Fiatalok kérdezik

Hogyan lehetek példakép az öcséim és a húgaim számára?

PAUL tudta, hogy öccse mennyire szereti nézni a tévét. Így hát igen meglepődött, amikor a minap azt látta, hogy a program közepén kikapcsolja a készüléket. Mi volt az oka? Paul öccse így magyarázza: „A film erkölcsileg kifogásolható volt. Tudtam, hogy te úgyis kikapcsoltad volna, ezért kikapcsoltam én magam.”

Paul, anélkül, hogy tudatában lett volna, példát állított öccse számára, méghozzá jó példát. Neked is vannak kisebb testvéreid? Ez esetben bármi, amit teszel vagy mondasz, ugyanilyen hatással lehet rájuk. Seymour V. Reit a Sibling Rivalry című könyvében ezt mondja: „Hihetetlenül erős a kicsikben a késztetés az idősebb testvér utánzására, és a kisgyermek cselekedeteinek a jó részét ez irányítja. Az idősebb testvérek természettől fogva példaképek.”

Akár tetszik, akár nem, kisebb testvéreid éppen azért, mert te vagy az idősebb és nagyobb felelősséggel tartozol, valószínűleg feltekintenek rád. Talán megpróbálják utánozni beszédedet és tetteidet is. Természetesen, időnként terhesnek tűnhet, hogy mindig példaként állj testvéreid előtt.a „Nekem mindenki számára példaképnek kell lennem — panaszkodik a tizenéves Linda. — Anyukám arra hivatkozik, hogy emiatt kell jól viselkednem az iskolában . . . Igazán túl sok felelősség nyugszik rajtam.” Ez a teher különösen akkor nagy, ha egyszülős otthonban nevelkedsz. „Gyakorlatilag én vagyok az apjuk” — írta az egyik fiú a kistestvéreivel kapcsolatban.

Mindezek ellenére előnyök is származnak abból, ha testvéreid közül te vagy az idősebb. Mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy kedvező irányba befolyásold az életüket. Lássuk, hogyan lehetséges ez!

Otthon

Egy régi bölcs mondás így szól: „Bölcsességgel épül fel a ház és a jó ítélőképesség szilárdítja meg” (Példabeszédek 24:3). Természetesen elsősorban a szüleid kötelessége, hogy otthonotokat felépítsék, és olyan hellyé tegyék, ahol a béke és a kellemesség légköre uralkodik. De ha te magad is bölcsességgel és jó ítélőképességgel jársz el, nagyban hozzájárulhatsz a családod boldogságához.

Például, hogyan reagálsz arra, amikor édesanyád vagy édesapád megkér arra, hogy vidd ki a szemetet, vagy takarítsd ki a szobádat? Kész vagy-e az együttműködésre? Engedelmeskedsz-e? Vagy lázadozol és tiszteletlenül visszafeleselsz? Ha így cselekszel, ne lepődj meg, ha kisebb testvéreid is hamarosan vissza fognak feleselni szüleidnek. Bölcs és értelmes dolog követni a Példabeszédek 1:8 szavait: „Hallgass, fiam, apád fegyelmezésére, és ne hagyd el anyád törvényét.”

Tegyük fel, jogos a panaszod. Az egyik 18 éves lány így kesergett: „Véleményem szerint anyukám nem túl sok felelősséggel terheli a két testvéremet. Mindenért rám hárul a felelősség: házimunka, példaképnek lenni, és minden más.” Lehet, hogy igaza van. De vajon nem az lenne a jobb, ha lázongás helyett inkább megbeszélnéd szüleiddel a problémákat nyugodt és tiszteletteljes hangnemben? Elmondhatod nekik, hogyan érzel, és a véleményed talán javít a helyzeten. Szüleiddel folytatott kötetlen és nyílt beszélgetésed nemcsak számodra könnyíti meg az életet, hanem kisebb testvéreidet is megtaníthatja arra, hogyan kell felnőtt módjára rendezni a nézeteltéréseket.

Miután megtárgyaltad a dolgot a szüleiddel, ne felejtsd, övék az utolsó szó. Fogadd örömmel a döntésüket! E tekintetben is jó példa leszel testvéreid számára.

A ház körüli munkák miatti heves szóváltás gyakran teljesen elkerülhető, ha kezdeményező vagy. Más szóval, vajon folyton szólni kell neked azért, hogy ne hagyd a földön a ruháidat, vagy figyelmeztetés nélkül is elrendezed azokat? Csendes példamutatásod ezen a téren sokat segíthet kisebb testvéreidnek abban, hogy megtanulják: a családban mindenkinek el kell látnia a maga feladatát ahhoz, hogy az élet zökkenőmentes legyen. (Vö. Galata 6:5.)

Az iskolában

’Utálok iskolába járni.’ ’Nem tudom megérteni, miért kell iskolába járnom. Semmit sem tanulok ott!’ ’Mihelyt tehetem, rögtön ott fogom hagyni az iskolát.’ A fiataloktól gyakran hallani ilyen kedvezőtlen szemléletű kifejezéseket az iskolával kapcsolatban. Vajon téged is hallanak kisebb testvéreid így beszélni? Azt látják, hogy kerülöd az iskolát, vagy lógsz az órákról? Ez könnyen befolyásolhatja iskolai viselkedésüket.

