Fiatalok kérdezik:

Miért akarják a szüleim folyton irányítani az életemet?

„Keresem az alkalmat, hogy akcióba lépjek, izmaimat megmozgassam és erőmet kipróbáljam . . . Szeretném nemcsak szóban, hanem a valóságban is megtudni, miben különbözik az édes a keserűtől. Élményekre vágyódom; de [a szüleim] csak magyarázatokkal traktálnak” (Egy 16 éves fiú).

„Az édesanyám és közöttem örök konfliktus van . . . Még most is babusgatni akar . . . El akarok menni innen; nem tudom elviselni, hogy börtönben érzem magam . . . Felnőtt akarok lenni, de ő nem engedi” (Egy 17 éves lány).

A FIATALOK rendszerint arról panaszkodnak, hogy a szüleik akarják irányítani az életüket. Talán neked is ugyanilyen panaszod van. Te azt mondod, szeretnél későig kimaradni; ők viszont azt mondják, hogy gyere haza korán. Te azt mondod, elég nagy vagy már ahhoz, hogy udvarolj; ők viszont túl fiatalnak tartanak még erre. Úgy tűnik, hogy minden ’Ugye ezt már lehet nekem’ szembetalálkozik a ’Nem, neked még nem lehet’ válasszal.

Hogy méltányosak legyünk a szülőkkel szemben, a legtöbb fiatalnak megengedik, hogy idejük egy bizonyos részét saját tetszésük szerint töltsék el. Valószínűleg te sem vagy kivétel ez alól. Ezenkívül, szüleid valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy te már nem vagy gyermek; előbb-utóbb engedniük kell abból az irányításból, amellyel születésed óta nevelnek. És a legtöbb szülőhöz hasonlóan, valószínűleg ők is azt akarják, hogy kiegyensúlyozott, önálló felnőtt légy.

Ezek után valószínűleg ezt kérdezed: ’Ha a szüleim így éreznek, akkor miért nem nyilvánítják ki ezt?’ Neked úgy tűnhet, mintha ők gúzsba kötnének téged és nem akarnának szabadon engedni. Valóban, az aligha kétséges, hogy te fogod irányítani az életedet. A kérdés csak az, hogy mikor jön el ennek az ideje. Nyilvánvalóan te most azonnal szeretnéd. A szüleid viszont azt akarják, hogy fokozatosan nyerd el ezt az önállóságot.

Egy tizenéves a szülei részéről jövő „bizalmatlanság hiányának” tekintette ezt; burkolt célzást érzett arra, hogy „önpusztító hajlama van, amit meg kell fékezni”. Elképzelhető az, hogy szüleidnek jó oka van arra, hogy így járjanak el? Mindenestre, ha megértéssel fogadod az ő nézőpontjukat, az lecsillapíthatja azokat a neheztelő érzéseidet irántuk, amelyeket bánásmódjuk miatt érzel. Ahogyan a Példabeszédek 19:11 írja: „Az ember, ha értelmes, mérsékli haragját.”

Amiért még irányítanak

Mindenekelőtt vedd figyelembe, hogy a világ fokozatosan egyre veszélyesebb és romlottabb lett azóta, hogy szüleid átestek a fiatalság évein (2Timótheus 3:1, 13). Az egyik szülő elismerte: ’Az a világ, amelyet fiunk és leányunk 14, 15 és 16 éves korában most tapasztal, sokkal veszélyesebb, mint az a világ volt, amelyben mi nőttünk fel. Ma már nem olyan biztonságos egyedül kint járni az utcán. Több tizenéves válik terhessé, mint a mi ifjúságunk idején.’ Nem csoda, ha szüleid óvni akarnak téged!

