Kórházak — Amikor te vagy a beteg

„Amikor első ízben kerültem kórházba, hirtelen úgy éreztem, mintha elvesztettem volna a lehetőséget, hogy magam irányítsam az életem; mintha én is csak egy statisztikai adat lettem volna” (Marie G.).

„Emlékszem, milyen volt, amikor először betegként mentem kórházba. Védtelennek és nagyon sebezhetőnek éreztem magam” (Paula G.).

VOLTÁL már kórházban, és volt neked is ilyen érzésed? Akár volt, akár nem volt, azzal bizonyára egyetértesz, hogy a legtöbb ember kevés időt szentel arra, hogy elgondolkodjék azon, milyen érzés is betegnek lenni. De egy nap te is lehetsz beteg. Például 1987-ben az derült ki a tudósításokból, hogy minden hét személy közül egy kórházba került az Egyesült Államokban. Ezek a statisztikai adatok eléggé változóak világviszonylatban. Te, a bölcs előrelátó ember vajon milyen előkészületeket tegyél egy ilyen eshetőséggel számolva?

„Egészséged védelme érdekében a legfontosabb azt tisztáznod, hogy szükséged van-e kórházi kezelésre” — mondja Dr. Sidney Wolfe, a Közegészségügyi Kutatócsoport igazgatója. Bárhol is élsz, ha beteg vagy, jogodban áll tudni, és ez egyben kötelességed is, hogy tisztában légy azzal, mi a bajod. Gyakran a saját kezelőorvosod is képes kielégítő módon felvilágosítást adni.

De ha kétséged merülne fel, ajánlatos egy másik orvos véleményét is kikérni. Egyes országokban a biztosítótársaságok bizonyos nagyobb műtétek esetén egy másik szakorvos véleményét is kikérik, mielőtt fizetnének. És az sem ritka eset, hogy egy harmadik véleményt is kikérnek, ha a két diagnózis és a javasolt gyógykezelés nem egyezik. A lényeges szempont itt az, hogy akár egy, akár kettő vagy több orvosi vélemény van, a bölcs beteg nem sajnálja az időt, hogy saját maga is tisztázza, szükséges-e és bölcs-e az ajánlott gyógykezelés.

Sürgőséggel történő kórházba szállítás

Válságos helyzetben természetesen nincs idő többféle orvosi javaslat kikérésére. Lehet, hogy a beteg eszméletlen állapotban van, nem tud beszélni és írni kórházba kerülésekor. Néha azonnali intézkedésre van szükség az orvosok részéről, mielőtt még mód nyílna a hozzátartozók megtalálására és megkérdezésére, hogy mit szeretnének a beteg érdekében. Az ilyen helyzetek különösen aláhúzzák, mennyire fontos az előrelátás és a tervezés.a

Azon beteg esetében, aki Jehova Tanúja, ez azt jelenti, hogy mindig magánál hord egy kitöltött és érvényes Orvosi dokumentum című okiratot. Ezen az okiraton rajta van, mi a beteg óhaja gyógykezelésével kapcsolatban, és szerepelnek rajta olyan fontos adatok is, mint például az, hogy a kórházi személyzet hogyan tud kapcsolatba lépni az illető hozzátartozóival vagy másokkal, akik tudnak a beteg kívánságáról. Jóllehet ez nem öleli fel az összes lehetséges helyzetet, ez a fontos dokumentum mint hivatalos okirat az egyén akaratának a kifejezője abban az esetben, ha nem tudna beszélni.

Az is nagyon hasznos, ha szükséghelyzetben egy közeli barát vagy rokon, aki jól ismeri elveidet és tudja, mi lenne a kívánságod a gyógykezelés tekintetében, a kórházba sietne támogatásodra. Akár közvetlenül lehetséges ez, akár nem, mindenesetre a kiállított érvényes Orvosi dokumentum kulcsfontosságú eszköz lehet jogaid védelmezésében.

