Az emberi uralom — A megméretés mérlegén

10. rész — Végre tökéletes kormányzat!

Teokrácia: a görög „the·osʹ” (isten) és „kraʹtos” (uralom) szóból eredően Isten irányítása vagy közigazgatása szerint működő uralom, amelynek élén időnként Istentől kinevezett képviselők álltak.

HA MEGENGEDHETNÉD magadnak, hogy igazgyöngyökből készített nyakláncot vagy gyémántgyűrűt vegyél magadnak, beérnéd-e a valódi hitvány utánzatával? Valószínűleg nem, legfeljebb csak akkor, ha valaki elhitetné veled, hogy amit megvettél, az a lehető legjobb.

Ami a kormányokat illeti, ezek is százmilliókkal azt igyekeztek elhitetni, hogy az ő uralmuk a lehető legjobb. De mindig kiderült, hogy csupán hitvány utánzatról van szó. Nem csoda, ha a csalódottság, az elégedetlenség és a kiábrándultság érzése tölti el az embereket.

A jó kormányzat keresése

William Ralph Inge, a londoni Szent Pál Székesegyház egykori anglikán főesperese 1922-ben ezt írta: „A jó kormányzat igazi áldás az emberek számára, azonban eddig még egyetlen nemzet sem örvendett ennek.” Miért?

John F. Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnökének szavaiban kapunk némi magyarázatot erre: „Egyetlen kormányzat sem lehet különb a kormányzatot alkotó embereknél” — mondta. S mivel a legtehetségesebb politikus is tökéletlen ember, így az emberek által felállított összes kormányzat eleve kudarcra van ítélve.

Mennyire igaza volt Philip Massinger XVII. századi angol színműírónak, amikor ezt írta: „Az, aki másokat kormányoz, előbb önmagán tudjon uralkodni.” De melyik tökéletlen ember képes igazán uralkodni önmagán? Valójában egyetlen politikusnak sincs elegendő ismerete és bölcsessége ahhoz, hogy irányítani tudná az eseményeket és a helyzeteket, sőt ahhoz sem, hogy biztosítsa saját boldogságát és jólétét, még kevésbé ahhoz, hogy millió és millió embertársának biztosíthassa a boldogságot és jólétet. És még ha képes lenne is mindig jól dönteni, nem lenne elegendő hatalma, hogy azoknak érvényt szerezzen.

Brooks Atkinson, amerikai esszéíró e problémát felismerve a következő következtetésre jutott 1951-ben: „Szuperemberekre lenne szükségünk, hogy ők kormányozzanak bennünket; oly mérhetetlenül nagy ugyanis ez a feladat, és oly sürgős szükség lenne bölcs ítélőképességre. De sajnos! — mondta — nincsenek szuperemberek.” Ma, négy évtizeddel később, még mindig nincsenek.

Isten voltaképpen sohasem akarta azt, hogy emberek uralkodjanak embereken. Ahhoz, hogy az emberek tökéletes kormányzatnak örvendhessenek, többre van szükség, mint pusztán szuperemberek által irányított igazságos kormányzatra. A teokrácia, azaz isteni uralom az. amire szükségük van.

Milyen teokrácia?

A teokrácia az az uralmi forma, amely már az Édenben is megvolt, ahová kezdetben Isten az első emberpárt helyezte. Igazságos Szuverénként Isten eredetileg maga intézte az ügyeket és ő maga gyakorolt uralmat az emberek felett.

Amikor Josephus Flavius zsidó történész 19 évszázaddal ezelőtt megalkotta ezt a görög szót: „teokrácia”, ő Izrael ősi nemzetére vonatkoztatta. Tulajdonképpen helyesen alkalmazta rá, mivel Izrael akkor Isten választott nemzete volt. Ez Isten kormányzata volt, még ha földi képviselőkön keresztül gyakorolta is Isten az uralmát (5Mózes 7:6; 1Krónika 29:23).

Amikor a „teokrácia” szót más nyelveken is megismerték, kezdetben az értelme főleg arra szorítkozott, amire Josephus gondolt. De később kiegészült egy korábbi jelentéstartalommal. A The Encyclopedia of Religion szerint például „széleskörűen alkalmazták különböző esetekre, például a fáraók korabeli Egyiptomra, az ősi Izraelre, a középkori kereszténységre, a kálvinizmusra, az iszlámra és a tibeti buddhizmusra”.

W. L. Warren történész azt mondja, hogy „az angol monarchiában is volt egy elem a teokratikus királyságból — nevezetesen a király mint az isteni szándéknak fő végrehajtója, aki a világ dolgait irányítja, vagy mint aki Isten képviselője és ítéletének végrehajtója”. Napjainkban is használják ezt a szót — magyarázza Dewey Wallace, Jr. (George Washington Egyetem) — „ ’felvilágosult’ értelemben megvetésként a ’papság által elnyomott’ társadalmakra”.