A jó példamutatás az iskola iránti egészséges, kedvező magatartás kifejlesztését jelenti. Lehet, hogy ez nem könnyű. De ne feledd, az iskolai elfoglaltság mind értelmi, mind szellemi fejlődésedben segíthet. Ugyanakkor hozzásegíthet ahhoz, hogy szakmákat tanulj meg, amelyek képessé tesznek arra, hogy egy napon mint felnőtt, gondoskodni tudj magadról. A Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyvben van egy rész „Iskola és munkahely” címmel.b Ez hasznos tájékoztatást tartalmaz arról, ami a tanulás tekintetében segíthet a hozzáállásodon.

Az iskolával kapcsolatos helyes szemléleted biztosan átragad majd kisebb testvéreidre is. Ha személyesen érdeklődsz az osztályzataik és a házi feladataik iránt — időnként önként is kisegítve őket —, ezzel nagyban táplálod tanulmányi fejlődésüket. De mi a helyzet a te iskolai magatartásoddal? Hogyan viselkedsz tanáraiddal, pályaválasztási tanácsadóiddal és az iskolai ügyintézőkkel szemben? Gyúnyos, vitatkozó vagy velük, vagy jó példát mutatva tiszteletben tartod tekintélyüket? (Vö. Titus 3:1, 2.)

Testvéreid azt is megfigyelik, milyenek a barátaid. Ha „együtt” futsz a tömeggel, hamarosan „távol” találod magad Istentől! Az 1Korinthus 15:33. verse, amelyet oly gyakran szoktunk idézni, így figyelmeztet: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat.” Ugyanakkor ezzel esetleg veszélyes példát állítasz fel testvéreid számára. Egy fiatal, akit keresztény édesanya nevelt fel, elhagyta Isten útjait, és fiatal kábítószeresekkel kezdett barátkozni. Hamarosan ő maga is kábítószerfogyasztó lett. Attól félve, hogy öccse is a nyomdokaiba lép, így figyelmeztette: „Te ne szokj rá a kábítószerekre!” De cselekedetei sokkal nagyobb hatást gyakoroltak öccsére, mint a szavai, és hamarosan ő is belekeveredett ugyanabba a rossz társaságba. Bizonyára nem akarod lelkiismeretedet azzal a tudattal terhelni, hogy a botránkozás köve lettél a saját öcséd vagy húgod számára! (Vö. Máté 18:7.)

Példamutatás az imádatban

A keresztény fiatalok esetében különösen fontos, hogy az imádatban jó példát mutassanak. Komolyságod, nagyraértékelésed és építő beszéded nemcsak égi Atyád szívét örvendezteti meg, hanem öcséidre és húgaidra is maradandó benyomást gyakorolhat (Példabeszédek 27:11).

Nézzünk egy példát: Jehova Tanúi körében egyes fiatalok nehéznek találják a nyilvános prédikálást (Máté 24:14; 28:19, 20). Miként Jeremiás is az ókorban, a fiatalok közül egyesek egyszerűen alkalmatlannak érzik magukat erre. (Vö. Jeremiás 1:6.) Másokat esetleg az zavar, mit szólnak majd barátaik, ha meglátják őket ebben az életmentő munkában tevékenykedni? Lehetséges, hogy testvéreidet is az ilyen helytelen hozzáállás akadályozza? Ha igen, próbáld kedvező színben feltüntetni előttük a prédikálómunkát. Tűzd ki célul, hogy rendszeresen kimész a családoddal a prédikálómunkába. Amint kistestvéreid látják, hogy ez a munka az öröm és a beteljesülés forrása számodra, biztosan utánozni akarják majd a hitedet. (Vö. Zsidók 13:7.)

Vedd szemügyre a tizenéves Crystal példáját. Ezt mondja: „Személyes célul tűztem ki, hogy minden nyáron legalább két hónapot kisegítő úttörő leszek.”c Milyen hatással volt öccsére az ő buzgósága? Crystal ezt mondja: „A 12 éves öcsém is több időt tölt a prédikáló munkában, mióta elkezdtem az úttörőszolgálatot.”

A keresztény összejövetelek újabb alkalmat adnak arra, hogy jó példát mutass. Az összejövetelek rendszeres látogatása szentírási követelmény (Zsidók 10:24, 25). Miért ne tanítanád meg testvéreidet arra, hogy korán elvégezzék iskolai feladataikat, és úgy szervezzék dolgaikat, hogy el tudjanak jönni az összejövetelekre? Megtanulhatják még inkább élvezni az összejöveteleket, ha azt látják, hogy te mindig jól felkészülsz és erőfeszítést teszel a közreműködésre.

Nem könnyű Isten követelményei szerint élni. De Isten minden keresztény fiataltól azt kívánja, hogy legyen „jó példa . . . a beszédben, a viselkedésben, a szeretetben, a hitben és a szűzies tisztaságban”, akár vannak testvérei, akár nincsenek (1Timótheus 4:12). Miért ne kezdenéd el otthon? Ha ezt teszed, egész más lesz minden — mind a testvéreid életében, mind pedig a tiedében!

[Lábjegyzetek]

[Kép a 18. oldalon]

A szüleiddel szembeni viselkedésed hatással lehet arra, ahogyan kisebb testvéreid viselkednek majd velük szemben