Még ha valaki nem is bemerített hírnökként, Jehova Tanúja, és nincs ilyen okirata, akkor is készíthet egy hasonló írásbeli (lehetőleg géppel írt) nyilatkozatot. Ennek tartalmaznia kell, milyen gyógykezelést szeretne, milyen korlátokat szab e téren és kivel kell kapcsolatba lépni, ha válságosra fordulna az állapota.

Űrlapok kitöltése és nyilatkozatok

Nem egyformák a betegek jogai világviszonylatban. (Lásd a bekeretezett részt a 7. oldalon.) Egyes országokban az utóbbi években feltűnő módon megnövekedtek a betegek jogai; az orvos például nem alkalmazhat a beteg beleegyezése nélkül semmilyen gyógykezelést. Rendszerint írásba foglalják a beteg beleegyezését. Ez az oka annak, hogy a kórházak saját űrlapokat készíthetnek, amelyeket alá kell írnod. Ha a ti országotokban is ez a helyzet, a következőket ajánljuk segítségként:

Mielőtt aláírnád az űrlapokat, gondosan olvasd el az összeset, mert az aláírásod azt jelenti, hogy beleegyeztél abba és hozzájárultál ahhoz, ami az űrlapon szerepel. Senkinek se engedd meg, hogy sürgessen a kórházi felvételi űrlap vagy a gyógykezeléshez adott beleegyezés aláírására, mielőtt gondosan végig olvastad volna az űrlapokat. Ha nem értesz egyet a szabványűrlap valamelyik pontjával, húzd ki azt a részt. Még ha valaki tiltakozik is ez ellen mondván, hogy ez kórházi űrlap és ezen nem lehet változtatni, mindazonáltal ez hivatalos szerződés és senki sem kívánhatja, hogy olyasmit írjál alá, amivel nem értesz egyet. Jóllehet nem akarunk okvetetlenkedőknek látszani, mégis fontos, hogy e tekintetben ne alkudj meg — jogod van ugyanis visszautasítani az űrlapon azt a részt, amivel nem értesz egyet.

Műtéthez vagy vér bármilyen alkalmazásához kért beleegyezés esetén különösen fontos minden bekezdést gondosan elolvasni. Jehova Tanúi közül egyesek megrökönyödve olvastak a kórházi űrlapokon olyan kitételeket, melyeket állítólag pontosan az ő számukra fogalmaztak meg. Bár az űrlap elején van egy olyan kitétel, hogy a beteg vérrel kapcsolatos kívánságát tiszteletben tartják, egy későbbi bekezdés már másképpen fogalmaz, valahogy ekképp: ’Végveszély esetén, vagy ha az orvos szükségesnek látja, [az orvos] fenntartja magának azt a jogot, hogy vérátömlesztést adjon.’ Továbbá, mivel Isten Szava azt parancsolja a keresztényeknek, hogy tartózkodjanak a vértől, jól bevált gyakorlat az, hogy minden eléd tett papírra ráírod: „Vér nélkül” (Cselekedetek 15:28, 29). Ez egyértelművé teszi álláspontodat a kórházi személyzet minden tagja előtt. Tény, hogy egyre több beteg utasítja vissza a vért, mivel el szeretnék kerülni a hepatitisszel, AIDS-szel és egyéb halálos kimenetelű betegséggel való fertőződés veszélyét.b

Egyes országokban a betegeknek kevesebb joguk van annál, mint ahogy fentebb vázoltuk. Vannak területek, ahol az orvos testesíti meg a törvényt, és a betegek többé-kevésbé ki vannak szolgáltatva az orvos kénye-kedvének. Egy nyugati országból származó orvos felkeresett egy afrikai országot, és ezt jegyezte meg: „Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, ahogyan az orvosok és a betegek viszonyulnak egymáshoz . . . A betegek csak akkor szólaltak meg, ha kérdezték őket. Semmit sem kérdeztek meg az orvosuktól.” Bár ez a szokás a betegek számára meglehetősen nehéz, a bölcs keresztény — tisztelettudóan, de határozottan — ragaszkodik ahhoz, hogy tartsák tiszteletben alapvető emberi jogait a testi épségét és a saját egészségét érintő kérdések közös megbeszélését illetően.

