, Kanada).

Ugyanezt a kritikust megkérdezték, hogyan tudna azoknak válaszolni, akik így érvelnek: Ha egy patkánynak el kell pusztulnia azért, hogy egy kisbaba életét megmentsük, ez rendben van. Ha viszont kivonnánk a kutatásból az állatokat, a csecsemőknek kellene azért meghalniuk, hogy a patkányok élhessenek. Válasza, amelyet a torontói Globe and Mail-nek adott, így hangzott: A kérdés ilyen formában való felvetése teljesen érzelmi jellegű, és csaknem lehetetlen rá válaszolni . . . Itt van ez a ’patkány vagy csecsemő’ dolog, minden alkalommal csak veszíthetsz.”

Már az előző cikkben felvetődött egy kérdés: „Ha egy tudományos állatkísérlet megmenthetne téged vagy egy kedves hozzátartozódat valamilyen gyötrelmes betegségtől vagy a haláltól, visszautasítanád-e ezt a lehetőséget?” John Kaplan, a kaliforniai Stanford Egyetem jogász professzora a Science című folyóirat 1988. novemberi számában ezt írta válaszként: „Az állatok orvoskutatási célra való felhasználását ellenzők ritkán állnak ki elvük mellett, és ritkán utasítják orvosaikat arra, hogy mellőzzék náluk az orvosbiológiai állatkísérletekből származó eredmények alkalmazását, ha ez szeretett hozzátartozójuk és jómaguk érdekét szolgálná. Arról sem hajlandók lemondani, hogy a jövőben mellőzzék esetükben az állatkísérletekből eredő előnyöket. Mi csodálni tudjuk Jehova Tanúit, akik kiállnak alapelveik mellett, ha a vérátömlesztés elutasításáról van szó . . . vagy azokat, akik helytelenítik a szőrmés állatok vadászását, és ezért ők nem hordanak prémeket. De erőteljesen küzdenünk kell egy olyan ideológia ellen, amely az állatkísérletek ellenzőit vezeti, akik nem állnak ki ügyük mellett jó példával, hanem tisztességtelen érvekkel harcolnak, és mindenkit meg akarnak fosztani az ilyen kutatás jótéteményeitől.”

„A közvéleményt tájékoztatni kell arról — írta a Science folyóirat szerkesztője 1989. március 10-én —, hogy a tudományos állatkísérletek más állatoknak is javára szolgál. A marhavész oltóanyagát is állatokon kísérletezték ki; a marhavész vírusa a szarvasmarhák millióit pusztította el lassú és igen kínos halállal; az Egészségügyi Világszervezet révén most már Afrika-szerte millió és millió szarvasmarhát oltanak be ilyen oltóanyaggal.”

A Biblia nézőpontja

A Noé idejében bekövetkezett világraszóló Vízözön után Jehova Isten kiadta Noénak és utódainak azt a rendeletet, amely a mi nemzedékünket is magában foglalja: „Minden mozgó állat, amely él, szolgáljon táplálékul számotokra. Mint a zöld növényzetet, tényleg nektek adom mindazokat. Csak a húst az ő lelkével — vérével — meg ne egyétek” (1Mózes 9:1, 3, 4). Eszerint az állatbőrök ruházat céljából való viselése nem helytelen. Nincs ugyanis ellentétben az embernek az állatvilág felett Istentől kapott uralmi jogával. (1Mózes 3:21.)

„Ha az állatok húsa életfenntartás céljából megehető — írta az Ébredjetek! 1980. június 22-i száma [angolban] —, ésszerűnek tűnik, hogy orvoskutatási célokra is felhasználhatók, ha ezzel életeket lehet megmenteni. De ez nem ad jogcímet arra, hogy korlátlanul, és gyakran értelmetlenül, sok szenvedést okozó számtalan kísérlethez is felhasználják őket.” Bibliai szempontból semmiképpen sem igazolható az állatok szívtelen bántalmazása. (2Mózes 23:4, 5, 12; 5Mózes 25:4; Példabeszédek 12:10, [12:9, Károli].)

Sok orvos és tudós elismeri, hogy némi jó is származott abból, hogy megalakult az állatkísérleteket ellenző radikális mozgalom. „Az állatvédők mozgalmának sok szempontja szélsőséges, de jogos” — ismerte el az egyik tudós. „Az állatok élete és szenvedése bizonyára számít” — jelentette ki Jeremy J. Stone amerikai tudós. „Bizonyos ismeretekhez túl drága áron juthatunk hozzá” — értett egyet Dr. D. H. Smith brit fiziológus. „Egyetértünk azzal a kívánsággal, hogy a kutatás lehetőleg minél kisebb fájdalommal járjon, és a kísérleti állatok jó bánásmódban részesüljenek, és minél kevesebb legyen a kísérletezéshez felhasznált állatok száma” — mondotta Dr. J. B. Wyngaarden, az egyesült államokbeli National Institutes of Health vezetője. Az egyik állatbarát elismerte: „Ahhoz igazán férfiasnak kell lennünk, hogy állatokat használjunk, és ne irtózzunk ezen eljárástól. Ma a legfőbb teendőnk, hogy alternatívákon gondolkodjunk.”

„Alternatív lehetőségek” — ez a kulcsszó. A tudósok elismerik, hogy az állatkísérletek teljes kiiktatását sohasem lesznek képesek elérni, de ahol a lehetőségek adottak, ott mindenképpen keresik a helyettesítő megoldásokat. Például többé nem használnak nyulakat az emberi terhesség kimutatására, mivel immár rendelkezésre áll egy kémiai eljárás. Tengeri malacok sem szükségesek a tuberkulózis bacilusainak izolálására. Kultúrtáptalajos módszerekkel ki lehet iktatni ezen állatok halálát. Egyéb szövettenyésztési eljárások az egereken végzett kísérletezéseket helyettesítik. És a fájdalmas Draize-tesztre kiszemelt sok nyúl is megkímélhető, mivel tesztelő felületként megfelel helyette erre a célra a tyúktojás hártyája. Természetesen az állatok szenvedéseire érzékenyen reagáló emberek remélik, hogy nem is olyan sokára sokkal több alternatív megoldást találnak majd.

Az állatkísérletek helyett a legnagyszerűbb megoldás a rég várt földi Paradicsom lesz, amelyért régóta imádkoznak az igaz keresztények. Szerető Teremtőnk, Jehova Isten megígérte, hogy minden betegséget és magát a halált is, örökre eltörli. Isten megígért új világában az ember örökké békében fog élni az állatokkal, és semmi sem fogja őket megrettenteni. És nem lesz többé betegség, ennélfogva szükségtelen lesz az állatokon végzett kísérletezés is. A kegyetlenség a múlté lesz. (Ésaiás 25:8; 33:24; 65:25; Máté 6:9, 10.)