Ezen széles körű jelentésre való tekintettel, ez a szó tehát sokféle teokráciát jelenthet! De vajon melyikre van szükségünk?

Álteokráciák

Az írott történelem első emberi kormányzatát Nimród alapította közel 4000 évvel ezelőtt. Noénak ez a dédunokája királynak kiáltotta ki magát, és a Biblia leírása szerint így lett „Jehovával dacoló hatalmas vadásszá” (1Mózes 10:8, 9). Nimród azzal, hogy magát Jehovával dacoló királlyá tette meg, politikai istent csinált magából. Ilyen minőségben Isten fő ellenségének, Sátánnak, az Ördögnek, a hamis istennek a támogatását élvezte (2Korinthus 4:4). Nimród uralma tehát az igazi teokráciának csak az utánzata volt.

Amikor Nimród birodalmának a lakosai később szétszóródtak a földön, az emberek továbbra is azt állították, hogy uralmuk teokratikus, vagyis hatalmuk az általuk imádott istentől vagy istenektől eredő (1Mózes 11:1–9). A The Encyclopedia of Religion ezt mondja: Így tehát a „teokrácia” kifejezéssel „jellemezték az ősi keleti civilizáció kezdeti szakaszát, amelyben még nem tettek különbséget a vallás és az állam között”.

Voltak kultúrák, mint például az egyiptomi világ a fáraók idejében, ahol a királyt egy nagy istennő hitvestársának, vagy egy isten fiának hitték. Más kultúrák nem sokat beszéltek a király állítólagos isteni tulajdonságairól vagy isteni leszármazásáról, inkább azt hangsúlyozták, hogy a király az Isten választottja. Görögországban Nagy Sándor idejében és a későbbi időkben a királyt istennek tekintették — magyarázza az A History of Political Theory című könyv —, „mivel harmóniát hozott a királyságába, ahogyan Isten is harmóniát teremt a világában”. Ez a történelemkönyv így folytatja: „A király isteni természet birtokosa volt, amelyet közönséges ember nem nyerhetett el, és szerencsétlenséget hozott magára az a méltatlan trónbitorló, aki az Ég áldása nélkül formált jogot a legfőbb hivatalra.”

Később azt a fogalmat, hogy a király isteni természetű, bevezették az úgynevezett keresztény korszakba is. Amikor a teuton törzsek áttértek a katolikus hitre, a király tekintélye egyszerre megnőtt. Az egyházi koronázás azt sejtette, hogy maga Isten választotta ki a királyt az uralkodásra. Ebből fejlődött ki fokozatosan az Isten kegyelméből uralkodó királyok joga néven ismert tanítás.

Már a „keresztény” korszak előtt is, Róma császárai megpróbáltak teokratikus jelleget kölcsönözni uralmuknak oly módon, hogy igényt támasztottak az isteni címre. Az emberi uralom a rómaiak szemében egyenlő volt az isteni uralommal, ugyanis kormányukat — Nimród mintájára — álteokráciává tették. Az első századi zsidó papság is, amikor elvetette Jézust mint leendő Királyt ezekkel a szavakkal: „Nincs királyunk a császáron kívül”, voltaképpen ezt az álteokráciát részesítette előnyben azzal az igazi teokráciával szemben, amelyet Jézus hirdetett (János 19:15).

Mivel Jehova teokratikus uralma jóval felette áll minden egyéb uralomnak, nem meglepő tehát, hogy Sátán megpróbált abból bizonyos vonásokat beépíteni az ember által létrehozott utánzatokba — persze sikertelenül. Mindezek az állítólagos teokráciák messze elmaradnak az eszményi teokráciától. A valóságban egyik sem Isten vagy képviselői által gyakorolt uralom. Csupán hitvány utánzatai a valóságos teokráciának, azaz egy hamis isten irányítása alatt működő tökéletlen emberi uralom megnyilvánulásai.

A Biblia találó módon ezt az istent „e világ uralkodójának”, és a „a dolgok eme rendszere istenének” nevezi (János 12:31; 14:30; 2Korinthus 4:4). Ezért kínálhatta fel Sátán Jézusnak „a világ összes királyságát és azok dicsőségét”. De Jézus határozottan elutasította Sátán kísértését (Máté 4:8–10). Mivel Jézus tudta, hogy az igazi teokráciát az egyedüli igaz Isten, Jehova uralma jelenti, ezért őt nem sikerült rávenni arra, hogy ember alkotta pótlékokat fogadjon el, olyanokat, amelyek képtelenek tökéletes kiegyensúlyozottságban kifejezni az igazi teokráciában megnyilvánuló isteni sajátságokat.