Ha szüleid istenfélők, szívből aggódnak szellemi egészséged miatt. A Biblia arra utasítja a szülőket, hogy ’adják meg gyermekeiknek mindazt a nevelést és helyreigazítást, amely a krisztusi szellemben való nevelésükkel együtt jár’ (Efézus 6:4, The New English Bible). Azt is tudják, hogy nem fogod automatikusan a magad vallásául választani a krisztusi értékeket és hitfelfogásokat csak azért, mert ők ezt teszik. Azzal is tisztában vannak, hogy „egy szabadjára engedett fiú [vagy leány] szégyent hoz az anyjára” (Példabeszédek 29:15). És ha már nem is úgy gondolnak rád, mint egy kisgyerekre, azt még mindig kötelességüknek érzik, hogy bizonyos korlátokat állítsanak fel és megszabják, mikor jöjj haza.

Lehet, hogy az irányítást méltóságodon alulinak, gyerekesnek érzed. De ne felejtsd el, nem is olyan régen te magad is csöppnyi, karon ülő gyermek voltál. És most ugyanúgy meg akarnak óvni az erkölcsi ártalmaktól, mint annak idején a fizikai ártalomtól. Azt se felejtsd el, hogy szüleid is voltak valamikor tizenévesek, és jól tudják, milyen nehézségeken kell egy ifjúnak átesni. Még az igazságos férfi, Jób is bevallotta „ifjúkori bűneit” (Jób 13:26). Egyes szülők fiatal korukban maguk is súlyos hibákat követtek el és ezek sok bonyodalmat okoztak az életükben.

Egy édesanya bevallotta: „Férjhez kellett mennem. Egészen fiatal koromban volt egy fiú, akivel együtt jártam. Terhes lettem 16 éves koromban. Mára már 3 gyermekem van, s kettő közülük most tizenéves. Ötven évesnek érzem magam, noha csak 37 éves vagyok. Oda lett az egész ifjúságom.”

Lehet, hogy a te szüleid nem éltek át ilyen keserves tapasztalatokat. De valószínűleg ehhez hasonlóan aggódnak a túl korai randevúzásod miatt, és talán emiatt tiltják meg azt. Vajon neheztelned kell emiatt a korlátozás miatt rájuk? Ha ezt teszed, vedd figyelembe a Példabeszédek 27:12 szavait: „Az okos, ha látja a veszedelmet, elrejtőzik; a tapasztalatlan, aki vigyázatlanul továbbmegy, megbűnhődik.” Valóban, ha megszívleled szüleid tanácsát, azzal elkerülheted a veszedelmet.

Az átalakulóban lévő személyiség

Lehet, hogy te mégis úgy érzed, mint az a fiatal, aki ezt mondta: „Tudom, mit csinálok. Nem rontom el a saját életemet. Miért nem engedik meg a szüleim, hogy éljem a magam életét?” Talán abból adódik a baj, hogy a szüleidnek adott akaratlan jelzéseid nem egyértelműek. Olykor úgy viselkedsz, mint egy igazi felnőtt, máskor viszont gyerekes módon azt juttatod kifejezésre, hogy szükséged van szülői segítségre.

Dr. Fitzhugh Dodson a How to Single Parent című könyvében ismerteti egy édesanya tapasztalatát, aki 15 éves lányával elment bevásárolni. Miután a választás lehetősége leszűkült három ruhára, a lánya azt kérdezte tőle, hogy melyik állna rajta a legjobban. Édesanyja gondolkodott egy pillantig, és azt válaszolta: „Véleményem szerint határozottan a kék színű áll neked a legjobban.” És mi volt a reagálása leányának a kért tanácsra: „Ó, anyukám, te mindig csak irányítani akarod az életemet, és te akarod megmondani, hogy mit tegyek!”

Hónapokkal később újból elmentek bevásárolni. A leánya kiválasztott néhány ruhadarabot és megkérdezte: „Anyukám, melyik áll rajtam a legjobban?” Édesanyja visszaemlékezve a korábbi jelenetre, elhatározta, hogy óvatos lesz és ezt válaszolta: „Biztos vagyok benne, hogy te el tudod magadnak dönteni”, mire a leánya így kiáltott fel: „Ó, anyukám, te soha nem segítesz nekem, amikor szükségem van rá!”

