Fiatalok kérdezik:
Miért nekem kell a legfiatalabb gyermeknek lennem?
A legfiatalabb gyermeket hajlamosak úgy tekinteni, mint aki a család „kisbabája”.
„Gyűlölöm azt a tényt, hogy nekem kell azokért a hibákért fizetnem, amiket a nővéreim követnek el.”
„A bátyám engem ver meg, amikor problémái vannak.”
’ÖTÜNK közül én vagyok a legfiatalabb — írja Lilia —, és ez nem túl örvendetes. Gyakran csomó mindenből kihagynak, mert senki sem akar bajlódni egy „kisbabával”. A bátyáim és a nővéreim utálnak velem foglalkozni. Mindig tehernek érzem magam. Időnként egyedüli gyermeknek érzem magam, oly sok időt kell eltöltenem úgy, hogy egyedül játszom.’
Faye a legkisebb volt a négy gyermek közül. Így emlékszik vissza: „Szüleim mindig inkább az idősebb testvéreimnek hittek, mint nekem. Idősebb testvéreimnek megvolt a maguk barátja. Én magamra maradtam.”
Te vagy a legfiatalabb gyermek a családban? Akkor talán hasonló sérelmeid vannak. Mások talán mulatnak, amikor megtudják, hogy te vagy a „kisbaba” a családban. De ami téged illet, te talán semmi szórakoztatót nem találsz abban, hogy te vagy a legfiatalabb.
Annak hátrányai, hogy te vagy a legfiatalabb
Érzed-e például, hogy bátyád vagy nővéred szerez meg minden érvényesülési lehetőséget? Talán okod van így érezni. A bibliai időkben az elsőszülött egyedülálló tiszteletnek örvendett; a legfiatalabb gyermek csak utána jöhetett, amikor bizonyos kiváltságok és felelősségek adódtak. (Vö. 1Mózes 25:31; 43:33.) Napjainkban a szülők még mindig hajlamosak nagy reményeket fűzni a legidősebb gyermekükhöz. Nem mintha jobban szeretnék őt, mint a többi gyermeküket, hanem mert idősebb, mert őt talán meg lehet bízni azzal, hogy vigyázzon a fiatalabb testvéreire. Ő az, aki először felnő, és ennek következtében gyakran számtalan irigylésre méltó kiváltságot és szabadságot kap.
A legfiatalabb gyermeket azonban hajlamosak a család „kisbabájának” tekinteni, és valósággal elárasztják szülői szeretettel! Egy asszony, akit Seymour V. Reit idéz a Sibling Rivalry című könyvében, így emlékszik vissza: „Családunkban én voltam a legfiatalabb . . . babusgattak, és meglehetősen sokat sürgölődtek körülöttem, még a nagyobb gyermekek is. Én természetesen élveztem ezt, de úgy gondolom, hogy ez kissé visszatartott engem. Talán visszatartott felnőtté válásomban és abban, hogy szembenézzek a kihívásokkal.”
Szüleid talán túlzásokba esnek, hogy megóvjanak. Idősebb testvéreidnek talán megengedik, hogy elmenjenek a barátaikkal, míg nálad esetleg ragaszkodnak az otthon maradásodhoz — vagy olyan korán kell haza menned, hogy talán úgy érzed, egyáltalán nincs is értelme elmenni!
Ha a legfiatalabb vagy, sok igazságtalan összehasonlítás is érhet. „Amikor valóban gond van velem, vagy épp valami ostobaságot csinálok a ház körül — panaszkodik a 16 éves Karl —, ők azt mondják: ’Alan nem csinál ilyet’, vagy ’Miért nem tudod te is úgy kitakarítani a szobát, mint Alan?’ ” És ha idősebb testvéred lázadóan viselkedett, amikor annyi idős volt, mint te, akkor légy óvatos! Szüleid talán erőteljesen próbálják megakadályozni azt, hogy az eset megismétlődjön. „Gyűlölöm azt a tényt, hogy nekem kell azokért a hibákért fizetnem, amiket a nővéreim követnek el — panaszkodik az egyik lány. — Csak azért, mert a nővérem kölcsönvette az autót és olyan helyre ment, ahova nem lett volna szabad, én nem kaphatom kölcsön az autót!”
Marakodás a testvérekkel
Leginkább talán azon mód miatt panaszkodsz, ahogy a testvéreid bánnak veled. Talán kevés tiszteletet mutatnak magánéleted vagy személyes tárgyaid iránt. Talán állandóan bosszantanak, vagy téged tesznek felelőssé balsikereikért. „A bátyám engem ver meg, amikor problémái vannak” — panaszkodott az egyik fiatal fiú.
A fiatal Susannah hajszálpontosan megállapítja, hogy gyakran mi áll az ilyen testvéri konfliktusok hátterében. Ezt mondja: „Úgy gondolom, sok küzdelem csupán erő kérdése, és hogy kinek mihez van joga.” Az csak természetes, hogy azt akarjuk: a szülők szeressenek, elismerjenek és helyeseljenek. S mivel majdnem lehetetlen, hogy a szülők ugyanúgy bánjanak minden gyermekkel, konfliktusok és neheztelések alakulhatnak ki. Jákób patriarcha „minden fiánál inkább szereti vala Józsefet”. Hogyan reagáltak erre a testvérei? „Meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani” (1Mózes 37:3, 4). Mint legfiatalabb gyermek, talán nagyobb részt kapsz szüleid figyelméből és szeretetéből. Ha így van, testvéreid esetleg ellenségesen viselkednek veled. „Úgy gondoltam, hogy a húgom mindent megkap, amit csak akar — mondja egy elsőszülött tizenéves lány, Roseanna. — Tudom, hogy féltékeny voltam rá.”