Közel van a tökéletes kormányzat

Néhány évvel ezelőtt Hugh Brogan (Essex Egyetem) ezt a következtetést vonta le: „Ha az ember, ez a politikai állat, meg akarja menteni magát és civilizációját, akkor szünet nélkül keresnie kell azokat az új kormányzási formákat, amelyek képesek kielégíteni korának újabb és újabb szükségleteit.” Nimród ideje óta az emberek folyton ezt tették. Ismételten újabb kormányformákat találtak ki, hogy koruk szükségleteit kielégítsék. De mennyi idő kell még ahhoz, hogy bebizonyosodjon: az emberi uralom egyszerűen működésképtelen?

Örömmel mondhatjuk, hogy 1914-ben eljött az idő Jehova messiási Királysága felállítására az égben, és ez véget vet az emberi uralom értelmetlen kísérletezéseinek!a 1914-ben lejárt az emberi kormányok ideje, bár még mindig ragaszkodnak fennmaradásukhoz (Dániel 7:12). Abban a korszakban élünk, amely a Biblia leírása szerint megfelel „az utolsó napoknak” (2Timótheus 3:1–5). A falon megjelenő kézírás, amely előre jelzi az emberi uralom közeli megsemmisülését, oly világosan látszik, hogy becsületesen senki sem hagyhatja figyelmen kívül azt. Persze megteheti valaki, hogy erről nem vesz tudomást, de letörölni onnan az írást képtelen.

Jehova messiási Királysága által megvalósuló teokratikus uralmat a Dániel 2. fejezetében egy „kéz érintése nélkül kiszakadt” kő jelképezi, amely „ledönti vas és gyúrt agyag lábairól a szoborképmást [az emberi uralom jelképét] és összezúzza azt”. Ez azt jelenti, hogy Isten létrejött Királysága hamarosan ledönti a rossz emberi uralmat, annak minden létező formáját, és összezúzza. Vajon milyen mértékben? A Biblia ezt válaszolja: „Akkor együtt darabokra zúzódott a vas, a formált agyag, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, hogy még a nyomukat sem találták” (Dániel 2:34, 35).

Ha az emberi kormányoknak olyan mértékben kell eltöröltetniük, hogy még nyomukat se lehessen megtalálni, ebből nyilvánvaló, hogy a gonosz emberi uralom támogatóira nehéz idők várnak. E tény ismeretében emberek milliói bölcs dolognak látják megvonni bizalmukat az emberi uralomtól és egy jobb uralomba vetni a reménységüket. Egyedül Jehova Isten, a világegyetem Teremtőjének uralma küszöbölheti ki azokat a torzulásokat, amelyeket az évezredek során az emberi uralkodás és hatalommal való visszaélés idézett elő. Csak az igazi teokrácia tudja kielégíteni korunk szükségleteit.

Az Ébredjetek! reméli, hogy „Az emberi uralom a megméretés mérlegén” című tízrészes sorozat kellően bevéste mindenki elméjébe azt, mennyire fontos mindenkinek egyénileg dönteni a kormányzás kérdésében. És főként abban bízik, hogy hozzásegít mindenkit a bölcs döntéshez. Az emberi uralom megméretett és hiányosnak találtatott. Te mit választasz? Hitvány utánzatot vagy az igazit? Vajon emberi uralmat vagy az igaz Isten, Jehova uralmát? (Dániel 2:44; Máté 6:10).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Amit Jehova teokratikus uralma megvalósít

◆ Az erőtlen öregeknek visszaadja ifjúkori erejüket (Jób 33:25).

◆ Örökre megszünteti a háborút (Zsoltárok 46:9 [46:10, Károli]; Ésaiás 9:7).

◆ Minden családnak kényelmes lakást biztosít (Ésaiás 65:21).

◆ Meggyógyítja a betegeket és rokkantakat (Ésaiás 33:24; 35:5, 6).

◆ A halottakat feltámasztja (Ésaiás 25:8; Cselekedetek 24:15; Jelenések 20:13).

◆ A földet megtisztítja a korrupciótól, az erkölcstelenségtől és a bűnözéstől (Példabeszédek 2:21, 22).

◆ Gondoskodik mindenki számára bőségesen elegendő élelemről (Zsoltárok 72:16; Ésaiás 25:6).

◆ Helyreállítja a békés viszonyt az emberek és az állatok között (Ésaiás 11:6-9; Ezékiel 34:25).

◆ Mindenkinek értelmes és megelégedéssel járó munkát ad (Ésaiás 65:22, 23).

◆ Átalakítja az egész földet igazi paradicsommá (Ésaiás 35:1, 6, 7; Lukács 23:43).

Ezek nem emberek üres politikai ígéretei; az az Isten ígérte meg ezeket, aki „képtelen hazudni” (Zsidók 6:18).

[Kép a 23. oldalon]

E tökéletes kormány örök áldásait te is elnyerheted!