A kihívó virtuskodástól a gyerekes ragaszkodásig hullámzó kedélyállapot-változás zavarba ejti a szülőket. És bizonyos mértékig egyetlen fiatal sem mentes ettől a hullámzó kedélyállapotváltozástól; ez a felnőtté válás elmaradhatatlan része. És bár ez természetes, mégis arról árulkodik, hogy még mindig vannak „gyerekes vonásaid”, amiket le kell vetkőznöd, és még nem vagy kész arra, hogy teljesen átengedhessék neked az irányítást (1Korinthus 13:11).

Nagyobb önállóság megszerzése

Talán úgy érzed, hogy kevesebb támogatással és figyelemmel is elboldogulsz. Abban a reményben, hogy elnyerd a hőn óhajtott szabadságot, olykor talán kísértést érzel arra, hogy fondorlatos eszközökhöz folyamodj. „Tudom, nem kellene hazudnom — írta egy tizenéves leány —, de csak azért tettem, hogy leegyszerűsítem a dolgokat. [Édesanyám] túl szigorú és sohasem engedne el itthonról, ha megmondanám az igazat.” Szüleid becsapása szonban sohasem egyszerűsíti le a dolgokat. Ugyanis, ha kiderül a hazugság (és ennek nagy a valószínűsége), ez sokkal bonyolultabbá teheti a dolgokat.

Az Options című könyv szerzői bölcsen megjegyzik: „Amikor azt szeretnéd, hogy [a szüleid] bízzanak benned, ugyanakkor te hazudsz nekik, ez olyan, mintha azért lopnál, hogy bebizonyítsd, mennyire becsületes vagy. Ha rajtakapnak a hazugságon, valószínűleg sokkal szigorúbbak lesznek hozzád, mint korábban, mivel megbízhatatlannak bizonyultál.” De ennél sokkal lényegesebb az, hogy a hazugság Isten nemtetszését vonja maga mután. A Példabeszédek 3:32 ezt mondja: „Utálatos előtte az, aki tekervényes úton jár.”

Légy becsületes hozzátartozóidhoz. Számolj be pontosan és részletesen arról, hová akarsz menni és kivel. Ha megszabják, mikor gyere haza, tartsd ezt tiszteletben. Ez annak lesz a bizonyítéka, hogy már felelősségtudattal rendelkezel. Így nem fognak annyira nyugtalankodni miattad, ha elmégy otthonról. S idővel egyre több bizalmat éreznek majd aziránt, hogy nagyobb szabadságot adjanak neked. A Biblia is azt mondja: „Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számonkérni” (Lukács 12:48, Békés—Dalos).

Elég gyorsan eljön az az idő is, amikor saját magadnak kell vállalnod az életed irányítását. Addig légy türelemmel! Élvezd az ifjúságodat (Prédikátor 11:9 [12:1, Károli]). Fogadd el szüleid álláspontját az udvarlás, a házirend, a kimaradási időpontok és hasonlók dolgában. Ha most így teszel, sok bánattól és szívfájdalomtól kíméled meg magad. Ha úgy érzed, hogy bizonyos korlátozások nem a te korodhoz valók és ésszerűtlenek, ne lázadj fel. Inkább nyugodtan beszéld meg a dolgot a szüleiddel. Lehet, hogy egyszerűen nem vették figyelembe, hogy már hány éves is vagy valójában, és már milyen nagy vagy. Bármelyik eset álljon is elő, valószínűleg azt fogod megállapítani, hogy igazában nem akarják irányítani az életedet. Egyszerűen csak jövendő boldogságodat szeretnék biztosítani.

[Kép a 23. oldalon]

Hogyan tekinted a kimenőre vonatkozó megállapodásokat és az egyéb korlátozásokat?