Beszélgetés az orvosi személyzettel

Általában a kezelőorvostól szoktunk tanácsot és felvilágosítást kérni; ennélfogva sok múlhat azon, mennyire gondosan választod meg az orvost. Az egyik író megjegyzi: „Ismerd el, hogy az orvosok is olyanok, mint bárki más. Van közöttük jó és rossz orvos, mint ahogy a legtöbben mi is jók vagy rosszak vagyunk. A legtöbb orvos igyekszik mindent megtenni betege érdekében, de egyesek arra vannak társadalmilag beállítva [kondicionálva], hogy úgy gondolkozzanak, joguk van helyetted is dönteni. Ha egy orvos nézete és egyénisége nem egyezik a tieddel, keress egy másik orvost.”

Törekedj arra, hogy kérdéseidre kielégítő és megnyugtató választ kapj, mielőtt beleegyeznél bármilyen kezelésbe. (Lásd a bekeretezett részt a 8. oldalon.) Ha nem tudsz valamit megérteni, kereken mondd azt meg. Kérd meg, hogy a magyarázata legyen egyszerű nyelvezetű, kerülve az orvosi szakszavakat. Az is helyes eljárás lenne, ha az orvossal való beszélgetés során bizonyos pontoknál kifejeznéd őszinte értékelésedet azért, hogy megérti vallási meggyőződésedből fakadó álláspontodat.

Próbálj barátságos kapcsolatot létesíteni a kórházi személyzettel, ápolóiddal, mert ők sokat tehetnek gyógyulásod és ápolásod érdekében, bár ez kötelességük is. Ha gyógyszereket vagy injekciókat hoznak, megkérdezheted, hogy ezek csakugyan neked lettek-e felírva. Ez is bölcs dolognak bizonyul a gyakorlatban, mert a legjobb szándékuk ellenére is tévedhetnek.

Előfordulhat, hogy a kórházi személyzet ki sem látszik a tennivalókból, de ne felejtsd el, legtöbbjük azért választotta ezt a foglalkozást, mivel törődik az emberekkel és őszintén szeretne segíteni embertársain. Te úgy működhetsz együtt velük, ha világosan kifejezed, mire van szükséged és mi a gondod. Egyetlen nővérnek (de a kórházi személyzet egyetlen más tagjának) sincs joga ledorongolni téged ilyen szavakkal: „Ha nem fogadja el ezt a gyógykezelést, akkor meghal.” Ha előfordulna ilyen eset, nyugodtan szólhatsz a kórház igazgatóságának és a hozzátartozóidnak, valamint a felvigyázódnak; ők esetleg szólni tudnak az érdekedben.

Mi a helyzet, ha probléma adódik?

Vannak alkalmak, amikor minden ilyen irányú erőfeszítés ellenére a betegek súlyos konfliktusba kerülnek az egészségügyi rendszerrel. Bár ez a körülmény elég ritka, de ha hirtelen ilyen helyzet állna elő, mi a teendőd?

Először is ne ess pánikba! Rendszerint ez nehéz időszak minden érdekelt személy számára, s előfordulhat, hogy az érzelmek felfokozódnak. De ha te nyugodt maradsz, ésszerűen és tiszteletudóan viselkedsz, ez igen sokat segíthet. Másodszor, gondold át a helyzetet, és végy igénybe minden lehetséges segítséget. A kórháznak lehet olyan betegképviselője, akivel felveheted a kapcsolatot, és akitől segítséget kaphatsz.

