Miért kék az ég?

A világűr óriási térségeit sötétség burkolja. Az, amit égboltnak nevezünk, nem más, mint a Földet körülvevő légtér, vagyis a világűr emberi szemek számára látható tartománya. Feltekintve e hatalmas kiterjedésre, az égboltra, sokan ezt kérdezik: ’Miért kék az ég? Miért nem ibolyaszínű, zöld, sárga narancsszínű vagy vörös — azaz a látható színtartomány más alapszínei közül valamelyik?’

A napfény különböző hullámhosszú fényből tevődik össze. Ezek a látható színképtartomány különböző színeiként láthatók. A legnagyobb hullámhosszú fénysugarak a vörös, a legrövidebb fényhullámok a kék- vagy az ibolyasugarak. Légkörünk gázmolekulái a rövidebb hullámhosszú, kék sugarakat könnyebben szórják szét, mint a hosszabb hullámhosszú, vörös sugarakat. Emiatt látjuk kéknek a tiszta égboltot. A Földet körülvevő levegő, valamint a benne lévő megszámlálhatatlan apró szilárd részecskék, például a porszemek, szintén szétszórják a fényt, és ezek teszik láthatóvá, mintha egy tükörből tükröződne vissza.

Másrészt, amikor a Nap a horizont közelébe kerül, a napfénynek hosszabb utat kell megtennie a légtéren keresztül, míg eljut a szembe, így a hosszabb fényhullámok jobban áthatolnak, mint a rövidebb hullámok. Ezért látjuk az égboltot mély narancsszínűnek vagy vörösnek. A levegőben lévő szilárd részecskék miatt a vörös szín még jobban elmélyül. Hasonlóképpen, ha füst vagy sűrű felhők takarják el az égboltot, a különböző színű fényhullámok minden irányba szétszóródnak. Ezért látjuk ilyenkor szürkének az égboltot.

Amikor látjuk a légköri egekben, miként használja fel Isten látványos és áhitatot keltő módon a fényt, ezek okkal emlékeztetnek bennünket a zsoltáros szavaira: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, és kezeinek munkájáról beszél a kiterjedés” (Zsoltárok 19:1, [19:2, Károli]).