Az előnyök
Mindazonáltal a legfiatalabb gyermeknek lenni számos előnnyel jár. Szüleid talán jobb anyagi körülmények között vannak, mint amikor fiatal szülők voltak. Így talán anyagi előnyöket élvezhetsz, például egy saját szobát, ami a testvéreidnek nem volt ilyen idős korukban. S amíg némely fiatal még a gondolatától is viszolyog, hogy mások kinőtt ruháit viselje; az idősebb testvéreidtől örökölt ruhákkal sokkal nagyobb lehet a ruhatárad, mint amivel néhány veled egykorú rendelkezik!
További előny az a tapasztalat, amit a szüleid szereztek a gyermeknevelésben. (Vö. Zsidók 5:14.) Tulajdonképpen a bátyáid és a nővéreid révén ’szoktak hozzá’ a szülői szerephez. Tanulva a múlt hibáiból, szüleid talán felszabadultabbak és biztosabbak saját szerepükben, és kevésbé hajlamosak irreális dolgokat követelni. Talán akkora szabadsággal rendelkezel, amivel a testvéreid nem rendelkeztek ilyen idős korukban.
Egyszerűen szólva, vannak előnyei is annak, ha bátyáid és nővéreid vannak. Arra az ellenségeskedésre gondolva, amit a testvérek gyakran egymás iránt tanúsítanak, egy kissé nehéz lehet számodra ezt megemészteni. A testvérek azonban ritkán gyűlölik egymást igazán. Az egyik 13 éves lány elismerte: „A bátyám mindig bosszant. De legbelül nagyon szeretem őt.” Bátyáid és nővéreid a barátság, a társaság és a tanács forrásai lehetnek. Egy testvér mintaképül is szolgálhat számodra, különösen ha istenfélő. A középiskola első osztályát járod? Bátyád talán tud segíteni, hogy javíts az osztályzatodon. Szüleid végre megengedik, hogy kisminkeld magad? A nővéred talán megmutathatja neked, hogyan tedd.
Érdekes módon a Sibling Rivalry című könyv a továbbiakban azt mondja: „A legfiatalabb gyermekekben . . . nagyobb a hajlam arra, hogy barátságosabb és társaságkedvelőbb emberek legyenek, mint a legidősebb vagy középső testvérek, és közvetlenebbek más gyermekekkel. Mivel hozzászoktak ahhoz, hogy együtt tevékenykedjenek és elbeszélgessenek különböző korosztályú emberekkel, jobban kijönnek a családon kívüli velük egykorúakkal.”
Tedd meg a legtöbbet a helyzetedben!
Még mindig úgy érzed, hogy a legfiatalabbnak jut a legkevesebb? Nos, talán érdekelni fog, hogy az elsőszülöttek és a középső gyermekek gyakran amiatt panaszkodnak hangosan, hogy övék a legtragikusabb sors! Mi a baj hát, ami miatt nem illesz bele a családba, ugyanakkor milyen erőfeszítéseket teszel, hogy alkalmazd a bibliai alapelveket?
Például, ha azt érzed, hogy a szüleid túlságosan óvnak téged, beszéld meg velük a dolgot felnőtt módjára. „Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács” (Példabeszédek 15:22). Ha ’békés és ésszerű’ vagy, meg tudsz egyezni, és elfogadható kompromisszumot tudsz ajánlani ahelyett, hogy panaszkodnál, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy te szeretnéd (Jakab 3:17, 18). Ha megtagadnak tőled egy olyan kiváltságot, amit idősebb testvéreidnek megadnak, nem kell, hogy hisztériázz. Bizonyítsd be, hogy megbízható vagy, és alkalmas arra, hogy a legjobban végezd el azt, amivel megbíznak a szüleid. (Vö. Lukács 16:10.)
A bibliai alapelvek is segíteni fognak neked, hogy megőrizd a békét testvéreiddel. Magánéletet szeretnél? Akkor alkalmazd az Aranyszabályt, és tartsd tiszteletben az ő magánéletüket és tulajdonukat (Máté 7:12). Gyűlölöd, ha bosszantanak? Akkor bánj ’tisztelettel’ testvéreiddel, és ne vágj vissza az első sértésre (Róma 12:10). Ingerült vagy, mert úgy érzed, hogy mellőznek vagy mindenből kihagynak? Ne nyugodj bele abba, hogy magányos vagy. ’Tedd szóvá az ügyet’ náluk, és beszéld meg velük a dolgokat nyugodt és megfontolt módon (Példabeszédek 25:9). Sokszor csupán műveltség kérdése, hogy megbocsátók legyünk (Efézus 4:32; Kolossé 3:13; 1Péter 4:8). De ha úgy érzed, hogy egy testvéred fizikailag vagy szóbelileg sérteget téged, szólj a szüleidnek a dologról. Csak ebben az esetben tudják ellátni gyermekeik ’szellemi szabályozásának’ feladatát (Efézus 6:4).
Nem, a legfiatalabbnak lenni nem azt jelenti számodra, hogy „kisbaba” vagy. S nem is szükségszerűen olyan, amely akadályozza érzelmi vagy szellemi növekedésedet. Mint legfiatalabb gyermek, empátiát, önzetlenséget, osztozkodásra való hajlamot és olyan képességet fejleszthetsz ki, hogy jól ki tudj jönni másokkal — ezek a leckék mind a javadra fognak válni az eljövendő években.
[Kép a 23. oldalon]
„Miért hagynak ki engem minden jóból?”