Jehova Tanúi ilyenkor a gyülekezetük véneivel lépnek kapcsolatba. Ezek a bölcs és tapasztalt tanácsadók támogatást tudnak adni ahhoz, hogy megtalálhasd azt az együttműködő intézetet, amely a helyzet súlyosbodása esetén hajlandó átvállalni a gyógykezelésedet.c Az igaz keresztények arról sem feledkeznek meg, hogy bízzanak Jehova Isten hatalmában. Nehéz helyzetekben gyakran nincs egyetlen, mindent felölelő megoldás, és saját erőnkre támaszkodva talán nem tudjuk pontosan, hová is forduljunk. Sokan azt figyelték meg, hogy amikor mindent megtettek, amit emberileg csak meg tudtak tenni, és Istenhez fordultak imában, nemcsak vigaszt kaptak, hanem előre nem sejtett megoldás is kínálkozott (1Korinthus 10:3; Filippi 4:6, 7).

Remélhetőleg, neked nem lesznek ilyen gondjaid, de azért jó, ha előre felkészülsz ezekre. Azt se felejtsd el, hogy kórházi bentléted idején joggal várnak el tőled bizonyos dolgokat. A kórház remek hely arra, hogy felmutasd az olyan krisztusi tulajdonságokat, mint a türelem, a köszönetnyilvánítás az irántad tanúsított kedvességért és hála főleg azok iránt, akik segítségedre vannak. A kórházi személyzetnek küldött rövid megemlékező levél, vagy egy kis figyelmesség mint értékelésed egyik megnyilvánulása, biztosan maradandó benyomást hagy hátra. Kórházi bentléted arra is alkalom lehet, hogy tanúbizonyságot tégy példaadó magatartásoddal s ezzel hozzájárulj ahhoz a jó hírnévhez, amit az igaz keresztények mint betegek már kivívtak maguknak (1Péter 2:12).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Ha be kell feküdnöd a kórházba, a következőkre

kell gondosan odafigyelned:

◻ 1. Legyen nálad egy érvényes Orvosi dokumentum; vagy egy olyan írásos, aláírt nyilatkozat, amely kívánságaidat tartalmazza.

◻ 2. Válaszd meg gondosan a kezelőorvosodat.

◻ 3. Tisztázd, szükséges-e kórházi kezelés.

◻ 4. Figyelmesen olvasd el és töltsd ki a kórházi felvételi űrlapot. Ha Jehova Tanúja vagy, rögtön tárd fel kilétedet.

◻ 5. Lehetőleg csak a legszükségesebb személyes holmit hozd magaddal, például hálóköntöst, tisztálkodási szereket és olvasnivalót.

◻ 6. Ékszereidet, villanykészülékeidet és a szükségleteken felüli pénzt hagyd otthon.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

A beteg emberi és polgári jogai

Ha egy beteg kórházba kerül, nem szabad, hogy a félelem eluralkodjék rajta a kórházi környezet miatt azt gondolva, hogy ő egy jelentéktelen senkivé lett. Vannak jogai, amelyeket a legtöbb kórház és személyzet örömest tiszteletben tart. A következő jogokat Lila L. Anastas, R.N. How to Stay Out Of the Hospitald című könyvében tömören felsorolja és 10 pontban foglalja össze.

A betegnek joga van arra, hogy:

1. Figyelmes és tiszteletteljes kezelésben részesüljön a kórházi személyzet részéről.

2. Orvosától teljes és pontos felvilágosítást kapjon betegsége, gyógykezelése és egészségének várható alakulása felől olyan szavak formájában, amit mint beteg meg tud érteni.

3. Megkapjon minden szükséges orvosi felvilágosítást ahhoz, hogy a kellő ismeret birtokában dönteni tudjon, mielőtt megkezdődne a gyógykezelés vagy bármilyen gyógyeljárás. Ahol lényegét tekintve másféle kezelések is lehetségesek, a betegnek joga van tudni ezekről.

4. Ne fogadjon el bizonyos gyógykezelést a törvény adta lehetőségek határain belül.

5. Saját gyógykezelését illetően érvényesüljön az orvosi titoktartás.

6. Elvárja, hogy a kezelésére vonatkozóan minden közlést és feljegyzést bizalmasan kezeljenek.

7. Elvárja, hogy lehetőségeinek határán belül a kórház ésszerű módon tegyen eleget a beteg kérésének, ha az valamilyen más ellátást kér, vagy egy másik gyógyintézetben akarja kezeltetni magát, ha ez orvosilag lehetséges.

8. Felvilágosítást kapjon minden olyan esetben, amikor a kórház más gyógyintézetekkel és oktatási központokkal lép érintkezésbe a gyógykezelésével kapcsolatban.

9. Tájékoztatást kapjon arról, ha a kórház a gyógykezelésével vagy az ápolásával kapcsolatban emberen végrehajtott kísérletet akar kezdeni vagy végezni.

10. Elvárjon minden ésszerű további kezelést és tudhasson arról előre, mely orvosokkal, hol találkozhat a kezelésével kapcsolatban.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

A beteg védelme és részvétele a döntésben

„Ahogyan a vádlottnak nem célszerű a bíróságon ügyvéd nélkül megjelenni, ugyanúgy a beteg se menjen nagyvárosi kórházba anélkül, hogy ne kísérné el őt valamely hozzátartozója vagy közeli barátja, aki kész törődni érdekeivel és szükség esetén felszólal az érdekében” (June Bingham, The Washington Post, 1990. augusztus 12.).

„Hosszú korszakokon keresztül az az elképzelés, hogy a beteg is vegyen részt az orvosi döntésekben, teljesen idegen volt az orvosi gondolkodás és gyakorlat számára. A betegek saját keserű tapasztalatukból tudták meg, hogy ha túl sokat kérdezősködnek, ezzel érzelmileg eltávolodunk egymástól, mivel gyakran rossz néven vesszük az ilyen kérdezősködéseket.

Mégis az az elképzelés, hogy mivel tudjuk, mi áll a betegünk érdekében, ennélfogva kérdezősködés nélkül is tudunk az érdekükben cselekedni, oly nyilvánvalóan hamis volt, hogy csak csodálkozni lehet azon a lázas buzgalmon, amellyel ezt a felfogást védelembe vettük.

Megeshet, hogy nem értünk egyet a betegekkel, sőt vitatkozunk velük, vagy olykor hízelgéssel rávesszük őket valamire, de mindezt a velük való törődés szellemében kell tennünk. Végső fokon tiszteletet kell tanúsítanunk aziránt, amit a betegek akarnak, vagy amit éppen nem akarnak” (Yale Egyetem, The Medical Post, Kanada).

„A betegek nem csecsemők, az orvosok pedig nem szülők . . . Persze furcsának tűnik, hogy emlékeztetni kell az orvostanhallgatókat és az orvosokat is arra, hogy a betegeknek is lehetnek elvárásaik az orvosokkal szemben . . . bizalomért viszonzásul bizalmat várnak, továbbá azt, hogy önállóan cselekedhessenek, ne lehessen függő helyzetüket kihasználni és hogy ők is beszélhessenek, és véleményük meghallgatásra találjon; egyenlő partnerként kívánnak részt venni a beszélgetésben, nem akarják, hogy uralkodjanak felettük, elvárják, hogy respektálják életmódjukat és lehetőségük legyen úgy élni az életüket, ahogyan akarják” (The Silent World of Doctor and Patient, írta: Dr. Jay Katz).

„Az orvosi szolgálat azzal kezdődik, amikor felvesszük a kapcsolatot a beteggel. Naponta közel 4 millió beteggel találkozunk, ami bőséges lehetőséget ad nekünk amerikai orvosoknak arra, hogy ne csak a hozzáértésünket igazoljuk, hanem az őszinte együttérzésünket és minden egyes beteg iránt érzett lelkiismeretes törődésünket és odaadásunkat is” (James E. Davis, M.D., az Amerikai Orvosszövetség elnöke).